 |
| Boróka (a kép forrása) |
Boróka egy driád / erdei nimfa, pontosabban fanimfa; fája pedig egy borókafa, innen ered a neve. Grover Underwood barátnője, derült ki a "Csata a labirintusban" című kötetben. Felmenőiről nem sokat lehet tudni.
Boróka egy kicsi és vékony alkatú gyönyörű lány, akárcsak a többi driád. Hajának színe sárgás, és szépséges, huncut arca van. Általában zöld színű görög ruhát visel és hozzá illő szandált. Amikor Boróka elpirul, akkor zöldes színű bőre pirosas árnyalatúvá válik. Szemének színe szintén zöld; amikor sír, zöld színű könnyei hullanak.
Boróka a Félvér tábor erdejében él, a "Zeusz Ökle" nevű szikla közelében. Ideje nagy részét a fában tölti, és onnan szemléli a tábort. Ennek az is az oka, hogy Boróka kötődik a fájához, ezért a tábor erdejét nem tudja elhagyni.
Hihetetlenül kedves driád. Nagyon szereti Grovert és állandóan aggódik miatta. Egy aprócska negatívuma a lánynak, hogy iszonyatosan féltékeny a többi nimfára.
A lány utálja a kutyákat, mert ismeri az állatok fákhoz kötődő természetét (jobban mondva azok szükségleteit, amit a fák tövében intéznek el).
Grover és Boróka feltételezhetően "A titán átka" és a "Csata a labirintusban" kötetek közötti átmeneti időszakban randizhatott.
Percy Jackson így írja le Grover barátnőjének külsejét:
"Miután alaposabban megnéztem Borókát, észrevettem, hogy a füle szokatlanul hegyes. A szeme pedig ahelyett, hogy vöröslött volna a sírástól, zöldben úszott, a klorofil színében. Egy fanimfa volt: egy driád."- részlet a "Csata a labirintusban" könyvből
Boróka először a negyedik kötetben tűnt fel Grover perén, amit a Vének Tanácsa tartott. Itt a lányt Clarisse és Annabeth vigasztalta.
Később ő mondta Percynek, hogy látta Luke-ot belépni a fája közelében lévő sziklába, ahol a Labirintus bejárata helyezkedett el. Továbbá elmesélte, hogy ugyanezt a dolgot tette Quintus is (akiről később kiderült, hogy valójában a feltaláló Daidalosz), ezért figyelmeztette Percyt, hogy ne bízzon meg benne.
A csatában Boróka fája majdnem meggyulladt, de Percy még idejében megfékezte a tüzet. A fanimfa is csatlakozott a harchoz, miután fája megmenekült. Boróka így szállt szembe a betolakodókkal:
"Boróka pedig egy régimódi nádpálcára hasonlító vesszővel fegyverezte fel magát. Olyan dühösnek tűnt, mintha ki akarná vele porolni az ellenség hátsóját."- részlet a "Csata a labirintusban" könyvből
"Az utolsó olimposzi" című kötetben Boróka hívta Percyt, hogy találkozzanak Léneusszal és Nicóval. Míg kísérte a fiút, addig elmesélte neki, hogy Grover eltűnt (akire Morpheusz mágikus álmot bocsátott, de erre csak később jött rá Percy), ezért nagyon izgult miatta. A találkozón Nico elpirult, amikor Boróka hozzáért a karjához. A fanimfa amiatt is aggódott, hogy talán szeretett szatírja egy másik nimfával van.
Miután Grover felébredt, nagyon megijedt, hogy mi történhetett addig Borókával, amíg ő ki volt ütve. A végső csatában Boróka rendkívül aggódott Grover miatt, de szerencsére túlélte a szatír. Euztán pedig boldogan együtt lehettek.
A folytatásban elolvashatod Boróka féltékenységi jelenetét, még mielőtt rajtuk ütöttek volna a táborban!
"Évek óta ismerem a driádokat, de még sohasem álltam le velük beszélgetni. Annyit tudtam, hogy nem távolodhatnak el túl messzire az életük forrását jelentő fájuktól.
– Látom, nagyon elfoglaltak vagytok – sóhajtotta Boróka.
– Nyakig benne vagyunk egy játékban, az ellenfelünk egy csapat szörny. Próbálunk életben maradni – feleltem.
– Ráérünk, Boróka – mondta Annabeth. – Mondd csak, mi a baj?
Boróka szipogott egyet, aztán selyem ruhaujjával megtörölte a szemét.
– Grover. Mintha nem is ő lenne. Évek óta keresi a Pánt a nagyvilágban. De egyre rosszabb a kedve, amikor visszatér. Először azt hittem, megtetszett neki egy másik fa.
– Dehogy! – nyugtatta a síró nimfát Annabeth. – Erről szó sincs.
– Egyszer már összejött egy fekete áfonyával – vallotta be Boróka szipogva.
– Boróka, Grover nem vágyik másik fára! Egyszerűen csak aggódik a kutatási engedélye miatt.
– Nem mehet a föld alá. Nem szabad leengednetek oda!
Annabeth kényelmetlenül érezte magát.
– Pedig ez az egyetlen esély. Legalább azt tudjuk, hol kezdjük.
– Ah! – törölt le egy újabb könnycseppet Boróka az arcáról.
– Arról a…
A fák közül újabb zajt hallottunk, és Boróka felkiáltott:
– Bújjatok el!
Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy miért, puff, zöld ködgomolyaggá változott."
- részlet a "Csata a labirintusban" könyvből
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése