Olimposzi történetek, 26. rész: Poszeidónra rátalál a szerelem

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Poszeidónra rátalál a szerelem

Korábbi hivatalos Poszeidón illusztráció

A néreiszek hálásak voltak Poszeidónnak, amiért az isten megvédte becsületüket. Elképzelhető, hogy mindvégig ezt tervezte Poszeidón. A legtöbb néreisz örömmel feleségül ment volna a tengeristenhez, azonban akadt egy, aki szégyenlősebbnek mutatkozott társainál. Természetesen ő vonta magára Poszeidón figyelmét. A szégyenlős tengeri nimfát Amphitritének hívták.

"[...] paradicsomi álma egy békés élet volt a tenger fenekén, anélkül, hogy az istenek randira hívnák őt és rajta próbálnák ki csajozós dumáikat, amikor elmegy a víz alatti bevásárlóközpontba." ~ Percy Jackson

Amphitrité egyszerűen gyönyörű volt. Minél inkább próbálta lerázni az udvarlással próbálkozó isteneket, azok annál inkább üldözték őt. Fekete haját igazgyöngyökkel és selyemmel díszítette, szeme sötét mokka színben játszott. Kedves mosolya volt és mindig édesen nevetett. Általában egyszerű fehér ruhát viselt, vörös rákollókból készült ékszert hordott. Ez a viselet a néreiszek körében igazán divatosnak számított.

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Tritón

Tritón, a tengeri istenség

Tritón egy tengeri istenség, a tenger trombitása. Poszeidón és Amphitrité fia. Tritón apjától és anyjától eltérően egy félig ember, félig hal tengeri istenség. Testvérei: Rhode, “A Hullámzó”; Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és Kümopoleia. Tritón pedig “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki.

Jelképei: a háromágú szigony (apjához hasonlóan), a kagylótrombita és a hullámok.

Tritón félig ember, félig hal alakú isten (egyes mondákban és ókori görög vázákon dupla halfarokkal ábrázolták, így tett később Rick Riordan is), aki szüleivel él Poszeidón tenger alatti palotájában. Szigonnyal és kagylótrombitával a kezében járja a tengert, szigonya olyan erős, hogy a sziklákat is széttöri, ezzel hasít utat magának és kíséretének a veszélyes zátonyok és szirtek között.

Kagylókürtjébe fújva adja ki apja vagy saját parancsait a vizeknek, aminek hatására a hullámok felcsapnak vagy lecsillapodnak. A kagylótrombita hangja: ha Tritón erősen belefúj heves viharok söpörtek végig a tengeren, de tompa zúgásától a legpusztítóbb vihar is elcsitul, ha gazdája úgy akarja.

Tritón lányai a sellők. A sellők (vagy hableányok) közül a legismertebb Pallasz, aki együtt nevelkedett Athénével. Pallasz segítette az argonautákat (az Argó hajón utazó ötven hajóst, akik az aranygyapjú visszaszerzésére indultak útnak). Pallasz elpusztította Miszénoszt, aki azt állította, hogy jobb kürtös Tritónnál és az isteneknél.

A tenger nimfáival, a Néreiszekkel közös fiai a Tritonok. A Tritonok: Tritón fiai, akik apjukhoz hasonlóan emberi felsőtesttel, lábak helyett pedig halszerű uszonnyal rendelkeznek.

A sellők és a Tritonok alkotják a tengeri palota népességét, akik háború idején segítenek apjuknak és Poszeidónnak. Továbbá főbb tengeri istenségek kíséretét is ők alkották.

Tritón klasszikus ábrázolása a kagylókürttel (forrás)

Tritón a Percy Jackson-sorozat utolsó kötetében tűnt fel először, Amphitritéhez hasonlóan, Poszeidón oldalán. Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esett és elájult. Később Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), valamint a mellette álló Tritónt és Amphitritét.

Tritón külsejének jellemzése Percy szempontjából:

„Az egyikük habfi volt, méghozzá dupla halfarokkal. Bőre zöld volt, és gyöngyökkel kivert páncélban feszített. Fekete haját lófarokba kötve hordta, egészen fiatalnak látszott – bár a kort nem emberi lények esetében elég nehéz meghatározni. Lehetett volna ezer-, de akár hároméves is.”

(„Az utolsó olimposzi” egy kisebb részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével és dupla halfarkú fiával, akik érthető okokból ridegen fogadták Poszeidón fiát. Tritón távolságtartóan és lekezelően viselkedett Percyvel. Mikor bemutatta Poszeidón egymásnak két gyermekét, akkor Tritón hozzátette: „A fiad és egyetlen örökösöd”, tehát Percy tudtára adta, hogy apja házasságon kívül született gyermekét nem tekinti egyen ragúnak önmagával. Tysont viszont megtűrte maga mellett és munkája miatt elismerte a küklopszot.

A folytatásban elolvasható, hogyan fogadta Tritón Percyt!

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Amphitrité

Amphitrité, a tengerek királynője

Amphitrité a tengerek királynője. Néreusz (öreg tengeristen) és Dórisz egyik Ókeanisz, azaz tengeri nimfa) gyönyörűséges leánya (egyes mítoszokban Ókeanosz és Téthüsz gyermekeként is említik). Poszeidón felesége, közös gyermekük Tritón. Római megfelelője Salacia.

A kék szemű Amphitrité egy volt Néreiszek közül, vagyis a tenger jóságos nimfái közé tartozott, akik Poszeidónt szolgálták. Amphitrité nevének jelentése: a harmadik, aki körbeöleli a tengert.
 

A Néreiszek között ő volt a legszebb és talán ez volt az oka, hogy Poszeidón beleszeretett. Az istennő eleinte ódzkodott a násztól és a tenger egy messzi zugában, Atlasz titánnál rejtőzött el. Poszeidón mindenfelé kerestette őt, végül egy delfin (akit egyszerűen Delfinnek hívtak) megtalálta Atlasznál és rábeszélte, hogy legyen a tengeristen felesége. Ezért hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint (belőle lett a Delfin csillagkép).
 

A házassággal Amphitrité teljes jogú uralkodója lett a tengernek, csakúgy, mint férje. Poszeidón palotájában éltek tenger alatti birodalmukban, az Aigaiban. Amphitrité azóta rendelkezik a tenger hullámaival, és hű feleségként felügyeli a tengeri szörnyeket. Legismertebb fiuk: Tritón, aki egy félig ember – félig hal sellőistenség.

Összesen négy gyermekük született, akik mind a tenger zúgását jelképezik: Tritón, “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki. Rhode, “A Hullámzó”, aki Héliosz felesége, valamint a héliadák édesanyja. A harmadik Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és a negyedik, Kümopoleia.

Érdekesség: Templomában gyakran áldoztak tiszteletére homárollókat.

Amphitrité először (és utoljára) az ötödik kötetben tűnt fel, mikor Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esik és elájul. Később apja, Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), Tritónt és Amphitritét. Percy ekképpen írta le a tengerek királynőjét:

"Mellette egy szépséges nő állt, rákollóhoz hasonlító, furcsa csápjai voltak, zöld vértet viselt, és haja feketén lebegett a vízben."

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével, aki érthető okokból ridegen fogadta Poszeidón fiát. Amphitrité meglehetősen nehezen fogadta a félistent, ugyanis megvetette férje házasságon kívüli gyermekeit.

Végül a titánok elleni Manhattani csatában Poszeidón megemlítette Amphitritét is, mikor feleségét támadásra szólította.

A folytatásban Percy, Poszeidón, Amphitrité és Tritón beszélgetése olvasható el!

„- Semmi baj, Tyson! Ami a külsőmet illeti, elnézést érte. Tudod, a háború egy kicsit megviselt.

- De te halhatatlan vagy - mondtam halkan. - Olyan formát öltesz... amilyet csak akarsz.

- A birodalmam állapotát tükrözöm. És a birodalmam elég gyászos állapotban van. Hadd mutassalak be, Percy! A hadnagyom, Delfin, a Delfinek királya épp az előbb távozott. Ez itt a... ööö... a feleségem, Amphitrité. Drágám...

A zöld páncélos nő hideg pillantással végigmért, majd összefonta karját a mellkasa előtt, és így szólt:

- Bocsásson meg, uram, de várnak rám a harcmezőn. Azzal elúszott.

Elég kínos volt ez az egész, de meg tudtam érteni. Eddig eszembe sem jutott, hogy apámnak van egy halhatatlan felesége. Amphitrité nyilván nem örült apu kis románcainak, beleértve az anyámmal folytatottat is.

Poszeidón megköszörülte a torkát:

- Ő a fiam... akarom mondani a másik fiam, Triton.

- A fiad és egyetlen örökösöd - javította ki a srác. Dupla halfarkával előre-hátra csapdosott. Rám mosolygott, de csak a szájával, a szeme barátságtalanul hideg maradt.

- Üdvözöllek, Perszeusz Jackson! Végre eszedbe jutott, hogy segíteni kéne?

Ezt úgy kérdezte, mintha a lábamat lógattam volna eddig. Ha a víz alatt el lehet pirulni, akkor én megtettem.

- Mondd meg, mit tegyek, és segítek! - válaszoltam.

Triton úgy mosolygott, mint akinek tetszik a dolog - mintha egy szórakoztató öleb lennék, aki bekapja a kockacukrot, amit az orrára rakott. Poszeidónhoz fordult.

- A frontvonalba megyek, apám. Ne aggódj, én nem fogok elbukni.

Udvariasan Tyson felé biccentett. Én, úgy látszik, nem érdemeltem meg ennyi tiszteletet. Aztán elsiklott a vízben.”

(Az utolsó olimposzi, 34-35. oldal)

Tovább olvasom