Olimposzi történetek, 7. rész: Az olimposziak némi fejtörést okoznak

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

A Nagy Titánháború: Az olimposziak némi fejtörést okoznak

Kronoszt egyáltalán nem könnyű legyőzni...

A legtöbb beszámoló és forrás szerint a Titánháború tíz évig tartott. Elképzelhető, hogy Kronosz csak azért trükközött az idővel, hogy az istenek feladják a próbálkozást. Ha igen, akkor nem vált be.

Rheia meglátogatott minden titánt és próbálta rávenni őket, hogy álljanak Zeusz oldalára. Sokuk végig is hallgatta, hiszen Kronosz nem bizonyult népszerű vezetőnek. Szinte az összes Titanisz inkább kimaradt a háborúból, viszont páran azért segítettek Zeusznak. Prométheusz - az emberek megteremtője - szintén semleges maradt. Ókeánosz is inkább az óceánok mélységében maradt. Héliosz és Szeléné - a Nap és a Hold - megállapodtak, hogy addig pártatlanok maradnak, míg munkájuk megmarad. A legtöbb férfi titán Kronosz oldalán maradt, az élükön Atlasszal.

A titánok és istenek oda-vissza csetepatéztak - felrobbantottak egy szigetet itt, elpárologtattak egy tengert amott... A titánok erősnek és jól felfegyverzettnek bizonyultak. Kezdetben az ő kezükben volt a vezetés. Hiába a mágikus küklopsz-fegyvereknek, az istenek nem voltak hozzászokva a harchoz.

"Nehéz dolog ám nem elejteni a háromágú szigonyodat és rohanni, miközben Atlasz feléd száguld üvöltözve és kardját lengetve." - Percy Jackson

Azonban az istenek megtanultak harcolni. A küklopszok felfegyverezték Zeusz összes szövetségesét. A százkarúak megtanulták, hogyan dobják úgy a köveket, akár egy élő katapult. (Gondoljatok bele, százkarúak!) Mivel megedződött az istenek oldala is, ezért a hosszú ideig tartó háború folytatódhatott.

Bár a dolgok jól alakultak, Zeusz tudta, hiába löknek valakit a Tartaroszba, az még nem garancia arra, hogy nem térhet vissza onnan az illető. Lehet, hogy ezek a csatározások nem döntöttek el semmit... Aztán jött a nagy terv gondolata.

"- Meg kell rohamoznunk az Othrisz-hegyet - mondta testvéreinek a heti háborús megbeszélésen. - Egy teljes frontális támadás a székhelyükön. Ha ezt megtesszük, akkor az ellenséges titánok összegyűlnek Kronosz védelmezésére. Akkor mindegyikükkel leszámolhatunk egyszerre.

- Vagyis - kezdte Hádész - azt akarod, hogy öngyilkosságot kövessünk el." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Poszeidón is egyetértett Hádész meglátásával, öngyilkos tervnek tartotta az ötletet. Közben Zeusz szeme felcsillant és eszébe jutott egy másik terv.

"Szétlapíthatjuk őket, ha a másik hegyről támadunk." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods

Zeusz térképet rajzolt a görög szárazföldről a porba. Az Othrisz-hegyhez közel volt egy másik hegy, nem olyan magas és nem is annyira ismert, de a célnak tökéletesen megfelelt. Ez volt az úgynevezett Olimposz.

Zeusz ezúttal jól átgondolt tervet eszelt ki: A hegy elfoglalása után az Othrisz-hegyet fegyvereikkel bombázhatják, Poszeidón viharokat és földrengést idéz meg, Zeusz villámokat szór az ellenségre, Hádész pedig a terror hullámaival bolygatja meg az ellenség sorait. Az ostrom után megrohamozzák a titánok palotáját az istennőkkel együtt és a túlélőket rabságba taszítják.

Hérának tetszett az őrült terv. Az istenek és szövetségeseik még aznap éjjel, első alkalommal felmásztak az Olimposzra.

Másnap reggel, ahogy Héliosz csajmágnesével az égre lovagolt, Kronosz király mennydörgés hangjaira ébredt. Viharfelhők gyülekeztek minden irányból. Zeusz egyik villámával felrobbantotta a palota legmagasabb tornyát. A százkarúak annyi sziklát hajigáltak az Othrisz-hegy irányába, hogy amikor Kronosz kinézett az ablakon, azt hitte esik az eső, csak nagyobb cseppekkel. A gyönyörű kupolákat berobbantották és gomba alakú porfelhő szállt a magasba. A falak összeomlottak, az oszlopok dominószerűen eldőltek. A százkarúak építették a palotát, szóval ők tudták legjobban, hogyan lehet azt elpusztítani, mik a gyenge pontjai.

Ahogy a palota omladozni kezdett, Kronosz megragadta kaszáját és támadásra szólította a titánokat. A kasza mit sem ért a sziklák és a villámlás ellen. A titánokat maga alá temette a törmelék. Mészárlásnak lehetett volna nevezni a csatát, csak senki nem halt meg. Néhány titán még próbálkozott ellentámadással, az olimposzi istenek megrohamozták és visszaverték őket. Poszeidón földrengéseket idézett meg és elnyelte az ellenségeit. Hádész is felbukkant időnként, hogy a terror sisakjával a titánokat menekülésre kényszerítse, egyenesen a küklopszok karjaiba.

Miután a por elült és a viharfelhők elvonultak, még az istenek is csak bámulták tettük színterét. Nem csak Kronosz palotáját semmisítették meg, de még az Othrisz-hegy tetejét is legyalulták. Már nem az Othrisz volt az legmagasabb hegy Görögországban. Ma az Olimposz a legmagasabb, több mint kilencezer méter, míg az Othrisz csupán ötezer méter magas. Tulajdonképpen Zeusz és a százkarúak megfelezték a hegyet.

A küklopszok elkezdték előásni a titánokat a romok alól, majd leláncolták őket. Egyikük sem menekült el. Atlasz generálist és a négy testvért - akik a Föld négy sarkában uralkodtak mindaddig - Zeusz elé vezették és térdre kényszerítették. Koiosz, Kriosz, Hüperión, Iapetosz szégyenkezve lehajtották fejüket, csak Atlasz gúnyolódott az isteneken.

John Rocco - Atlasz hordozza az Eget

"- Silány istenek! - üvöltötte. Még leláncolva is félelmetes volt. - Semmit sem tudtok a világegyetem működéséről. Ha ezt a négyet a Tartaroszba vetitek, az egész Ég le fog zuhanni! Csak az ő jelenlétük tartja a Föld négy sarkában Uranoszt, hogy ránk ne omoljon.

 - Talán. - Zeusz vigyorgott. - De szerencsére, Atlasz, erre van megoldásom! Mindig büszkélkedsz mennyire erős vagy. Mostantól kezdve te fogod tartani az Eget, teljesen egyedül." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods

A küklopszok egy távoli hegytetőre vezették Atlaszt, ahol az Ég nagyon közel volt. Azt nem tudni pontosan, hogyan csinálták, de egy új központi támpillért hoztak hoztak létre - egy tölcsérfelhőt, melynek az alja olyan, mint egy búgócsiga. Hozzáláncolták Atlaszt a hegyhez és az Ég teljes súlyát a vállára helyezték.
És miért nem hagyta, hogy az Ég leesen? Mert őt is kilapította volna a láncok miatt. Egy örökkévalóságig ebben a helyzetben kellett maradnia. Ez volt Atlasz büntetése, míg a többieket a Tartaroszba száműzték.

Most pedig következzék az egymillió drachmát érő kérdés: Mi történt Kronosszal?

Többféle mítosz és történet kering vele kapcsolatban. A legtöbb szerint Kronoszt is kiásták a romok alól és Zeusz elé vitték, leláncolták, majd a Tartaroszba lökték. Mások szerint Zeusz fogta apja kaszáját és felaprította vele Kronoszt, ezzel beteljesítve Uranosz átkát. Darabjait pedig a Tartaroszba vetették.

Van olyan verzió is, hogy sok évvel később Zeusz kiengedte Kronoszt a Tartaroszból és visszavonulásáig Olaszországban élt a titán, majd Elíziumban (Élüszion) a Bleszt-szigetek ura lett.

"Személy szerint, én ezt nem veszem be. Ennek nincs értelme, ha hiszed, hogy Kronosz fel lett darabolva. És ha ismered Zeuszt, akkor tudod, hogy nem az a megbocsátó és felejtő típus." - Percy Jackson

Ami Kronosszal történt, az a titánok korának végét jelentette. Azok a titánok, akik nem harcoltak az istenek ellen, ők maradhattak. Így tehát Héliosz és Szeléné is megtarthatták állásukat. Néhányan házasságot kötöttek istenekkel.

Zeusz magát a Kozmosz új királyának nevezte, de okosabb volt elődjénél és ajánlatot tett két bátyjának. A világ három részét ajánlotta: az eget, a tengereket és az Alvilágot. Poszeidón rögtön kifejezte nem tetszését az utolsó lehetőséget illetően. Tisztázták, hogy az Alvilág felsőbb részeit kellene uralni, a Tartaroszt nem, az továbbra is közös feladat maradt. A Föld pedig semleges terület lett, mindannyian jelen lehetnek ott.

És hogyan sorsoltak? Kockavetéssel! Aki a nagyobbat dobta, az választhatott először. Zeuszé lett a legmagasabb szám, az eget választotta magának. Logikusan, hiszen fegyvere már így is a villámlás volt. Poszeidón dobta a második legnagyobbat, a tengereket választotta. Ő lett a vizek legnagyobb istene, Ókeánosz és Pontusz felett állt. Hádész dobta a legrosszabb számot, így az övé lett az Alvilág. Mivel ez passzolt komor személyiségéhez, ezért nem panaszkodott (annyira).

A százkarúak megépítették azt a csillogó palotát, amit Zeusz az Olimposz tetejére képzelt el. Aztán Zeusz visszaküldte őket a Tartaroszba, de ezúttal börtönőrként, hogy felügyeljék a titánokat! Az óriások ezt egyáltalán nem bánták, legalább most náluk lehetett az ostor.

A küklopszok az isteneknek kovácsoltak fegyvereket. Építettek egy műhelyt a tenger fenekére, Limnoszhoz nem messze, ahol rengeteg vulkáni hő állt rendelkezésükre. Tonnaszám gyártották a különleges fegyvereket, valamint minden évben kaptak egy hét fizetett szabadságot.

Zeusz megkérte a többi istent, hogy éljenek vele az olimposzi palotában. Mindegyikük kapott egy trónt a nagyteremben, de ez több volt egyszerű tanácsnál vagy diktatúránál. Magukat olimposziaknak nevezték.

Szinte mindenki szívesen látott vendég volt az Olimposzon, kivéve egy személyt, Hádészt. Mióta az Alvilág ura lett, azóta még sötétebb lett és testvéreit kirázta a hideg a jelenlétében.

"- Megérted, ugye - mondta neki Zeusz bizalmasan - nem tudunk egy alvilági trónt ide az Olimposzra hozni. A többi istennek kényelmetlen lenne, a koponyák és a fekete kő amúgy sem megy a dekorációhoz.

- Ó, persze - morogta Hádész. - Látom, hogy megy ez." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods

Szépen lassan tizenkét királyi trón lett a nagyteremben, majd egy csomó más istené is helyet kapott, akiknek addig nem volt még trónja. Az olimposziak békében uralták a világot. (Bár volt néhány apróbb zűr, de a béke sikeresen fennmaradt.)