Olimposzi történetek, 30. rész: Zeusz eltesz láb alól mindenkit

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez a bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. A bejegyzések tartalmaznak idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Zeusz eltesz láb alól mindenkit

"Volt idő, amikor elhatározta, hogy elpusztítja az egész emberiséget. Nem is tudom, miért. Úgy látszik, az emberek rosszul viselkedtek. Elképzelhető, hogy nem mutattak be megfelelő áldozatokat, vagy nem hittek az istenekben, vagy sokat káromkodtak, netán sokszor lépték át a megengedett sebességhatárt. Tökmindegy." ~ Percy Jackson

Zeusznak elege lett, megharagudott az egész emberiségre és úgy döntött, elpusztítja őket. Zeusz összehívta az isteneket és beszámolt nekik a tervéről. Az istenek többsége mélyen hallgatott a hír hallatán, Árésznek azonban felcsillant a szeme és rögtön ábrándozni kezdett tűzvészről, villámokról... vagyis a pusztításról. Zeusz végeláthatatlan esőzéssel és árvizekkel kívánta megfullasztani az embereket és ehhez Poszeidón segítségét is kérte.

Hesztia figyelmeztette a főistent, hogy emberek nélkül nem fog épülni több templom és nem lesz több számukra felajánlott áldozat sem, amikből addig még több erőt nyertek. Zeusz félvállról vette a dolgot és egy új emberfaj létrehozásáról ötletelt.

Az istenek vonakodva beleegyeztek Zeusz döntésébe, ám voltak kedvenc embereik, akiknek titokban figyelmeztetéseket küldtek álmok, látomások vagy előjelek formájában. Így néhány ember túlélhette az istenek királyának haragját, egészen pontosan: kettő.

Ezen kiválasztottak közül a leghíresebb a thesszáliai király és királyné volt, Deukalión és Pürrha. Deukalión átlagos halandó volt, egyben Prométheusz fia (a titáné, aki ellopta a tüzet az emberek számára). Valahogyan a sziklához láncolt Prométheusz is tudomást szerzett Zeusz tervéről és mivel még mindig nagyon szerette az embereket - különösképpen a saját fiát -, segíteni akart rajtuk. Deukalión jó ember volt, tisztelte az isteneket és rendesen bánt alattvalóival is.

"Így Prométheusz figyelmeztette álmában a fiát: ÁRVÍZ KÖZELEG! GYŰJTSD ÖSSZE VÉSZTARTALÉKAIDAT A LEGNAGYOBB LÁDÁBAN, AMIT CSAK TALÁLSZ! SIESS!" ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Deukalión felriadt álmából és rögtön szólt feleségének a figyelmeztetésről, közben eszébe jutott a padlásukon pihenő nagy tölgyfa láda. A konyhába szaladtak, ahol élelmiszert és vizet gyűjtöttek, majd figyelmeztették a szolgákat is, hogy családjukkal együtt meneküljenek magasabban fekvő helyre. Deukalión és Pürrha kedves emberek voltak, de a legtöbb szolgáló mégsem hitt nekik, szenilisnek tartották az idősödő házaspárt.

Hirtelen elkezdett esni az eső, az égen villámok cikáztak, mennydörgés rázta meg a földet. Kevesebb, mint egy óra alatt elnyelte Thesszália királyságát a hirtelen jött árvíz. Deukaliónék a zárt láda tetején ücsörögve utaztak a hömpölygő vízáradaton.

Az örökkévalóságnak tűnő esőzés lassan elállt és a felhők között utat törve kisütött a nap. Az árvíz lomhán visszahúzódott, majd Deukalión és Pürrha a Parnasszosz-hegy lábánál feneklett meg a ládájával.

 "Hé, egy fickó nagy árvíz elől menekül és sértetlenül megússza, miközben az egész gonosz emberi faj elpusztul. Nem volt egy másik ehhez hasonló történet? Egy Noé nevű pasas?" ~ Percy Jackson

Miután az összes víz visszahúzódott a tengerbe és a föld kiszáradt, egyértelművé vált, hogy ők ketten maradtak csak életben. Pürrha azt javasolta férjének, hogy mutassanak be áldozatot Zeusznak, ezzel Deukalión is mélyen egyetértett. Minden megmaradt élelmüket, valamint tölgyfa ládájukat feláldozták egy hatalmas máglyán és könyörületért imádkoztak. Zeuszt meglepte, hogy egyáltalán valakinek sikerült életben maradnia, de elégedett volt.

Deukalión kikérte Zeusz véleményét arról, hogyan népesítsék be újra a földet, hiszen idősek voltak már a gyermekvállaláshoz. Az égből Zeusz szavai azt mennydörögték, hogy menjenek el Delphoi orákulumához, ott meglelik majd a választ.

A pár elbandukolt hát Delphoiba. Megkeresték az orákulum barlangját, ahol egy háromlábú széken ücsörgő idős hölgyet találtak, akit homályos zöld köd vett körül. Az orákulum jóslata úgy szólt, hogy távozásuk után dobálják anyjuk csontjait a hátuk mögé és ne nézzenek vissza. Deukaliónt elöntötte a düh a jóslat hallatán, sehogy sem tudta értelmezni azt. Próbálták kipuhatolni a választ az orákulumtól, de az idős asszony elzavarta őket.

Ahogy sétáltak az úton, Pürrha a földön heverő kavicsokat látva megvilágosodott. Megértette, hogy a jóslatban szereplő anya alatt a földanyát, Gaiát kell érteni, akinek csontjai a kövek. Metafora, a csontok metaforák voltak, és valójában köveket jelentettek.

Újra útnak indultak és közben a válluk felett átdobott kövekből emberek lettek; Deukaliónéiból férfiak, Pürrháéból nők. A mítosz szerint ezért hívják az embereket görögül laoinak (laasz, azaz „kő”).

"Akárhogy is, Zeusz örült az emberek visszatérésének, hiszen nélkülük nem lett volna több halandó lány, akit üldözhet." ~ Percy Jackson