Olimposzi történetek, 4. rész - A Kannibalizmus Aranykora

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

A Kannibalizmus Aranykora

Minden a lehető legjobban alakult Uranosz bukása és Kronosz hatalomra jutása után, a titánok aranykorukat élték. Egy ideig...

Gaia látta, hogy gyermekei felelősen uralkodnak a világon, úgy gondolta, Kronosz gondoskodni fog mindenről, ezért visszasüllyedt a Földbe pihenni. Szóval pár napra megpihent, ami földi szempontból évezredeknek felelt meg. Eközben a titánoknak gyermekei születtek, így őket nevezzük a titánok második generációjának.

John Rocco -

Prométheusz megalkotja az embert

Ókeánosz és Téthüsz életet adott háromezer leány- (vagyis ókeanisz) és ugyanennyi fiúgyermeknek (folyamisten). Szó szerint híres gyermekük, Klümené, a Hírnév titán istennője lett, aki beleszeretett a Nyugaton uralkodó Iapetoszba. Az ő szerelmükből fogant Atlasz, aki kiváló harcosnak bizonyult. Atlasz később Kronosz jobbkezévé és fő végrehajtójává vált. De, Klümené egy másik fiúval is megörvendeztette Iapetoszt, ő volt a legendás Prométheusz. Prométheusz feltalált egy kisebb életformát, az embert.

Prométheusz egyik nap éppen a tengerparton szórakozott és a nedves agyagból mindenféle formát épített. Alkotott néhány különös kinézetű figurát, akik a titánokra hasonlítottak, csak sokkal kisebbek és törékenyebbek voltak. Talán Uranosz isteni véréből került az agyagba vagy talán maga Prométheusz lehelt életet a figurákba, de azok életre keltek és belőlük lett az első két ember.

Mit szóltak mindehhez a titánok? Valakinek tetszettek ezek a teremtmények és voltak olyanok, akik haszontalan és semmirevaló élőlényeknek tartották őket. Bizony olyan is akadt, aki egyenesen undorítónak vélte Prométheusz embereit. Ami pedig az embereket illeti, meglapultak barlangjaikban és csak néha surrantak ki a külvilágba.

A prófécia nagy párosa, Koiosz és Phoibé, egy leány büszke szülei lehettek. Ő volt Létó, a Fiatalság védelmezője. Gyakorlatilag a világ első bébiszitterévé vált, a titánok örömmel bízták rá gyermekeiket.

Mr. és Mrs. Fényesség, azaz Hüperión és Theia, ikreknek adott életet. Héliosz lett a Nap, Szeléné pedig a Hold ősi istensége.

"Héliosz nagyon szívdöglesztőnek képzelte magát, és volt egy bosszantó szokása, a Napot a saját 'csajmágnesének' nevezte." - Percy Jackson

Bátyjával ellentétben Szeléné nem volt az a feltűnősködő típus. Többnyire ki sem mozdult ezüst hold szekeréből, amit az éjszaka egén hajtott. Ám egy napon ő is szerelembe esett, de erről később.

Egy titán azonban magányos volt, nem házasodott meg és gyermekei sem születtek. Egész nap csak ücsörgött a trónján az Othrisz-hegyen és nem volt kimondottan boldog. Bizony, Kronosz nem tudta kiverni fejéből apja szavait, aki megátkozta őt, miszerint saját gyermekei fogják okozni a vesztét. Fájdalma pedig egyre csak nőtt minden egyes új titán-utód születésével.

"Most meg a bukása miatt kellett aggódnia, miközben mindenki más élvezte a jó életet. Ciki.

Rokonai sem látogatták meg valami sokszor. Miután Gaia visszavonult a Föld mélyébe, még a vasárnapi ebédre sem jöttek el a palotába. Azt mondták, nagyon elfoglaltak, de Kronosz gyanította, hogy bátyjai, nővérei, unkahúgai és unkaöccsei féltek tőle." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Kronosz örökölte apja temperamentumát és kegyetlenségét. Amikor valaki felbosszantotta, hajlamos egyszerre "Megöllek benneteket!" és hasonlókat üvöltözni. Nem csoda, ha családja tartott tőle. Ráadásul ott volt még a félelmetes kaszája is.

Kis idő után már a palotában dolgozó küklopszok és százkarúak is idegesítették őt. Ahogy nőttek úgy lettek egyre rondábbak és büdösebbek, és folyamatosan zajt csaptak. Kronosz segítségül hívta Atlaszt, Hüperiónt és más csatlósait, akik csellel újra leláncolták és a Tartaroszba taszították az óriásokat. Még Gaia haragjától sem tartott, királyként úgy gondolta, anyjának csak ezzel kell törődnie és büszkének kell lennie rá.

Miután a palotában újra csend honolt, a titánúrnak csak két dolog körül forogtak gondolatai. Egyrészt nem hagyták nyugodni Uranosz szavai, másrészt pedig egy lány foglalkoztatta. Titokban tetszett neki Rheia. Ha volt valami családi összejövetel, akkor mindig a lányt bámulta. Ha valaki flörtölni próbált a fiatal Titanisszal, azt félrehívta és kaszája társaságában megfenyegette.

"Imádta Rheia nevetését. Mosolya fényesebb volt Héliosz csajmágnesénél is... vagyis a Napnál. Szerette ahogy sötét, göndör haját a vállára söpörte. A szeme olyan zöld volt, akár a mezők, és ajkai... nos, Kronosz álmodozott ezen ajkak csókjáról." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Kronosz őrlődött, vágyott Rheia szerelmére, de ugyanakkor félt az átoktól. Talán Uranosz csak szórakozott vele, hogy megőrjítse? Kronosz megpróbálta visszafogni magát, de végül nem bírta tovább. Meghívta Rheiát egy romantikus vacsorára, és kiöntötte neki szívét. A helyszínen megkérte a kezét és Rheia igent igent mondott. Rejtély miért, talán tényleg érzett valamit a Kozmosz királya iránt vagy csak egyszerűen félt tőle? Nehéz lenne konkrét választ adni.

Mézesheteik után Rheia örvendetes hírrel lepte meg férjét: gyermeket vár. Kronosz boldog volt és eldöntötte, sosem lesz olyan rossz apa, mint Uranosz.

Aztán megszületett az első gyermek, egy tökéletes kislány, akit anyja Hesztiának nevezett el. Aztán Kronosz észrevett egy furcsaságot, Hesztia különbözött a többi titán babától, sokkal kisebb, nehezebb és tökéletesebb volt náluk. Nem tudták, milyen lesz felnőtt korában. Hesztia amolyan továbbfejlesztett titán volt, Titán 2.0, ha úgy tetszik. Ezzel Hesztia lett az első istennő, a halhatatlan generáció új ága. Kronosz tudta, hogy napjai meg vannak számlálva és tudta, hogy nem várhatja meg, míg felnő a gyermek, ezért megragadta és egyben lenyelte őt. 

"Először is, Kronosz egészben lenyelte a baba Hesztiát. Hesztia, akárcsak a szülei, gyakorlatilag halhatatlan volt. Nem halhatott meg, még apja gyomrának belsejében sem. Durva lehetett odabent? Igen. Egy kicsit klausztrofóbiás? Naná! De halálos? Nem." - Percy Jackson

Rheia magánkívül volt, de nem merte bántani férjét, hiszen benne volt a leány. Hiába kérlelte férjét, hogy köhögje fel Hesztiát, az nem állt kötélnek. Kronosz elmesélte feleségének a dolog miértjét, de ez nem volt mentség a tettére. Rheia eltökélte, hogy így vagy úgy, de ki fogja szabadítani a lányt.

Kronosz próbálta kiengesztelni feleségét és megmondta neki, még több gyereket akar. Hogy miért? Tombolt benne a halálvágy vagy Uranosz próféciájának megszállottja lett? Vagy egyszerűen csak élvezte lenyelni az isteneket? Nem lehet pontosan tudni.

Aztán megszületett a következő, még az elsőnél is csinosabb, okosabb istennő, aki anyjától a Démétér nevet kapta. Rheia remélte, hogy a gyerek szépsége talán megolvasztja az apja szívét. Kronosz felvette Démétért és látta erős auráját, ezúttal nem habozott, rögtön lenyelte őt. Rheia nagy kísértést érzett, hogy oroszlánjait ráuszítja a kannibál titánra, de féltette két gyermekét. Kronosz megígérte, hogy legközelebb nem fogja lenyelni a babát és terve bevált.

A harmadik gyermek szintén lány lett, Héra, aki egyáltalán nem volt titánszerű, igazi isteni alkat. Mikor Rheia bemutatta Kronosznak a babát, már törvényszerű volt, ami ez után történt. Héra apja gyomrában landolt. Rheia szó nélkül kirohant a trónteremből és forrt a dühtől.

Aztán érkezett a negyedik baba, ezúttal egy fiú, Hádész. Rheia remélte, hogy talán a fiúgyermekkel férje kivételt tesz, de nem volt ekkora szerencsére. Landolt a gyomorban. Utána jött az ötödik, Poszeidón, akivel ugyanaz történt.

Rheia mindezt már nem bírta idegekkel és elmenekült a palotából. Kétségbeesetten próbált segítséget kérni a többi titántól és titanisztól, de azok túlságosan féltek Kronosztól. Végül Phoibéhez menekült a Delphoi Jósdába, de az Orákulum sem tudott tanácsot adni neki.

Gaia hiába aludt, meghallotta álmában imádott lányának sírását és azt suttogta neki, hogy a következő gyermeket Krétán szülje meg és ott segítségre fog találni. Azt is megsúgta Rheiának, hogy ez a gyermek fogja kiszabadítani a többieket!

Mikor már elég nagy hasa volt, Rheia azt hazudta férjének, hogy Phoibé jóslata szerint Kréta szigetén kell szülnie, mert csak abban az esetben fogja Kronosz szeretni a babát. Kronosz először gyanakodott, de meglátása alapján igazat mondott felesége, mert öt gyermek lenyelése után sem hagyta el őt. Rheia terve bevált!

Rheia Krétán talált segítő nimfákat, éppen úgy, ahogyan azt Gaia megjósolta. Az Ida-hegy egyik barlangjában rejtőztek el és itt született meg a hatodik gyermek, Zeusz. A Zeusz nevet azért választotta, mert annak jelentése "Ég", illetve "Élni". Zeusz anyjának szorongását érezve sírásba kezdett, amitől az egész barlang és az egész világ visszhangzott. Természetesen a sírást nem csak Kronosz, de Gaia is meghallotta. A Földanya megrázta a barlangot és egy pontosan ugyanolyan méretű és súlyú kőtömböt szakított ki a sziklából, mint Zeusz volt. Rheia tudta, hogy mindez anyjának műve és gyorsan bepólyázta a sziklát. Az igazi babát átadta a nimfáknak. Néda, a nimfák egyike megígérte, hogy mindent meg fog kapni a gyermek, ami szükséges számára. A közelben volt egy hatalmas, halhatatlan kecske, Amaltheia, így mágikus kecsketejjel tudták itatni Zeuszt.

John Rocco - Kronosz Rheia hamis babájával

Néda segítséget kért Gaiától, hogy a gyereksírást elnyomásához küldjön segítséget. Gaia a földből fakasztott Uranosz véréből, amiből három, szőrös, emberszerű lény kelt életre. Ezek a lények nagydarabok voltak, szőrméből, tollakból és bőrből készült ruhákat viseltek. Mindegyikük fel volt fegyverezve pajzsokkal és lándzsákkal. Korübantoknak nevezték magukat. Mikor a baba sírni kezdett, a lények afféle törzsi táncba kezdtek, lándzsáikkal és pajzsaikkal lármáztak, kántáltak, így elnyomták a zokogást. Valami oknál fogva a pici Zeusznak tetszett a zaj és álomba merült tőle.

Rheia így szólt Kronoszhoz, miután visszatért az Othrisz-hegyre a hamis babával:

"Ez az eddigi legjobb baba! Egy szép kisfiú, akinek a neve, hmm, Rocky! És ha jól sejtem, meg fogod enni." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Bár Kronosz jóllakottnak érezte magát, tette, amit tennie kellett, lenyelte az új jövevényt is. Meg sem nézte a babát, úgy nyelte le, éppen, ahogy azt Rheia várta. A titán hasában az istenek már várták az új jövevényt. Hádész állapította meg elsőként, hogy egy sziklát nyelt le apjuk, ettől kezdve ők is bizakodóbbak lettek sorsukat illetően.

Eközben a trónteremben Rheia egy Oscar-díj esélyes hisztit mutatott be és siránkozott elveszített gyermeke, "Rocky" után. Megígérte férjének, hogy többet már nem fog szülni. A dolgok végre elcsendesedtek a palotában és Kronosz meg volt győződve arról, hogy kijátszotta Uranosz jóslatát.

Rheia amikor csak tudta, ellátogatott az Ida-hegyhez és gondját viselte fiának. Arról is gondoskodott, hogy Zeusz halljon Kronosz hasában várakozó öt testvéréről, akik a szabadulást várják. 

És mikor lép színre Zeusz? Mi lesz, ha apa és fia találkoznak? A következő fejezetben kiderül...