Mitológia Percy Jackson-módra: Hesztia

Hesztia, a családi tűzhely védőistennője

Hesztia a béke, a családi tűzhely védőistennője, a családi élet és a családi szeretet védője. Kronosz és Rheia legidősebb gyermeke. Testvérei (Kronosz és Rheia révén): Poszeidón, Zeusz, Hádész, Héra és Démétér. A római megfelelője Vesta.

Az ókori görögök egyik legtiszteltebb papnője volt, akinek minden városban álltak szentélyei. Szentélyeit prütaneiónoknak nevezték. Az összes olimposzi közül Hesztia a legszerényebb és legudvariasabb. Önként átadta helyét Dionüszosznak, a bor és mámor istenének. Nem vágyott hatalomra, ő őrizte a szent lángot az istenek hegyén (ezt a lángot lopta el Prométheusz az embereknek). Miután a tűz lekerült a földre, Hesztia szentélyévé vált minden tűzhely, még a házak kemencéi és kandallói is. Így jutott be Hesztia minden családi fészekbe. Az ő jelenléte adja a család, az otthon számára a fényt, a biztonságot és a meleget.

Egy alkalommal saját testvére, Poszeidón és Apollón is udvarolt neki, azonban Hesztia megesküdött Zeusznak, hogy örök életében megőrzi szüzességét. Ezért Hesztia papnői is szűzies életre vállalkoztak. Minden városban nagy tisztelet övezte papnőit, ugyanis az istennő szentélyében őrizték a szent lángot, és a görögök hite szerint, ha ez kialudt, az bajt és pusztulást hozott a városra.

Szent állata a szamár.

„Az utolsó olimposziban” Hesztia egy nyolc éves lány alakjában jelent meg Wesportban, miután Percy és Nico találkoztak Luke édesanyjával, Ms. Castellan-nal. Az istennő azt tanácsolta Percynek, hogy először meg kell ismernie Luke családját ahhoz, hogy megérthesse a fiút. Ehhez Percynek látomások segítségével adott útmutatást, így láthatta, min ment keresztül Hermész fia, és mi vezetett a jelenhez.

Amíg a többi isten harcolt Tüphón ellen, addig egyedül Hesztia maradt az Olimposzon, hogy őrizze a szent lángot, és fenntarthassa a családi szeretet erejét és persze a békét.

Hesztia segítette Rachelt végzetének beteljesítéséhez, hogy ő lehessen az új Orákulum.

Percy a sorozat végén még egyszer látta Hesztiát a Félvér táborban, akkor is fiatal lány alakjában, és a fiúra kacsintott.

A folytatásban Percy és Hesztia párbeszédének egy részlete olvasható el „Az utolsó olimposziból”!

„Rendben... egy nyolcéves kislány. Inkább nem kérdeztem semmit. Tudtam, hogy az istenek olyan formát öltenek, amilyet kedvük tartja.

- Úrnőm, miért nincs a többi istennel, hogy Tüphón ellen harcoljon?

- Nem vagyok egy nagy harcos - mondta, és vörös szeme megvillant. Nemcsak tükrözte a lángokat, hanem belülről égett. De nem úgy, mint Árész szeme. Hesztia pillantása meleg volt és barátságos.

- Valakinek vigyáznia kell a tűzhelyre, amíg a többiek távol vannak.

- Szóval maga őrzi az Olimposzt? - kérdeztem.

- Hogy őrzöm, az túlzás, de ha egyszer le akartok ülni egy barátságos helyen egy tányér étel mellé, akkor szeretettel várlak benneteket. Most pedig jó étvágyat!

Egy szempillantás alatt befaltam a vacsorát, és Nico is úgy habzsolt, mintha régen nem evett volna.

- Finom volt! Köszönöm, Hesztia! - mondtam.

Az istennő bólintott.

- Hogy sikerült a látogatás May Castellannál?

Vacsora közben szinte el is feledkeztem a fénylő szemű, őrült mosolyú asszonyról, akit hirtelen megszállt valami vagy valaki.

- Tudja, mi történt vele? - kérdeztem.

- Egy áldással született. Átlátott a Ködön.

- Mint az anyám - mondtam, és gondolatban hozzátettem: és mint Rachel. - De az a világító szempár...”

Az utolsó olimposzi, 92-93. oldal