Olimposzi történetek, 30. rész: Zeusz eltesz láb alól mindenkit

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz eltesz láb alól mindenkit

"Volt idő, amikor elhatározta, hogy elpusztítja az egész emberiséget. Nem is tudom, miért. Úgy látszik, az emberek rosszul viselkedtek. Elképzelhető, hogy nem mutattak be megfelelő áldozatokat, vagy nem hittek az istenekben, vagy sokat káromkodtak, netán sokszor lépték át a megengedett sebességhatárt. Tökmindegy." ~ Percy Jackson

Tovább olvasom

Olimposzi történetek, 10. rész: Prométheusz tüzet lop Hesztiától

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Prométheusz tüzet lop Hesztiától

Hesztia története korántsem ért véget a kérők kikosarazásánál, hiszen akadtak még egyéb problémái is. Mint ahogy azt megtudtuk, eleinte csak egyetlen családi tűzhely volt a világon, annak párja nem akadt sehol máshol, pláne a halandó emberek tulajdonában nem. Ez Hesztia védjegyének számított akkoriban, az apró emberek nem tudták, hogyan kell a tűzzel bánni.

Az emberek továbbra is barlangjaikban ücsörögtek, nem ismerték a világ kihasználható elemeit. Prométheusz, a titán, megsajnálta agyagból alkotott teremtményeit, fürkészte őket. Mivel az istenek hasonmására teremtette azokat, akkor talán az emberek is képesek úgy viselkedni, mint a halhatatlanok. Csupán kis segítségre volt szükségük.

Prométheusz akárhányszor ellátogatott az Olimposzra, mindig szemet szúrt neki, ahogyan az istenek Hesztia kandallója körül nyüzsögtek. A tűz volt az egyetlen olyan dolog, ami a palotát otthonná varázsolta. Észrevette, hogy a tüzet rengetegféle módon lehet használni. Lehetett melegedni mellette, lehetett vele főzni és italokat melegíteni, éjszaka a fáklyák fényével világítani lehetett. Ha csak egy picit kaphatnának belőle az emberek... Prométheusz fejében egy ötlet kapott szikrára, beszélt hát Zeusszal. A főistennek azonban nem igazán tetszett a titán ötlete.

"- Emberek? Úgy érted, azok a szutykos kis fickók, akik viccesen sikoltoznak, ha rájuk lépsz? Mi szükségük lenne tűzre?

- Ők jobban ki tudnák használni nálunk - mondta Prométheusz. - Tudnának házakat építeni, városokat, és még annyi mindent.

- Hogyne, - válaszolta Zeusz - ez a legrosszabb ötlet, amit valaha hallottam. Legközelebb meg fel akarod majd fegyverezni ezeket a csótányokat. Adj tüzet az embereknek, és át fogják venni a világot. Mind beképzeltek lesznek, és azt hiszik olyan jók, mint a halhatatlanok. Nem. Teljes mértékben megtiltom." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Tovább olvasom

#GreekWeek: Prométheusz és az ember (animált gif)

Újabb animációt kaptunk Rick bácsinak köszönhetően, amin ezúttal nem egy istent láthatunk, hanem egy titánt - pontosabban annak kezét -, Prométheuszt!

"Prométheusz mondja: 'Egy ember! Kézzel készült agyagból, ma reggel!' Illusztráció a Percy Jackson’s Greek Gods-ból, jövő héten kedden jelenik meg az Egyesült Államokban." - Rick Riordan

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Prométheusz

Prométheusz, az "Emberiség jótevője"

Prométheusz az Előrelátás és ravasz tanácsok Titánja, az „Emberiség jótevője”, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek. Prométheusz Iapetosz (az Alvilág Ura, a Nyugat Titánja) és Klümené (Ókeánisz) fia. Testvérei: Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz. A titánok második generációjának tagja.

Prométheusz az első titánháborúban az olimposzi istenek oldalára állt, szemben Kronosszal és testvéreivel. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a Földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele és annyira tökéletesnek akarta tervezni, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak később megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt. Felmászott az Olimposzra, és tüzet lopott Apollón szekeréről / míg más mítoszok szerint Héphaisztosz műhelyéből, és egy édeskömény-ágban sikerült levinnie a földre. Így az ember az állatok fölé emelkedhetett.

A tűz birtokában az emberek különböző mesterségeket tanulhattak meg, az anyag megmunkálását és a fém feldolgozását, téglát égetettek és abból házat építettek maguknak. A mindenféle hasznos szerszámmal való munka közben egyre jobban ügyesedett a kezük és egyre jobban világosabb lett az értelmük.

Prométheusz még arra is megtanította az embereket, hogy miként lehet a madarak röptéből, az álomképekből és más előjelekből a jövőre következtetni, de ügyelt arra, hogy senki se lássa meg előre a halála napját, nehogy elveszítse a reményét, amíg él. Prométheusz ajándékának, a tűznek köszönhetően, az ember kiemelkedett az állatok sorából és a természet erőit a maga hasznára fordíthatta.

Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre.

Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak, hogy a föld peremén, az ember nem járta pusztaságban láncolja a vétkest egy sziklához. A kovácsmester, annak ellenére, hogy Prométheusz épp az ő műhelyéből lopta ki a tüzet, sajnálta az elítéltet, mégis engedelmeskednie kellett Zeusznak. Héphaisztosz leláncolta és Zeusz egy vérengző, Ethon nevű sast rendelt oda, hogy az Prométheusz napról napra megújuló máján lakmározzék.

Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész (Herkules), miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Herkulesnek, aki Zeusz fia volt. A sokat szenvedett hős a gyűlöletes apa kedves fiának nevezte Héraklészt, aki nem elégedett meg azzal, hogy nyugalmat szerzett Prométheusznak, hanem vitába szállt Zeusszal, szemére vetve, hogy míg neki az emberek javára szolgáló hőstetteiért az olimposzi halhatatlanságot ígérte meg, Prométheusznak, az emberek legnagyobb jótevőjének még mindig nem oldotta fel a bilincseit. Zeusz, örömében, hogy a fia a sas lenyilazásával újabb hőstettet hajtott végre, hozzájárult Prométheusz bilincseinek a feloldásához.

Ez után Prométheusz bebizonyította, hogy ő az isteneknek és embereknek közös jótevője. Az embereknek azt is megtanította, hogy a tűz segítségével miként lehet szobrokat önteni, mire azok sorra megteremtették az istenalakokat. S mindet a maguk képmására, hogy azok a legszebb férfiakhoz és a legszebb nőkhöz hasonlítsanak.

Prométheuszt a tűz ellopása és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették.

A modern világban Prométheusz neve már egy kevésbé pozitív tett kapcsán merült fel, hiszen a megerősödő Kronosz oldalára állt az istenek elleni második olimposzi háborúban.

Prométheuszról először Hermész mesélt Percynek a második könyvben, amikor elmesélte az olimposzi isten a fiatal hősnek, hogyan kellett bűnhődnie a sziklához láncolt titánnak.
 

Ténylegesen viszont az utolsó kötetben jelent meg Prométheusz. Kronosz hírnökeként érkezett a félistenekhez, és azt mondta Percy Jacksonnak, hogy ő az emberiség mellett áll, és ha megadják magukat (mivel azt állította, hogy előre látta bukásukat), akkor Kronosz uralma alatt jobb sors vár a világra. Prométheusz próbálta csábítani Percyt, és az istenek ellen hangolni őt. Pandora szelencéjét otthagyta neki, amiben akkorra már csak a Remény maradt, arra kérte őt, ha úgy érzi, akkor szimbolikusan engedje ki belőle a Reményt, ezzel jelezve, hogy megadják magukat.

Prométheusz külseje:

„A szmokingos úr előrelépett. Több mint kétméteres magasságával nagyobb volt, mint egy átlagos férfi. Fekete haját lófarokba kötötte, fekete, kerek szemüveget viselt. De ami legjobban meglepett, az az arcbőre volt.

Karcolások borították, mintha megtámadta volna valami apró állat - mondjuk egy nagyon-nagyon dühös hörcsög.”

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete)

Prométheusz úgy gondolta, hogy ő semleges, és csupán a győztes oldalon állt, és Luke-kal ellentétben ő inkább a fegyverszünetet pártolta (illetve a csata késleltetését). Elmondása szerint csak azért állt Kronosz oldalára, hogy minimalizálja a vérontást.
 

A titánok bukása után Prométheusz bujkálni kényszerült, és elküldött egy listát a három nagy olimposzi istennek (Zeusz, Poszeidón és Hádész részére), amiben kifejtette a mentségeit, miért segített Kronosznak. Hermész pedig azt mondta, hogyha a titán jót akar magának, akkor jó pár évszázadig nem mutatkozik.

A folytatásban elolvashatod, miként jósolta meg Prométheusz a félistenek bukását Percynek, valamint, miért állt ezúttal Kronosz pártjára!

„Prométheusz előredőlt, és összefűzte ujjait. Komolynak látszott, kedvesnek és bölcsnek.

- Percy, a helyzeted nem túlságosan rózsás. Tudod, hogy egy újabb támadásnak már nem tudnál ellenállni.

- Majd elválik - mondtam.

Prométheusz fájdalmas arcot vágott, mintha a szívén viselné a sorsomat.

- Percy, én vagyok az „előrelátás" titánja. Tudom, mi fog történni.

- És a ravasz tanácsok istene is - egészítette ki Grover, a hangsúlyt a ravaszra helyezve.

Prométheusz vállat vont.

- Nem tagadom, szatír. De az elmúlt háborúban az istenek oldalán álltam. Megmondtam Kronosznak, hogy nem lesz elég ereje, és veszíteni fog. így is lett. Ebből is láthatod, hogy én mindig a győztes oldalra állok, és most Kronoszt támogatom.

- Mert Zeusz egykor a sziklához láncolta - találgattam.

- Részben igen. Nem tagadom, bosszú is vezérel. De nem ez az egyetlen ok, amiért Kronoszt támogatom. Ez a legbölcsebb választás. Azért jöttem, mert remélem, hogy hallgatni fogsz a józan érvekre.

Az ujjával térképet rajzolt az asztalra. Érintése nyomán aranyvonalak jelentek meg a kőlapon.

- Ez Manhattan, és ezek itt a csapataink: itt, itt és itt. Tudjuk, mennyien vagytok. Mi hússzor annyian.

- A kémük ellátja magukat információval - vetettem oda. Prométheusz bocsánatkérőn mosolygott.

- Mindegy, a lényeg az, hogy egyre többen leszünk. Kronosz ma éjjel támadni fog. Túlerőben leszünk.

Bármilyen bátran küzdjetek is, Manhattant nem tudjátok tartani. Visszaszorítunk benneteket az Empire State Buildinghez. Ott aztán elpusztítunk mindenkit. Látom előre. Ez fog történni.”

(Az utolsó olimposzi, 201-202. oldal)

Tovább olvasom