2013. április 16., kedd

Mitológia Percy Jackson-módra: Kharón

Kharón, az Alvilág révésze (forrás)
Kharón az Alvilág révésze. Erebosz (az örök sötétség) és Nüx (az éjjel) gyermeke.

Kharón szállította át csónakjában a holt lelkeket az Alvilágba vezető Sztüx-folyón*. Kharón egy mogorva és sovány démon (kisisten). Nem szállít át olyan holt lelkeket a túlvilágra, akiket nem temettek el hozzátartozói tisztességesen, annak rendje és módja szerint.
A révészkedésnek azonban ára is van, és aki nem tud neki fizetni neki, azt száz éves bolyongásra ítélheti a Sztüx túlsó partján. A fizetség, vagyis az obolosz: egy érme (például görögök esetén egy drachma). Ezt a pénzt a halott ajkára vagy szájába helyezték a hozzátartozók, hogy amikor szerettük találkozik Kharónnal, ki tudja fizetni a viteldíját.
Az Alvilág folyóján azonban nem mindenki fizet az átkelésért. A halandók rá tudják venni Kharónt egy-egy fuvarra, így jutott át a Sztüxön például Héraklész, Thészeusz, Aeneas és Orpheusz is.
*Sztüx-folyó: az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, amely kilenc kanyarulattal fut az Alvilág legmélyére, oda, ahol Hádész palotája emelkedik. Aki megmártózik benne (mint Akhilleusz) az sérthetetlenné válik, így tett Percy és Luke is.

Herkuleshez hasonló helyzetbe kerültek Percy és barátai is, mikor az Alvilágba igyekeztek Hádészhoz, hogy megmentsék Percy édesanyját, akit az Holtak Ura tartott fogságban. Hádész palotájához pedig át kellett kelniük a Sztüxön, ekkor találkoztak Kharónnal.
A révészt így írta le Percy:
Magas volt és elegáns, bőre csokoládészínű, szőkített haja katonásra nyírva. Teknőckeretes szemüveget, és hajához illő olasz selyemöltönyt viselt. Kabáthajtókáján a névkitűző alatt hímzett fekete rózsa.
(„A Villámtolvaj” egy kis részlete)
Némi aranydrachma és Percy ígérete (miszerint Hádésztól fizetésemelést kér Kharónnak) elég volt ahhoz, hogy a révész elvigye őket ladikjában. Egy lift segítségével utaztak az Alvilágban, ami mélyebbre érve egyre csak változott. Kharón és a lelkek külseje a lifttel együtt túlvilágivá vált:
Körülöttem a lelkek kezdtek formát változtatni. Modern ruháik szürke csuklyás lebernyeggé lettek. A lift padlózata himbálózott.
Erősen pislogtam. Amikor kinyitottam a szememet, Kharón olasz öltöny helyett hasonló hosszú fekete köpönyeget viselt. Teknőckeretes napszemüvege eltűnt. Szeme helyén üres gödör, mint Árésznek, csak a révész arca fekete, tekintete éjszaka, halál és kétségbeesés.
Egy pillanatra becsuktam a szememet, és amikor kinyitottam, a lift már nem lift volt. Fabárkában álltunk. Kharón révészbottal lavírozott át egy sötét, olajos folyón, benne csontok, döglött halak kavarogtak és még sok furcsa dolog: műanyag babák, megtaposott szegfűk, aranyozott szegélyű, ázott diplomák.
- A Sztüx folyó - mormogta Annabeth. - Olyan...
- Szennyezett - fejezte be Kharón. - Ti emberek ezer éveken át dobáltatok bele mindent, ami csak eszetekbe jutott... soha valóra nem vált reményeket, álmokat, kívánságokat. Ha engem kérdeznek, ez elég felelőtlen hulladék-gazdálkodás.
(„A Villámtolvaj” kisebb részletei)
Az Alvilágba holtak lelkei léphetnek be… A folytatásban elolvasható Percyék meséje „saját halálukról”!
„- Az Alvilágba akarunk menni - mondta halkan.
Kharón szája megrándult.
- Hát, ez aztán a felüdülés!
- Valóban? - kérdezte Annabeth.
- Egyenes és őszinte kérés. Semmi sikítozás. Semmi „Biztosan valami tévedés van, Mr. Kharón." Hogyan haltatok meg?
Oldalba könyököltem Grovert.
- Ó... fulladás... a fürdőkádban - felelte.
- Mind a hárman? - kérdezte Kharón. Bólintottunk.
- Nagy fürdőkád lehetett. - Kharón kicsit csalódottnak tűnt. - Gondolom, nincs nálatok pénz, hogy az átkelés díját kifizessétek. Tudjátok, ha felnőttek lennétek, megterhelhetném a hitelkártyátokat, vagy az átkelés költségét a legutolsó telefonszámlátokhoz írnám.
De gyerekek esetében... sajnos, ti sosem felkészülten haltok meg. Lehet, hogy pár évszázadot is kell várnotok.
- Ó, de van nálunk obolosz! - Három arany drachmát tettem a pultra. Crusty íróasztalából zsákmányoltam.
- Hát, nahát... - Kharón megnyalta az ajkát. - Igazi drachma. Igazi arany drachma. Nem láttam ilyet már...” 
(A Villámtolvaj, 270-271. oldal)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése