Mitológia Percy Jackson-módra: Kirké

Kirké (forrás: DeviantArt)

Kirké egy jóserejű varázsló istennő. Héliosz (titán, napisten) és Perszéisz (ókeanisz) lánya, Pasziphaé és Aiétész testvére.
 

Jelképei és ábrázolása: Kirké egyik kezében általában egy csészét tart, a másikban botját, ami egy varázsvessző. Körülötte pedig átváltozott vagy éppen átváltozóban lévő férfiak láthatók. Disznótest helyett gyakran farkas-, illetve kos-fejet viselnek a szerencsétlenül járt utazók, vagy oroszlánok lesznek.

A görög világ legnagyobb varázsló istennőjének hírében áll, és aki a szigetére lép, azt varázsvesszőjével vadállattá változtatja. Így történt ez annak idején Odüsszeusszal és kíséretével is, akik hosszas bolyongásuk során kikötöttek Aiaié szigetén (későbbiekben Kirké szigete). Hamar megtalálták Kirké palotáját, ahol a varázslónő disznóvá változtatta őket.
 

A többiektől elszakadt Odüsszeusznak Hermész adott egy gyógynövényt, amelytől Kirké varázsereje hatástalan lett őrá. Így Odüsszeusz nyugodtan beléphetett a palotába, azt Kirké is észrevette, hogy ereje nem hat rá és Odüsszeusz az istenek kegyeltje. Azonban a disznókat csak akkor változtatta vissza, miután egy éjszakát eltöltött Odüsszeusszal (ez volt Kirké feltétele a visszaváltoztatáshoz).
 

A visszaváltoztatott ithakaiakat ezután szívesen látta palotájában Kirké, akik egy egész éven át vendégeskedtek a varázslónőnél, mielőtt eszükbe jutott, hogy folytassák útjukat Ithakába. Kirké előbb Teiresiashoz irányította Odüsszeuszt, az Alvilágba, de előbb alaposan kitanította a halottidézésről. Az Alvilágból ismét Kirké szigetére hajóztak útbaigazításért, majd Kirké tanácsokat adott nekik leendő megpróbáltatásaikhoz: a szirénekről, a Bolygó Sziklákról, Szkülláról és Kharübdiszről, valamint Hélios teheneiről. 

A Szörnyek tengerén Kirké szépségszalont nyitott egy szigeten (vélhetően ugyanazon vagy ugyannak a szigetnek a nyugati megfelelőjén, ahol Odüsszeusz is járt). A laikus szemnek ő egy rendkívül elbűvölő, gyönyörű asszony, manapság C. C. álnéven ismerik.
 

Természetesen szépségszalonjában a nők kiemelkedő ellátásban részesülnek, akiknek különféle spa-kezelések dukálnak. Az ide tévedő férfiak pedig átkot kapnak a fejükre, akik attól kezdve kénytelenek tengerimalacként leélni fennmaradó életüket. A szerencsétlenebbek pedig, akik nem hajlandóak Kirké kénye-kedve szerint cselekedni, azok akár 3000 évig is tengerimalac képében maradnak. Persze azok sem járnak jobban, akik betörnek a varázslónőnek, de nekik legalább nem kell több ezer évig malac képében maradniuk, csupán addig, ameddig természetesen is elélnének, például egy iskolai osztály kis kedvenceként vagy egy állatkert simogatójának lakójaként. Régen egyszerű malacokká voltoztatta a férfiakat, azonban az állatok gondozása körülményes volt, így lettek később tengerimalacok.
 

Mindezen információkat megosztotta Kirké az oda tévedő Percyvel is, aki barátaival épp az aranygyapjú megszerzésének küldetésén vett részt. A mentőcsónakból kilépő Percyt és Annabeth-t egy hölgy fogadta, aki a szépségszalon dolgozója volt.

„– Első alkalommal járnak itt – jegyezte fel az alkalmazott. – Nézzük csak… – pillantott végig rajtunk kritikusan. – Az ifjú hölgyre ráférne egy gyógynövénypakolás, a fiatalúrra pedig egy teljes átformálás.”

(A Szörnyek tengere c. könyv egy részlete)

C. C. gyönyörű volt, amit Percy így mesél el a könyvben:

„A nő hátrafordult. Ő maga talán még a falikárpitjánál is szebb volt. Hosszú, barna hajában arany fonatok fénylettek. Szeme akár a smaragd, és fekete selyemruhája csupa ringás, mintha a fekete selymen fekete állatok fekete árnyait látnánk: egy éjszakai erdőn átrohanó őzet.”

(A Szörnyek tengere c. könyv egy részlete)

A fiatalok belesétáltak C. C., vagyis Kirké csapdájába. Utólag kiderült, mit is takart a „teljes átformálás” kezelés. Sajnos Percy sem kerülhette el az istennő férfiakat nem kímélő varázslatát, C. C. egy csellel megitatta varázsfőzetét a fiúval (a tökéletes külső ígéretével), aki ezután tengerimalaccá változott. Annabethnek halhatatlanságot ígért C. C., valamint a varázslás tudományát. De, Annabeth rájött a nő valódi kilétére, és arra, mi történt Percyvel. Erre Annabeth megevett egyet Hermész vitaminjai közül, hogy Kirké ne tudja őt átváltoztatni, majd hatot bedobott a tengerimalacok közé, ahol Percynek is sikerült egy vitamint megennie és visszaváltozott. A másik öt férfi kalóz volt, egyikük maga Feketeszakáll. A kalózok üldözőbe vették Kirkét és szolgálóit, addig Percy és Annabeth elkötötte a kikötőben lévő Anna királynő bosszúját, azaz Feketeszakáll hajóját, és elhagyták a szigetet.

A folytatásban elolvasható (egy hosszabb részlet), hogyan verte át Percyt Kirké!

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Kisistenek

Elkészültek azoknak a kisisteneknek a bemutatói, akik a Percy Jackson és az olimposziak-könyvsorozatban nem csak megemlítve voltak egy-egy másik szereplő által, hanem ki is vették részüket a cselekményből, valamint részt vettek párbeszédekben. Így őket be tudtam mutatni az olimposzi főistenekhez hasonlóan a múltból kiindulva a jelenig.

Ide pedig olyan kisisteneket gyűjtöttem össze, akiket csak megemlítettek a sorozatban:

Hüpnosz - Az álmok istene, az Éj gyermeke. Az ő fia -a korábban bemutatott- Morpheusz. (Az utolsó olimposzi)

Erisz - A veszekedés és a viszály istennője. (A Szörnyek tengere)

Nemeszisz - A megtorlás istenője. (Csata a labirintusban, Az utolsó olimposzi)

Hébé - Az ifjúság istennője. (Csata a labirintusban, Az utolsó olimposzi)

Aiolosz - A négy égtáj szeleinek istene. (Az utolsó olimposzi)

Zefír - A Nyugati Szél. (A villámtolvaj)

Nótusz - A Déli Szél. (Az utolsó olimposzi)

Delfin - A delfinek ura, vezére. Tritón segítője. (Az utolsó olimposziban rövid megjelenés)

Palaimon - A cápák ura. (Az utolsó olimposzi)

Héraklész (Herkules) - Mitológiai hős, később elnyerte a halhatatlanságot. Az olimposzi istenek kapuőre. (Percy Jackson és az olimposziak 1-5.)

Kisistenek és egyéb istenségek részletes bemutatása a névre kattintva:
 

Perszephoné	Morpheusz	Írisz
Kharón	Janus	Pán
Amphitrité	Hekaté	Tritón

Kirké

Hamarosan folytatódik a "Mitológia Percy Jackson-módra" sorozat a titánokkal!

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Tritón

Tritón, a tengeri istenség

Tritón egy tengeri istenség, a tenger trombitása. Poszeidón és Amphitrité fia. Tritón apjától és anyjától eltérően egy félig ember, félig hal tengeri istenség. Testvérei: Rhode, “A Hullámzó”; Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és Kümopoleia. Tritón pedig “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki.

Jelképei: a háromágú szigony (apjához hasonlóan), a kagylótrombita és a hullámok.

Tritón félig ember, félig hal alakú isten (egyes mondákban és ókori görög vázákon dupla halfarokkal ábrázolták, így tett később Rick Riordan is), aki szüleivel él Poszeidón tenger alatti palotájában. Szigonnyal és kagylótrombitával a kezében járja a tengert, szigonya olyan erős, hogy a sziklákat is széttöri, ezzel hasít utat magának és kíséretének a veszélyes zátonyok és szirtek között.

Kagylókürtjébe fújva adja ki apja vagy saját parancsait a vizeknek, aminek hatására a hullámok felcsapnak vagy lecsillapodnak. A kagylótrombita hangja: ha Tritón erősen belefúj heves viharok söpörtek végig a tengeren, de tompa zúgásától a legpusztítóbb vihar is elcsitul, ha gazdája úgy akarja.

Tritón lányai a sellők. A sellők (vagy hableányok) közül a legismertebb Pallasz, aki együtt nevelkedett Athénével. Pallasz segítette az argonautákat (az Argó hajón utazó ötven hajóst, akik az aranygyapjú visszaszerzésére indultak útnak). Pallasz elpusztította Miszénoszt, aki azt állította, hogy jobb kürtös Tritónnál és az isteneknél.

A tenger nimfáival, a Néreiszekkel közös fiai a Tritonok. A Tritonok: Tritón fiai, akik apjukhoz hasonlóan emberi felsőtesttel, lábak helyett pedig halszerű uszonnyal rendelkeznek.

A sellők és a Tritonok alkotják a tengeri palota népességét, akik háború idején segítenek apjuknak és Poszeidónnak. Továbbá főbb tengeri istenségek kíséretét is ők alkották.

Tritón klasszikus ábrázolása a kagylókürttel (forrás)

Tritón a Percy Jackson-sorozat utolsó kötetében tűnt fel először, Amphitritéhez hasonlóan, Poszeidón oldalán. Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esett és elájult. Később Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), valamint a mellette álló Tritónt és Amphitritét.

Tritón külsejének jellemzése Percy szempontjából:

„Az egyikük habfi volt, méghozzá dupla halfarokkal. Bőre zöld volt, és gyöngyökkel kivert páncélban feszített. Fekete haját lófarokba kötve hordta, egészen fiatalnak látszott – bár a kort nem emberi lények esetében elég nehéz meghatározni. Lehetett volna ezer-, de akár hároméves is.”

(„Az utolsó olimposzi” egy kisebb részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével és dupla halfarkú fiával, akik érthető okokból ridegen fogadták Poszeidón fiát. Tritón távolságtartóan és lekezelően viselkedett Percyvel. Mikor bemutatta Poszeidón egymásnak két gyermekét, akkor Tritón hozzátette: „A fiad és egyetlen örökösöd”, tehát Percy tudtára adta, hogy apja házasságon kívül született gyermekét nem tekinti egyen ragúnak önmagával. Tysont viszont megtűrte maga mellett és munkája miatt elismerte a küklopszot.

A folytatásban elolvasható, hogyan fogadta Tritón Percyt!

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Hekaté

Hekaté fekete kutyáival (a kép forrása)

Hekaté a varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője, az egyik holdistenség, valamint az egyik alvilági istenség, a Tartarosz uralkodónője. Egyes mondák Perszesz és Asztéria gyermekeként említik, míg mások szerint Zeusz és Démétér lánya.
 

Jelképei: a hold vagy fogyó hold, a fáklya és a tőr. Szent növényei: a sisakvirág (melyet ő talált meg és használt először, erősen mérgező növény) és a mák. Szent állatai: a fekete kutya, fekete menyét, a fekete macska és a fekete ló/kanca.

Hekaté a fogyó hold istensége. Egyik társa Artemisz, az újhold és a vadászat istennője; másik Démétér, aki többek között a telihold istensége is. Hekaté segített Perszephoné, azaz Démétér lányának keresésében.
 
Hekaté a szellemek és a kísértetek királynője, aki az Alvilágban lakik. Innen jön fel tőrrel és fáklyával a kezében, fekete kutyafalkától kísérve, hogy így megrémíthesse az embereket. Néha felküldi a kísérteteket és a szellemeket, hogy betegséget, őrültséget hozzanak az emberekre, vagy rémálmokat okozzanak. Ezért Hekaté az elhunyt lelkek úrnője is. Az ókoriak úgy hitték, minden születés és halál alkalmával jelen van, pontosabban, amikor a lélek belép a testbe vagy távozik belőle. 
 
Hekaté küldte az emberekre a szörnyalakokat, az empuszákat. Az empuszákkal rémisztgették az Ókorban a gyermekeket, afféle vámpír-szerű lényekkel, akik éjjel az alvó gyermekek vérét szívták.

Az újhold éjszakáin Hekaté a keresztutaknál is meg szokott jelenni éjfélkor, szellemhadától és a Sztüx-melléki fekete kutyáitól körülvéve. Fáklyával kezében és ostorral üldözi, hajtja a kísértetek rémséges seregét. Általában hármas keresztutaknál bukkan fel, mivel az istennő hatalma átfogta a három világsíkot: a földet, a mennyet és az alvilágot. A boszorkányok maguk is a keresztutaknál gyülekeznek, és itt idézik meg úrnőjüket. Az áldozatok maradványait ugyanitt helyezik el, hogy tiszteljék, vagy éppenséggel kiengesztelhessék az istennőt. A hiedelmek szerint, azok a nők, akik Hekatéhoz fohászkodtak, kitűnő méregkeverők voltak: vagyis boszorkányok. A varázslók és a boszorkányok hozzá fohászkodnak segítségért.

A képzőművészetben (talán a hármas keresztútra történő célzással) vagy hármas testűnek vagy három-fejűnek ábrázolták.

A Percy Jackson-könyvekben maga sosem jelent meg, viszont számos tevékenység és történés kapcsolódott nevéhez.
Először a második részben Dionüszosz (azaz Mr. D) említette őt, miszerint más kisistenségek társaságában ő is átállt Kronosz oldalára.
A negyedik kötetben sem maga Hekaté tűnt fel, hanem a már feljebb említett rémséges szörnyei, az empuszák. Emberi alakjukban a Goode Középiskola pomponlányai voltak, név szerint Kelli és Tammi, akik megtámadták Percyt (Poszeidón fia akkor nyíltnapon volt a középiskolában). Percy külsőre középiskolás lányoknak látta őket, de szerencséjére Rachel Dare mellette volt (aki, mint tudjuk, átlát a Ködön és a szörnyek álcáján), így figyelmeztetni tudta Percyt a veszélyre.
Az utolsó részben Hekaté vont láthatatlan burkot New York köré, ami megakadályozta az emberek számára a városba történő ki-be közlekedést. Valamint különös kék fényeket küldött az Olimposz felé, amik az isteni erőknek köszönhetően nem értek pontos célt.

„Biztos valamelyik kibírhatatlan varázslónő művei, lefogadom, hogy Hekaté szórakozik, de nyilván láttátok, ártalmatlanok. Olimposznak erős mágikus védelme van. Különben is, Aiolosz, a Szelek Ura, a legerősebb hadtestét küldte a fellegvár védelmére. Nincs az az isten, aki az Olimposzt a levegőből meg tudná támadni. Azonnal lesöprik az égről.”

(„Az utolsó olimposzi” egy kisebb részlete)

Végül, Percynek köszönhetően a kisistenek is kaphattak utódaik számára bungalókat a Félvér táborban (köztük megemlítette Morpheuszt és Hekatét). 

A folytatásban elolvasható Percy kalandja az ál-pomponlányokkal!

„Tammi rám vicsorgott:

– Gólya! – mondta undorral. – Ez a mi iskolánk, félvér! Abból táplálkozunk, akit megkívánunk.

Hirtelen megváltozott. Arcából kifutott a vér. A karjából is. Olyan fehér lett a bőre, mint a kréta, a szeme vörösen égett. Fogai agyarrá nőttek.

– Egy vá-vámpír! – dadogtam. Aztán észrevettem a lábát.

A szoknya alatt az egyik lába barna volt, és szőrös, ráadásul patában végződött. A másiknak emberláb formája volt, de bronzból öntötték. – Egy vámpír, akinek a lába…

– Hagyjuk a lábamat! Udvariatlanság felemlegetni a másik testi hibáját.

Tovább közelített felemás lábán. A pomponjait leszámítva elég bizarr látványt nyújtott, de valahogy nem tudtam nevetni rajta – addig nem, amíg ilyen vörös szempárral és hegyes tépőfogakkal néztem szembe.

– Vámpírnak neveztél? – kacagott fel Kelli. – Az csak egy ostoba legenda, aminek mi szolgálunk alapul. Mi vagyunk az empuszák, Hekaté szolgálói!

– Mmm – lépett egészen közel Tammi. – Fekete mágia keltett bennünket életre, és formázott meg állatból, bronzból és szellemekből! Fiatalemberek vérén élünk. Na, mi lesz azzal a csókkal?

Kivillantott tépőfoga láttán sóbálvánnyá dermedtem. Még szerencse, hogy Rachel egy pergődobbal megcélozta az empusza fejét.

A démon sziszegve ütötte el a felé repülő hangszert, amely végiggurult a zenekari állványok közt, majd döngve nekipattant egy nagydobnak. Rachel ezután egy xilofont vágott hozzá, de a szörny azt is elhárította.”

(Csata a labirintusban, 17. oldal)

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Amphitrité

Amphitrité, a tengerek királynője

Amphitrité a tengerek királynője. Néreusz (öreg tengeristen) és Dórisz egyik Ókeanisz, azaz tengeri nimfa) gyönyörűséges leánya (egyes mítoszokban Ókeanosz és Téthüsz gyermekeként is említik). Poszeidón felesége, közös gyermekük Tritón. Római megfelelője Salacia.

A kék szemű Amphitrité egy volt Néreiszek közül, vagyis a tenger jóságos nimfái közé tartozott, akik Poszeidónt szolgálták. Amphitrité nevének jelentése: a harmadik, aki körbeöleli a tengert.
 

A Néreiszek között ő volt a legszebb és talán ez volt az oka, hogy Poszeidón beleszeretett. Az istennő eleinte ódzkodott a násztól és a tenger egy messzi zugában, Atlasz titánnál rejtőzött el. Poszeidón mindenfelé kerestette őt, végül egy delfin (akit egyszerűen Delfinnek hívtak) megtalálta Atlasznál és rábeszélte, hogy legyen a tengeristen felesége. Ezért hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint (belőle lett a Delfin csillagkép).
 

A házassággal Amphitrité teljes jogú uralkodója lett a tengernek, csakúgy, mint férje. Poszeidón palotájában éltek tenger alatti birodalmukban, az Aigaiban. Amphitrité azóta rendelkezik a tenger hullámaival, és hű feleségként felügyeli a tengeri szörnyeket. Legismertebb fiuk: Tritón, aki egy félig ember – félig hal sellőistenség.

Összesen négy gyermekük született, akik mind a tenger zúgását jelképezik: Tritón, “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki. Rhode, “A Hullámzó”, aki Héliosz felesége, valamint a héliadák édesanyja. A harmadik Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és a negyedik, Kümopoleia.

Érdekesség: Templomában gyakran áldoztak tiszteletére homárollókat.

Amphitrité először (és utoljára) az ötödik kötetben tűnt fel, mikor Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esik és elájul. Később apja, Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), Tritónt és Amphitritét. Percy ekképpen írta le a tengerek királynőjét:

"Mellette egy szépséges nő állt, rákollóhoz hasonlító, furcsa csápjai voltak, zöld vértet viselt, és haja feketén lebegett a vízben."

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével, aki érthető okokból ridegen fogadta Poszeidón fiát. Amphitrité meglehetősen nehezen fogadta a félistent, ugyanis megvetette férje házasságon kívüli gyermekeit.

Végül a titánok elleni Manhattani csatában Poszeidón megemlítette Amphitritét is, mikor feleségét támadásra szólította.

A folytatásban Percy, Poszeidón, Amphitrité és Tritón beszélgetése olvasható el!

„- Semmi baj, Tyson! Ami a külsőmet illeti, elnézést érte. Tudod, a háború egy kicsit megviselt.

- De te halhatatlan vagy - mondtam halkan. - Olyan formát öltesz... amilyet csak akarsz.

- A birodalmam állapotát tükrözöm. És a birodalmam elég gyászos állapotban van. Hadd mutassalak be, Percy! A hadnagyom, Delfin, a Delfinek királya épp az előbb távozott. Ez itt a... ööö... a feleségem, Amphitrité. Drágám...

A zöld páncélos nő hideg pillantással végigmért, majd összefonta karját a mellkasa előtt, és így szólt:

- Bocsásson meg, uram, de várnak rám a harcmezőn. Azzal elúszott.

Elég kínos volt ez az egész, de meg tudtam érteni. Eddig eszembe sem jutott, hogy apámnak van egy halhatatlan felesége. Amphitrité nyilván nem örült apu kis románcainak, beleértve az anyámmal folytatottat is.

Poszeidón megköszörülte a torkát:

- Ő a fiam... akarom mondani a másik fiam, Triton.

- A fiad és egyetlen örökösöd - javította ki a srác. Dupla halfarkával előre-hátra csapdosott. Rám mosolygott, de csak a szájával, a szeme barátságtalanul hideg maradt.

- Üdvözöllek, Perszeusz Jackson! Végre eszedbe jutott, hogy segíteni kéne?

Ezt úgy kérdezte, mintha a lábamat lógattam volna eddig. Ha a víz alatt el lehet pirulni, akkor én megtettem.

- Mondd meg, mit tegyek, és segítek! - válaszoltam.

Triton úgy mosolygott, mint akinek tetszik a dolog - mintha egy szórakoztató öleb lennék, aki bekapja a kockacukrot, amit az orrára rakott. Poszeidónhoz fordult.

- A frontvonalba megyek, apám. Ne aggódj, én nem fogok elbukni.

Udvariasan Tyson felé biccentett. Én, úgy látszik, nem érdemeltem meg ennyi tiszteletet. Aztán elsiklott a vízben.”

(Az utolsó olimposzi, 34-35. oldal)

Tovább olvasom