Olimposzi történetek, 32. rész: Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 1. rész

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz szembenéz legnagyobb ellenségével... - 1. rész
Zeusz rongybaba lesz!
 

Tüphón (korábbi hivatalos illusztráció)

Zeusz elegendő hatalommal rendelkezett ahhoz, hogy mindent kézben tartson... többnyire. A legkeményebb időszakot akkor élte, amikor szembekerült a szörnyeteg Tüphóüsszel.

A történetek eléggé zavarosak ezzel a lénnyel kapcsolatban. Néha Tüphóüsz néven emlegették, máskor pedig Tüphónnak nevezeték. Sokszor két külön szörnyetegként kezelték őket, de az egyszerű(bb)ség kedvéért most Tüphóüsz lesz a becses neve.

Hogy nézett ki? Nehéz megmondani, állandóan viharfelhők leplében mozgott. Hatalmas volt, az biztos. Olyan magas volt, hogy feje a felhőket karcolta az égen. Deréktól felfelé többé-kevésbé emberszerű volt, de lábai inkább óriási boa testéhez hasonlítottak. Kezenként száz-száz ujjal rendelkezett, végükön kígyófejekkel. A kígyófejek szeme tűzben égett és mindenfelé mérget köpdöstek. Ha Tüphóüsz bedühödött, egyszerűen csak méregzáport zúdított a környékre.

"Ezért totálisan lehetetlenné vált számára egy kiadós manikűr." ~ Percy Jackson

Ez még nem minden, ugyanis hatalmas bőrszerű szárnyai voltak, hosszú gubancokban lógtak hajfürtjei és arca folyamatosan változott - mindig az előzőnél csúnyább arcra váltott -. A szaga pedig... mint a vulkáni füst, bűzös. Tüphóüsz mindegyik torkából vad hangok törtek elő: bikabömbölés, oroszlánüvöltés, kutyaugatás. Ráadásul még tüzet is fújt.

Tüphóüsz a Tartarosz mélyén fogant és ott is nőtt fel. Apja maga Tartarosz volt, a rettenetes alvilági szakadék istene. Anyja pedig a Földanya, Gaia volt. A szülők biztos büszkék lehetettek kis porontyukra.

"Gondolom ez megmagyarázza, miért lett Tüphóüsz olyan nagy és gonosz." ~ Percy Jackson

Tüphóüsz igen szívélyes feleséget választott magának, Ekhidnát. Szépséges nimfa arca volt, de teste kígyóé és így nyelve is sziszegő kígyó-nyelvként nyúlt ki szájából. Szinte az összes szörnyetegnek ők voltak a szülei. Zeusz megkímélte Ekhidna és szörny gyermekei életét, hogy a jövő hőseinek is akadjon munkája. "Elbűvölő" gyermekeik voltak: a nemeai oroszlán; Kerberosz; Ladón; Khimaira (Kiméra); Szphinx; Hüdra; Orthosz, a Prométheusz máját marcangoló keselyű; az erümanthoszi vadkan; illetve Phaia, a krommüóni vademse.

Egy napon Tüphóüszra rátört a nyugtalanság és úgy döntött, elhagyja kényelmes otthonát azzal a céllal, hogy elpusztítsa az isteneket és átvegye tőlük az univerzumot. Ekhidna hiába próbálta marasztalni férjét, az hajthatatlannak bizonyult. Gaia az istenek ellen hangolta a szörnyeteget, mivel az olimposziak korábban legyőzték a titánokat. Azonban ennek a kis kiruccanásnak az ötlete Tüphóüsz fejéből pattant ki, mivel már teljesen besokallt a dühöngő gyermekeitől és szörny-asszonyától.

Mikor a viharóriás a felső világba érkezett, nyomban pusztításba kezdett, mindent letarolt, ami csak az útjába került. Városokat tett a földdel egyenlővé, és hurrikánokkal egész szigeteket árasztott el.

Az istenek készülődtek az elkerülhetetlen háborúra, ám amikor meglátták a hatalmas szörnyeteget, elbizonytalanodtak. Egyedül Zeusz tűnt elszántnak - csak látszólag... de ő volt az istenek királya, ezért jó példát kellett mutatnia - és bátorította a többi olimposzit. Az istenek bepattantak harci szekereikbe és követték Zeuszt a csatába.

Amikor Tüphóüsz meglátta a közeledő isteneket, nevetni kezdett, mivel annyira aprócskának látszottak. A hatalmas viharóriás már-már eltervezte azt is, hogyan fogja átrendezni az olimposzi palotát.

"Az istenek megváltoztatták harci kiáltásaikat: "FUTÁS!", "SEGÍTSÉG!" és "ANYUCI!"" ~ Percy Jackson

Zeusz kivételével az összes isten felvette a nyúlcipőt. Egyes történetek szerint különböző állatok alakját öltötték magukra, hogy elrejtőzhessenek a szörnyeteg haragja elől.

Az egyik történet szerint állati alakban Egyiptomba menekültek, így kaptak szárnyra mítoszok az állati fejekkel rendelkező istenekről. Persze azok az egyiptomi mítoszok vagy ezer évvel korábbiak voltak a görögökénél... de voltak ilyen történetek, illetve magyarázatok is.

A lényeg, hogy Zeusz egyedül maradt a harcmezőn. Tüphóüsz ettől már valóságos nevetőgörcsöt kapott. Zeusz összeszedte minden erejét, a dühe adott neki elegendő bátorságot ahhoz, hogy egy hatalmas villámmal lesújtson Tüphóüsz mellkasára. A viharóriás hátratántorodott, de nem esett el. Zeusz újabb és újabb villámokat zúdított az óriásra, aki közben csapdosott a főisten felé. Tüphóüsz sikeresen likvidálta Zeusz szekerét és hatalmas kezével megragadta a zuhanó apróságot. Az istenek királya elkezdte növelni méretét olyan nagyra, amennyire csak tőle tellett, de még úgy is parányi volt a hatalmas szörnyeteg mellett.

A kígyószerű ujjak erős szorításban tartották fogva a magatehetetlen főistent. A kígyófejek belemélyesztették mérgező agyaraikat Zeusz kezeibe és lábaiba, majd tépdesték az isten inait. Tüphóüsz kirángatta a halhatatlan inakat, azok fehéren csillogó nyálkás isteni szövetek voltak, leginkább zsinórokhoz hasonlítottak. Zeusz elernyedt, akárcsak egy baba: sem karjait, sem lábait nem tudta mozdítani. Borzalmas kínokat élt át.

Tüphóüsz diadalittasan hajította félre Zeusz tehetetlen testét és azt kiabálta neki, nézze végig, ahogyan elpusztítja az Olimposzt.

"Az Univerzum Ura gyűrött kupacban landolt egy hegyoldalon és nyöszörgött: Jaj!" ~ Percy Jackson

Tüphóusz elviharzott és egyenesen az Olimposz felé vette az irányt. Közben Zeusz villámait és inait a zsákjába gyűrte.