Olimposzi történetek, 33. rész: Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 2. rész

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 2. rész
Zeusz megmenti a világot
 

A világra szörnyű veszély leselkedett, Tüphóüsz haragja megállíthatatlannak bizonyult. Senki sem érezhette magát biztonságban, sem a halandók, sem a halhatatlan olimposziak.

Zeusz továbbra is magatehetetlenül hevert a hegyoldalon, fájdalmak gyötörték testét. Eközben a többi isten bujkált a közeledő szörnyeteg elől.

Poszeidón tengeri szörnyekből és bálnákból álló vízi hadserege próbálta lelassítani Tüphóüszt, de próbálkozásuk kudarcot vallott, az óriás egyszerűen csak félrerúgta őket vagy megmérgezte a vizeket.

Néhány égi isten azért megpróbált elbánni vele. Szelené, a Hold Titanisza és néhány csillagszellem szembeszállt vele, sikertelenül. A régi mondák úgy tartották, hogy a Holdon található kráterek és mélyedések akkor keletkeztek, amikor Szelené csatába indult holdszekerével.

Semmi sem segített. A tengerek tovább forrtak, szigetek pusztultak el. Tüphóüsz súlyos léptei miatt gyakran hasadékok nyíltak, melyekből magma tört a felszínre. A forró lávával letarolta a mezőket és városokat égetett porrá.

"A hegyek oldalára égő graffitiket firkált, ahhoz hasonlókat, mint a ZEUSZ MEGSZÍVTAD és ITT JÁRT TÜPHÓÜSZ." ~ Percy Jackson

Tovább olvasom

Olimposzi történetek, 32. rész: Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 1. rész

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 1. rész
Zeusz rongybaba lesz!
 

Tüphón (korábbi hivatalos illusztráció)

Zeusz elegendő hatalommal rendelkezett ahhoz, hogy mindent kézben tartson... többnyire. A legkeményebb időszakot akkor élte, amikor szembekerült a szörnyeteg Tüphóüsszel.

A történetek eléggé zavarosak ezzel a lénnyel kapcsolatban. Néha Tüphóüsz néven emlegették, máskor pedig Tüphónnak nevezeték. Sokszor két külön szörnyetegként kezelték őket, de az egyszerű(bb)ség kedvéért most Tüphóüsz lesz a becses neve.

Hogy nézett ki? Nehéz megmondani, állandóan viharfelhők leplében mozgott. Hatalmas volt, az biztos. Olyan magas volt, hogy feje a felhőket karcolta az égen. Deréktól felfelé többé-kevésbé emberszerű volt, de lábai inkább óriási boa testéhez hasonlítottak. Kezenként száz-száz ujjal rendelkezett, végükön kígyófejekkel. A kígyófejek szeme tűzben égett és mindenfelé mérget köpdöstek. Ha Tüphóüsz bedühödött, egyszerűen csak méregzáport zúdított a környékre.

"Ezért totálisan lehetetlenné vált számára egy kiadós manikűr." ~ Percy Jackson

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Tüphón

Tüphón

Tüphón, „Minden szörny atyja”.  Szülei Gaia (földanya) és Tartarosz (a félelmetes alvilági szakadék istene). Delphüné testvére. Felesége Ekhidna, a szörnyek ősanyja.

Az első titánháború után a Tartaroszba vetett gyermekeiért, a titánokért bánkódó Gaia odaadta magát öccsének, Tartarosznak. Ebből a nászból született meg Delphüné és Tüphón. Tüphón arra volt hivatva, hogy legyőzze Zeuszt és megbuktassa uralmát. Kilikiában született meg, a Korükosz-barlangban. Tüphón csípőig ember formájú és a csípőtől lefelé óriáskígyóból álló szörnyeteg. Ujjai hegyén kígyók nőttek, fejét és állát csapzott szőrzet fedte, szemei izzottak, szájából tüzes láva fröcskölt és hatalmas szárnyai elsötétítették az eget. Tüphón mindegyik torkából vad hangok törtek elő: bikabömbölés, oroszlánüvöltés, kutyaugatás. Kitárt karjai kelettől nyugatig értek, feje pedig egészen a csillagokig nyúlt.

Mielőtt feladata teljesítésére indult volna, talált magához illő feleséget, Ekhidna (a szörnyek ősanyja) személyében. Gyermekeik: Kerberosz (a háromfejű kutya, az Alvilág bejáratának őrzője), Orthosz (kétfejű kutya), a nemeai oroszlán, Kiméra, Szphinx, az erümanthoszi vadkan, a krommüóni vademse, Hidra, valamint a Prométheusz máját tépő saskeselyű. Nem véletlenül illették Tüphónt a „Minden szörny atyja” névvel.

Amikor rohamra indult az Olimposz ellen az istenek menekülni voltak kénytelenek és különböző állatoknak álcázták magukat. Athéné nem volt hajlandó elrejtőzni, Zeuszt is megrótta gyávasága miatt, és addig bíztatta, míg fel nem vette igazi alakját. Zeusz visszatért az Olimposzra és villámaival rohamra indult Tüphón ellen. A sebesült Tüphón üvöltve menekülni kezdett, majd Zeusz közelharcba bocsátkozott vele. Tüphón kígyói Zeusz köré tekeredtek és a szörny elvette Zeusztól sarlószerű kardját, kivágta vele kezeiből és lábaiból az inakat. Zeusz inai nélkül tehetetlenül hevert, mozdítani sem tudta magát. Tüphón ellenfelét és annak inait szörnynővére Delphüné őrizetére bízta.
 

Zeusz legyőzése szinte megbénította az isteneket. Hermész és Pán vállalták, hogy megpróbálják kiszabadítani Zeuszt. A barlanghoz lopóztak, Pán pedig olyan iszonyú hatalmasat kiáltott, hogy Delphüné szörnyethalt. Hermész az inakat megkereste és visszahelyezte őket apjába. Zeusz ismét az Olimposzra ment, harci szekerére szállt és ismét üldözni kezdte Tüphónt. A Moirák siettek Zeusz segítségére úgy, hogy megkínálták a szörnyet olyan almákkal, amelyek biztos halálra ítélték őt. Tüphón a Haimosz-hegyre menekült, ahol Zeusz felé hatalmas sziklákat kezdett hajigálni, de Zeusz a sziklákat villámaival széthasította, amelyek visszahullva iszonyú sebeket ejtettek Tüphónon. Szicília felé vette útját, de ahogy a szigetre ért Zeusz véget vetett a küzdelemnek, óriási sziklát kapott fel és ráhajította, ebből lett az Etna, amit Tüphón mindmáig megpróbál levetni magáról, a hegy még ma is tüzet okád és füst tör az égre csúcsáról.

A nyugati civilizációban Tüphón az Etna helyett a St. Helens-hegy fogságába került. Újdonsült börtöne nem bírta tovább fogságban tartani a több ezer éve raboskodó szörnyeteget.

A negyedik kötetben (Csata a labirintusban) Percy Jackson egy csapatnyi telekhin ellen kénytelen volt használni a St. Helens-hegynél minden erejét, aminek hatására Tüphón felébredt álmából és az éppen meggyengült börtönéből ki tudott törni.
 

Az utolsó kötetben Tüphón egyenesen New York, vagyis az Olimposz felé vette az irányt. A Ködnek köszönhetően az emberek nem láthatták a szörnyeteg valódi alakját, de így is tudták, hogy valami veszedelmes közeleg, mégpedig egy őrületes vihar képében. Tüphón a laikus szemeknek egy hatalmas vihar-hurrikán torzszüleménynek tűnt, ami mindent elpusztított, ami csak az útjába került.
 

Szinte az összes olimposzi isten harcba szállt ellne: Zeusz, Artemisz, Apolló, Athéné, Dionüszosz, Árész, Hermész és Héphaisztosz. Poszeidón a tenger alatt harcolt Ókeánosszal és a tengeri szörnyekkel, míg Hádész és Perszephoné egy ideig nem küzdöttek. Démétér pedig az Olimposzon maradt. Tüphón még Zeusz mestervillámától is csak hátratántorodott, sokáig úgy tűnt, hogy sikeresen el fogja érni New Yorkot. Tehát Tüphón nagyon jó figyelemelterelésnek bizonyult, amíg a többit titán, köztük Kronosz, egyre közelebb férkőztek a szinte magára hagyott Olimposzhoz.

Percy ilyennek írta le Tüphónt:

„A felhő lassan szétnyílt, és először életemben megpillanthattam Tüphónt.

Tudtam, hogy amíg élek (ami jelenlegi helyzetemben igazán nem valami sok idő), nem fogom elfelejteni ezt a képet. Tüphón arca folyton változott. Minden percben más szörny volt, és mindig ijesztőbb az előbbinél. Mivel ép ésszel nem bírtam volna sokáig nézni a képét, inkább a testére koncentráltam, de azzal sem jártam jobban.

Emberszerű volt, de a bőre olyan fasírtos szendvicsre hasonlított, amit egy évig az öltözőszekrényben felejtettek.

Zöld foltos volt, ház nagyságú hólyagokkal és fekete égésfoltokkal a vulkán alatt eltöltött hosszú eónok emlékeként. Emberszerű ujjaiból saskarmok meredeztek. A lába pikkelyes, mint egy hüllőé.”

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete)

Percy imádkozott Poszeidónhoz, hogy hagyja el palotáját és fékezze meg a New Yorkba érő Tüphónt. Poszeidón hallgatott fiára, otthagyta palotáját a tenger alatti csata kellős közepén, hogy segítse megmenteni az Olimposzt. Amikor Tüphón a Hudson-folyóba lépett, akkor Poszeidón megrohamozta őt a Tyson által vezetett küklopsz-sereggel. Legyőzték és leláncolták a szörnyet, majd Poszeidón megnyitott egy alagutat a Tartaroszba, és levetette oda Tüphónt.

Hogyan sikerült legyőzni Tüphónt?

„Amikor Tüphón a Hudsonba lépett, alig ért vádlija közepéig.

Most!, könyörögtem a füstben lebegő képnek. Mire vártok? Légyszi!

Mintha csoda történt volna, a kép hátteréből felharsant a kagylókürt. Az óceán hangja. Poszeidóné.

Tüphón lába körül tizenkét méter magas hullámok csapkodtak a hirtelen viharossá vált folyón. És a folyóból újabb harci szekér szökkent elő. A szekér elé kötött, szilaj csikóhal a levegőben éppen olyan könnyedén úszott, mint a vízben. Apám teste kéken vibrált, tett egy büszke kört Tüphón lába körül. Poszeidón nem volt többé öregember. Megint olyan volt, amilyennek ismertem: napcserzett bőrű, fekete szakállas, ereje teljében lévő férfi. Suhintott egyet háromágú szigonyával, mire a folyó felhőtölcsérrel vette körül az óriást.

- Ne! - kiáltott fel Kronosz egy másodpercnyi döbbent csönd után. - Ne!

- TÁMADÁS, TESTVÉREIM! - kiáltotta Poszeidón, de nem tudtam, hogy a füstből hallom-e, vagy hangja felért egészen idáig. - ELŐRE AZ OLIMPOSZÉRT!

A habokból harcosok ugrattak ki hatalmas cápák, sárkányok és tengeri csikók hátán.

Egy egész küklopsz hadtest érkezett, és a csapatot nem más vezette, mint...

- Tyson! - kiáltottam fel.

Tudtam, hogy nem hallhat engem, de alaposan meglepődtem. Valami varázslatnak köszönhetően hatalmasra nőtt. Legalább hét méter magas volt, akkora, mint idősebb rokonai, és először életében tetőtől talpig harci páncélt viselhetett. Mögötte Briareószt pillantottam meg, a Százkarút.

A küklopszok hosszú, vastag, fekete csáklyás végű vasláncokat lóbáltak a kezükben - egy hadihajót is le lehetett volna velük horgonyozni. Lasszóként megpörgették, és Tüphónra dobták őket. Aztán az örvénylő víz segítségével Tüphón lábára és karjára tekerték a láncokat, amíg a szörnyeteg egészen bele nem gabalyodott. Tüphón dobálta magát, morgott, és a láncokat tépkedte. Sikerült néhány küklopszot lerántania hátasáról, de túl sok volt a lánc. A küklopszok hada szépen lassan elkezdte lefelé húzni Tüphónt.

Poszeidón ekkor eldobta háromágú szigonyát, és beleállította Tüphón nyakába. Aranyszínű vér, a halhatatlanok ikhorja fröccsent ki a sebből, és zuhogott alá, mint egy felhőkarcoló tetejéről aláhulló vízesés. A háromágú szigony visszatért Poszeidón kezébe.

A többi isten újult erővel rontott Tüphónra. Árész az óriás közelébe repült, és orron szúrta. Artemisz egy tucat ezüstnyilat lőtt Tüphón szemébe. Apolló lángoló nyílvesszőitől még az ágyékkötője is meggyulladt. Zeusz rendületlenül tovább bombázta villámaival. A folyó vize emelkedni kezdett, és úgy fonta körül az óriást, mint báb a hernyót. Tüphónt lehúzták a súlyos láncok. Fájdalmában üvöltött, és olyan erővel dobálta magát, hogy a hullámok átcsaptak a part ötemeletes házain és a George Washington Bridge-en, de nem tudott kikászálódni a mederből. Apám nyitott neki egy speciális lefolyót a víz fenekén, azon keresztül egyenesen a Tartaroszba csúszhatott. A szörny feje búbja fölött átcsaptak a habok, és többet nem bukkant elő.

- VHÁÁÁ! - őrjöngött Kronosz, és pengéjével szétkaszabolta a ködképet.

- Itt vannak - mondtam. - Vége a játéknak.

- Még el sem kezdődött!”

(Az utolsó olimposzi, 306-307. oldal)

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Kronosz és a titánok

A világ az őselemek nászából jött létre. A titánok előtt Hésziodosz szerint elsőként jelent meg Khaosz, az üresség majd Gaia, a Föld és Erósz, a szerelem. Gaia szült magának egy méltó párt, aki Uranosz lett, az Égbolt.

A titánok a görög mitológiában egy ősi fajként szerepelnek, akik hatalmas istenségek voltak és két őselem gyermekeiként jöttek világra. Gaia, a földanyának és Uranosz, az Ég urának 12 utóda, hat fiú és hat lány (más források szerint 7 fiú és 8 lány). A titánok kezdetben az őserők megtestesítői voltak, később találmányaik által az emberiség jótevőiévé nőtték ki magukat. Fiatalabb testvéreik a küklopszok és a hekatonkheirek (százkarú óriások, egyikük a Percy Jacksonból is ismert Briareósz). Valamint erős féltestvérük Gaia és Tartarosz szörny ivadéka Tüphón.

A titánok:

Ókeanosz és Téthüsz (egyik híres gyermekük Kalüpszó)

Hüperión és Theia (híres gyermekük Héliosz)

Koiosz és Phoibé (híres gyermekük Létó)

Kriosz

Iapetosz (híres gyermekei Atlasz és Prométheusz)

Themisz

Mnémoszüné

Kronosz és Rheia

Kronosz Percy álmában

Kronosz a titánok közül a legfiatalabb. Uranosz elborzadt gyermekei (küklopszok, hekatonkheirek) láttán és a Tartaroszba, az alvilág mélységébe taszította őket. Gaia ezért bosszúra esküdött, titánokat lázított fel, akik élére Kronosz állt. Apját megcsonkította, ezzel megdöntve Uranosz hatalmát, így Kronosz lett az idő és a titánok ura.

Testvérét, Rheiát vette feleségül, akitől hat gyermeke született: Zeusz, Poszeidón, Hádész, Héra, Démétér és Hesztia. Valamint volt kisebb viszonya egy természetszellemmel, így született meg Kheirón.

Ám egy jóslat szerint saját gyermekei közül valamelyik letaszította volna őt a trónról, ezért gyerekeit lenyelte. Rheia titokban megszülte Zeuszt, akit Kronosz elől Krétára rejtett. A fiú helyett egy követ pólyált be és azt nyelte le a titánúr.

Mikor Zeusz felnőtt, apjával mérget itatott, mire az kihányta addig lenyelt gyerekeit. 10 évig harcolt Zeusz a testvérei segítségével Kronosz és a titánok ellen. Gaia azt jósolta, hogy az győz, aki a Tartaroszból kiszabadítja foglyait, Zeusz ki is szabadította a küklopszokat és a százkarú óriásokat. Prométheusz segítségével legyőzte Kronoszt, akit ezután feldaraboltak. A titánokat a Tartaroszba zárták, őrzőik a százkarú óriások lettek. Ezután az istenek vették át a hatalmat az Olimposzon.

Tüphón

Azonban a 21. században Kronosz újra erőre kapott, befolyása alá vont egy félistent, Luke-ot, aki megharagudott az istenekre, amiért azok nem törődtek a gyermekeikkel. Kronosz sokszor Percy álmaiba is beférkőzött, próbálta megfélemlíteni, a maga oldalára állítani, de sikertelenül. Az Androméda hercegnőn tett „látogatásuk” során Percyék felfedezték Kronosz aranyszarkofágját, amit szörnyek őriztek. A szarkofágban Kronosz darabjaiból próbált meg újra testet ölteni. Luke elmagyarázta, hogyha egy félisten lemond az olimposziakról és átáll Kronosz oldalára, akkor a titánnak eggyel több és több darabja jelenik meg a szarkofágban, míg végül újra egész nem lesz. A titánúr arra készült, hogy erőre kapva megszállja Luke testét, amíg sajátja nem állt készen. Valamint fel akarta áldozni az Ophiotauruszt, amivel annyi erőre tehetett volna szert, hogy az olimposzi isteneket legyőzze.
 

A csatában legnagyobb segítségére volt egy társa, Tüphón is, aki egymaga hatalmas rombolásra volt képes, és az istenek összesített erővel is alig tudták feltartani.
 

A Sztüx folyóba merülve Luke megszerezte magának Akhilleusz átkát, mely annyira megerősítette testét, hogy megszállhatta őt Kronosz. Mindössze egy ponton volt sebezhető, amit csak Luke tudott pontosan. A titán sikeresen meg is szállta Hermész fiát. „Az utolsó olimposzi” zárásában azonban Luke kezdett felocsúdni gyűlöletéből Percy és Annabeth hatására, így saját maga vetett véget életének (bal karján volt sebezhető), ezáltal megsemmisítve Kronoszt is.

Percy és Kronosz szemtől szembe került egymással az Olimposzi Tanácsteremben.

Tovább olvasom