Ismerd meg a szereplőket: Sally Jackson

Nem hivatalos illusztráció Sally-ről!

Sally Jackson egy különleges halandó, aki képes átlátni a Ködön, mely elrejti a mitológiai teremtményeket a halandók szeme elől. Csillogó kék szemei vannak, szemszíne fény hatására változik. Haja barna színű, néhány szürke hajszállal.
 

Szülei, Laura és Jim Jackson meghaltak egy repülőgép-szerencsétlenségben, amikor Sally még csak öt éves volt. A tragédia után a kislányt nagybátyja vette magához és nevelte fel, Rich Jackson. Sally utolsó középiskolai évében elveszítette nagybátyját is, aki rák miatt meghalt. 
 

Fiatalon találkozott egy férfivel, akiről kiderült, hogy nem más, mint Poszeidón. Egy nyarat együtt töltöttek, és megfogant közös gyermekük Perszeusz Jackson. Poszeidón annyira megszerette Sallyt és Percyt, hogy közben elhanyagolta isteni teendőit, mire Zeusz dühös lett. Ezért Poszeidónnak el kellett hagynia családját Percy 7 hónapos korában. Poszeidón felajánlotta Sallynek a közös életet a víz alatti palotájában, de a nő nem élt ezzel a lehetőséggel. Zeusz ezek után megparancsolta, hogy az istenek nem tarthatnak kapcsolatot gyermekeikkel, nem segíthetnek nekik, nem törődhetnek a sorsukkal. Sally pedig azt mondta később Percynek, hogy az apja eltűnt a tengeren.

Sally és Percy anya-fia kapcsolata igazán erős, szeretik és kölcsönösen igyekeznek megvédeni egymást a maguk sajátos módján. Percy anyukáját imádja, szeretne mindig a kedvében járni és mindenáron meg akarja óvni őt a világától, a szörnyektől. Sally pedig apróságokkal mutatta ki szeretetét, például a védjegyévé vált kék színű édességekkel és süteményekkel, ugyanis Sally egy kék színű ételeket forgalmazó boltban dolgozott.

Sally nem árulhatta el fiának a titkot, mert azzal kockáztatta volna Percy életét. Gabe Ugliano felesége is csak azért lett, hogy a férfi bűze elnyomja Percy félisten-illatát a szörnyek elől. Sally és Gabe viszonya nem volt éppen felhőtlen, hiszen a férfi gyakran kiabált feleségével, kihasználta, ugráltatta minden apróság miatt, olykor meg is ütötte őt. Percy és nevelőapja sem jöttek ki jól, sőt kapcsolatuk kifejezetten rossz volt (az első kötet végén meg is szabadulnak tőle Percy-ék). Ezután Sally új lakásba költözött Percyvel.

A történet folytatásában Sally karaktere kissé a háttérben maradt, viszont mindig gondoskodó és törődő anyaként mutatkozott. Nagyon féltette fiát, de nem próbálta megakadályozni küldetéseiben, hagyta, hogy Percy maga hozza meg döntéseit. Kheirón is tájékoztatta néha Percyről, így meg tudott nyugodni.

A harmadik kötetben tűnt fel először Sally új barátja, Paul Blofis, aki később férje lett. Házasságuk össze sem hasonlítható a Gabe társaságában eltöltött időkkel. Paul és Sally boldogok, és az sem elhanyagolandó tény, hogy (vonakodva bár, de) elfogadta Percy származását és az egész mitológiai világot.

Percy 15. születésnapján Poszeidón meglátogatta a családot lakásukban. Sally nagyon meglepődött, amikor volt kedvesét újra látta, bár az istenség társaságát sokáig nem élvezhették, csupán addig, amíg betoppant az otthonukba és beszélgetett fiával.

Sally és Paul megjelentek a Manhattan-ben zajló csata közepén is, bár a férfi csak annyit érzékelt a küzdelemből, amennyit a Köd engedett neki. Segíteni próbáltak Percynek, de Sally számára annyi is elég volt, hogy láthatta, fia épségben van.

Összefoglalva: Egy nagyon kedves, szenvedélyes és törődő asszony; ugyanakkor lázadó személyiség is. Percy (pontosabban Rick Riordan) úgy írja le, mint a világ legkedvesebb emberét és legjobb anyukáját. Soha nincs egy rossz szava senkihez/senkire sem. Nagyon keményen dolgozik, és sohasem panaszkodik. Mindig finom cukorka illatot áraszt.

A folytatásban egy kisebb részlet olvasható a kék édességekről, az anya-fia nyaralásról és Percy apjáról!

„Tudod, Gabe egyszer azt mondta anyának, hogy ilyen nem létezik. Vitatkoztak, bár akkor ez nagyon csip-csup dolognak tűnt. De azóta anya, amikor csak tehette, kék ételeket evett. Kék születésnapi tortákat sütött. Kék áfonyás gyümölcsturmixot készített.

Kék tortilla csipset vett, és az üzletből kék cukorkákat hozott haza. Ez piszkosul idegesítette Gabe-et. És nagyon szerettem anyát ezért.

A kék étel, meg az, hogy megtartotta a lánykori nevét, továbbra is Jackson maradt, nem lett Mrs. Ugliano, bizonyíték, hogy nem teljesen uralkodik felette a pasi. Anya is amolyan lázadó lélek, mint én.

Amikor sötét lett, tüzet gyújtottunk. Hot dogot sütöttünk, mályvacukrot pirítottunk.

Anya történeteket mesélt a gyerekkoráról, amikor még együtt volt a szüleivel, mielőtt azok repülőgép-balesetben meghaltak. Mesélt a könyvekről, amiket meg szeretne írni, ha majd elég pénze lesz, hogy ne kelljen a cukorkaüzletben dolgoznia.

Aztán sikerült összeszednem a bátorságomat, és feltettem azt a kérdést, ami mindig elhangzott, valahányszor Montaukba jöttünk... Az apámról...

Anya tekintete fátyolos lett. Úgy gondoltam, ezúttal is azt feleli, amit szokott, de én azt is szívesen hallgattam, megunhatatlan volt.

- Kedves ember volt, Percy - mondta. - Magas, jóképű, erős. És udvarias. Tudod, a fekete hajad és a gyönyörű, zöld szemed rá hasonlít.

Elpirultam. - Jesszus, anya!”

A Villámtolvaj, 40. oldal