Olimposzi történetek, 28. rész: Poszeidón és a királypuccs

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Poszeidón és a királypuccs

Történt, hogy Poszeidón nagyon közel került ahhoz, hogy átvehesse az univerzum feletti uralmat, de aztán...

Héra fejében különös ötlet fogant meg: az isteneknek Zeusz ellen kellene lázadniuk. Ezért igazán nem lehetett hibáztatni Hérát, hiszen rengeteg megaláztatást kellett eltűrnie férjétől. Az istennő úgy gondolta, az univerzum sokkal jobb hely lenne, ha az Olimposziak Tanácsa uralhatná azt, afféle meghitt demokráciában. Héra maga mellé toborzott néhány istent és beavatta őket a tervébe: Poszeidónt, Pallasz Athénét és Apollónt.

"- Le kell kötöznünk Zeuszt - mondta Héra.

Poszeidón a homlokát ráncolta. - Ez a terved?

- Hé, egy szobában alszom vele - vágta rá Héra. - Amikor már mélyen alszik és nagyon hangosan horkol, akkor foglak behívni titeket. Megkötözzük Zeuszt. Utána arra kényszerítjük, hogy adja át a trónját, és így együtt fogjuk uralni a kozmoszt, az Egyenrangúak Tanácsaként." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Az istenek bizonytalannak tűntek a tervet illetően, ám mindegyiküknek volt oka haragudni Zeuszra. Ráadásul az istenek többsége - nem csak az imént említettek - titkon azt gondolta, ő sokkal jobban tudna uralkodni az univerzumon, mint Zeusz.

"Ha lelépne, én is át tudnám venni a helyét!" ~ Percy Jackson

Poszeidón hatalmas kísértést érzett, mert ha sikerrel járnának, akkor ő lehetne a legerősebb isten a világon. Természetesen egy percig sem gondolta azt, hogy mind egyenrangú felek lennének.

"- Az Egyenrangúak Tanácsa - ismételte Poszeidón. - Rendben. Tetszik.

- Inkább csak... - Athéné gyanakodva pillantott Poszeidónra. - A Tanács.

- Nagyszerű - mondta Héra. - Erős kötelekre lesz szükségünk, a mágikus önszabályozós fajtából.

- Olyat meg hol vehetünk? - tanakodott Apollón. - A Praktikerben?

- Van nálam néhány - jegyezte meg Athéné.

- Hát persze, hogy van - motyogta Poszeidón.

- Elég legyen! - csattant fel Héra. - Ma este, ti hárman elrejtőztök a folyosón és várjátok a jelemet. Amikor Zeusz mélyen alszik, kakukkszóval hívlak majd titeket." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Azon az estén Héra gondoskodott arról, hogy Zeusz jó nehéz ételeket egyen vacsorára és kizárólag koffeinmentes nektárt igyon. Mikor a főistent elnyomta az álom, felesége rögtön akcióba lendült. Poszeidón nem tudta, milyen lehet egy kakukk hangja, de amikor meghallotta a különös madárhangot, rögtön felismerte Héra jelét. Az istenek berohantak a hálószobába és elkezdték megkötözni Zeuszt.

Az istenek királya nyomban felébredt a ráncigálásra és üvöltözni kezdett: "Árulás!". Zeusz hiába próbált meg alakot változtatni, a kötél nem engedte. Megpróbálta elérni a villámait is, de karjait arra már lekötözték. Az isteneknek hízelegni próbált, de hatástalannak bizonyult minden erőfeszítése.

Héra, Poszeidón, Pallasz Athéné és Apollón még így is tartottak a megkötözött Zeusztól. Egyre jobban hátráltak az ágytól.

"Aztán Poszeidón összeszedte minden bátorságát. - Zeusz, rossz vezető vagy. Azt akarjuk, hogy mondj le, így együtt, az Egyenrangúak Tanácsaként uralhatnánk a kozmoszt.

- Micsoda?! - kiáltotta Zeusz. - SOHA!

Héra elkeseredetten felsóhajtott. - Rendben! Nincs szükségünk rád! Majd mi megalkotjuk a tanácsot magunkból és itt hagyunk téged elpusztulni.

- Te áruló kis...

- Menjünk - fordult Héra a többiekhez. - Majd pár nap múlva ránézek, hátha addigra észhez tér." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Poszeidón nem volt benne biztos, hogy jó ötletnek bizonyult Zeuszt őrizetlenül hagyni, de nem akart egy szobában maradni az üvöltöző főistennel.

Az istenek megtartották a trónteremben az Olimposzi Népköztársaság első (és egyben utolsó) ülését. Hamar rájöttek, hogy a szavazás mégsem fog olyan gördülékenyen zajlani, mint ahogyan azt elképzelték. Hosszú időt vett igénybe az ülés.

"Csak az új olimposzi zászlók dizájnjáról órákig tanakodtak!" ~ Percy Jackson

Eközben az egyik néreisz, Thetisz, a főisten hálószobájához vezető folyosó közelében sétálgatott. Thetisznek fogalma sem volt a lázadásról, ezért az üvöltöző Zeusz segítségére sietett. A magatehetetlen isten elmesélte neki, mit tett vele a többi olimposzi. Thetisz hezitálni kezdett, mivel tengeri nimfa volt, nem szeretett volna szembeszállni Poszeidónnal. Megkérte Zeuszt, hogy legyen irgalmas a többi istennel. A főisten szinte füstölgött a dühtől, de vonakodva megígérte, hogy nem fogja feldarabolni őket és nem veti a darabjaikat a Tartaroszba.

Thetisz ollóval próbálta elvágni a köteleket, de nem járt sikerrel, azok túl erősek voltak. A tengeri nimfa elsietett és a tenger mélyére ment segítségért, Briareószhoz, a százkarúak egyikéhez. Briareósz örömmel segített, hiszen annak idején Zeusz mentette ki őket a Tartaroszból.

A nimfának sikerült mindenféle feltűnés nélkül becsempésznie az óriást az olimposzi palotába. Briareósz egy szempillantás alatt kioldozta a Zeuszt fogva tartó varázsköteleket. A főisten felpattant az ágyról, megragadta villámait és a trónterembe sietett, ahol az istenek még mindig az új zászlókról vitatkoztak. Zeusz szó szerint berobbant a terembe és az olimposziakat céltáblának használta.

Zeusz betartotta Thetisznek tett ígéretét és nem aprította fel az isteneket. Hérát megkötözte és a Káosz szakadék végtelen mélysége felé lógatta őt, így felesége elgondolkodhatott. Zeusz minden nap meglátogatta a fellógatott Hérát és villámaival célba vette a kötelét, hogy ráijesszen a lázadó istennőre, végül szabadon engedte őt. Ami Pallasz Athénét illeti, ő büntetés nélkül megúszta.

"Valószínűleg meggyőzte Zeuszt, hogy semmi köze sem volt az összeesküvéshez és taktikából kivárta a megfelelő időt, mielőtt kiszabadíthatta volna őt. Idióta módjára Zeusz hitt neki." ~ Percy Jackson

Apollón és Poszeidón kapták a legrosszabb büntetést. Zeusz ideiglenesen megfosztotta őket halhatatlan erőiktől. Hogy még jobban megleckéztesse őket, a két korábbi istent Trójába küldte, hogy a királynak, Laomedónnak dolgozzanak. Apollón pásztor lett, aki a királyi nyájat őrizte. Poszeidón pedig a város köré épülő új falak építésében segített.

"- Viccelsz velem? - tiltakozott Poszeidón. - Ez évekig is eltarthat.

Laomedón király elmosolyodott. - Igen, nos... ígérem, meg foglak jutalmazni a kemény munkáért, de jobb lenne, ha nekiállnál!

Igazából Laomedónnak esze ágában sem volt fizetni Poszeidónnak. Nem tetszett neki a tengeristen. Minél több ingyenmunkát akart, annyit, amennyit csak kibír Poszeidón." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Poszeidónnak nem volt választása, munkához látott. Hiába veszítette el isteni képességeit, még így is félelmetes ereje maradt. Erősebb volt minden halandónál, könnyedén elbírt a hatalmas kőtömbökkel. Az építkezés éveket vett el Poszeidóntól, de Trója szinte legyőzhetetlenné vált a hatalmas falaknak köszönhetően.

Poszeidón bosszúja [UysalTimsah képe]

Munkája végeztével Poszeidón meglátogatta Laomedónt, aki szinte meg is feledkezett Poszeidónról. Poszeidón jutalmat várt a kemény munkáért, de a király csupán a szabadságát adta vissza. A tengeristen hiába bizonygatta, hogy ez lett a legerősebb kőfal a világon, amin az ellenség nem tud áttörni, a király nem figyelt rá, egyszerűen kizavarta Poszeidónt a palotából.

Zeusz ismét halhatatlanná tette a visszatérő Poszeidónt, aki bosszúból el akarta pusztítani Tróját, de ezt Zeusz nem engedélyezte számára. Persze a tengeristen nem hagyta ennyiben a dogot és egy tengeri szörnyeteget küldött a város terrorizálására. Annyi trójai hajót süllyesztett el, amennyit csak tudott. Amikor kitört a nagy trójai háború, hát... Poszeidón nem a trójaiak oldalán állt.

"És ő az apám, srácok: többnyire egy nyugodt, laza csávó. De ha feldühítették, neki igencsak jó hosszútávú memóriája volt." ~ Percy Jackson

Aztán volt egy másik isten, aki már jóval hosszabb ideig tudott haragot tartani... biztos kitaláltad, ki lehet az... (A következő részben kiderül!)