"A
Sztüx furcsa tárgyakat sodort magával: törött gyerekjátékokat, szakadt egyetemi
diplomákat és hervadt csokrokat. Emberek álmait, amik elvesztek az életükkel
együtt. Ahogy elnéztem a fekete vizet, legalább hárommillió helyet el tudtam
képzelni, ahol szívesebben strandolnék.
- Csak
úgy... ugorjak bele? - kérdeztem.
-
Előbb készülj fel - mondta Nico. - Máskülönben elégeti a tested és a lelked.
- Ígéretesen
hangzik.
- Ez
nem vicc. Csak egyetlen módon őrizheted meg az életed. Neked...
A
hátam mögé nézett, és elkerekedett a szeme. Amikor megfordultam, egy görög
harcossal találtam magam szemben.
Egy
másodpercig azt hittem, Árész. Nagyon hasonlított a háborúistenre. Magas volt,
izmos, forradásos arcú, fekete haját nullásgéppel nyírta le. Fehér tunikát
viselt, és bronzpáncélt. A hóna alatt tollas sisakot tartott. De a szeme emberi
szem volt, halványzöld, mint a sekély tenger. Bal sarkát véres nyílvessző fúrta
át.
Nem
voltam penge a görög nevekben, de minden idők legnagyobb hősét, akivel a
sarkába lőtt nyíl végzett, még én is ismertem.
-
Akhilleusz - lepődtem meg. A szellem bólintott.
- Azt
a másikat is óva intettem attól, hogy az én utamat kövesse. Most téged is
figyelmeztetlek.
-
Luke-ot? Luke-ra gondol?
- Ne
próbáld meg! Hatalmassá tesz. De parányivá is. Te leszel az első a harcosok
között, de a legesendőbb is.
- Arra
gondol, hogy a sarkamnál leszek sebezhető? Legfeljebb majd nem hordok szandált.
Már meg ne sértődjön...
Akhilleusz
véres sarkára nézett.
- A
sarkam csak a testem gyenge pontja volt, félisten. Anyám, Thetisz, a sarkamnál
fogva mártott a Sztüxbe. Valójában az önteltség végzett velem. Vigyázz! És
fordulj vissza!
Komolyan
gondolta. Hangjából kihallatszott a keserűség és a megbánás. Őszintén meg akart
óvni a rám váró szörnyű sorstól.
Aztán
eszembe jutott, hogy Luke is itt járt, és nem hátrált meg.
Így
tudta Kronosz megszállni Luke-ot, anélkül, hogy a teste porrá égett volna. így
készítette fel magát, és ezért nem tudtam megsebesíteni. Megfürdött a
Sztüx-folyóban, és ezzel ugyanolyan erős lett, mint Akhilleusz, a legnagyobb
hős a halandók között. Sebezhetetlen.
- Meg
kell tennem - mondtam. - Különben nincs esélyem. Akhilleusz lehajtotta a fejét.
-
Legyenek tanúim az istenek, hogy én megpróbáltam. Ha meg kell tenned,
koncentrálj a halhatatlan pontodra. Gondolj egy pontra a testeden, amely
sebezhetetlen lesz. Ez lesz az a pont, ahol a tested majd a világhoz
horgonyozza a lelked. Ez lesz a legnagyobb gyengeséged, de az egyetlen esélyed is.
Senki sem lehet tökéletesen sérthetetlen. Koncentrálj a tested halhatatlan
pontjára a folyóban, máskülönben szénné égsz. És megszűnsz létezni.
- Nem
akarja elárulni, mi Luke gyenge pontja, ugye? - kockáztattam meg.
A hős
összevont szemöldökkel nézett rám.
-
Készülj fel, bolond kölyök! Akár túléled ezt, akár nem, a sorsod
megpecsételődött!
Ezzel
a kellemes gondolattal eltűnt."