Olimposzi történetek, 6. rész - Irány a Tartarosz!

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Irány a Tartarosz!

A hat isten az Ida-hegyhez menekült Zeusz titkos barlangjába, amit később a testvérek Zeusz barlangnak neveztek el. Zeusz beszámolt öt testvérének a világban zajló dolgokról, de mindannyian tisztában voltak vele: el kell hagyniuk a hegyet. A nimfák hallottak pletykákat, miszerint Kronosz a titánokat a szökevények felkutatására küldte. Vissza akarta őket kapni, hogy leláncolhassa vagy feldarabolhassa gyermekeit.

A még egy napja sem szabadult istenek dühösek voltak, hogy máris harcba kell indulniuk, de nem volt más választásuk. Poszeidón beleegyezett a harcba és rögtön fegyverek után kérdezősködött, ami váratlanul érte Zeuszt. Vele ellentétben Hesztia arra próbálta kérlelni testvéreit, hogy igyekezzenek békét kötni a titánokkal. A testvérek hitetlenkedve néztek nővérükre, és elutasították javaslatát. Hesztia volt a legkíméletesebb az istenek közül, de a többiek nem vették őt komolyan. Démétér viszont bosszúszomjasabb volt és meg akarta torolni apja tettét.

"Soha nem fogok megbocsátani atyánknak. Talán el tudnánk lopni a kaszáját. Felapríthatnánk úgy, ahogy ő is tette Uranosszal! Aztán jobb célra használhatnám a kaszát - például búza kaszálásra! Láttátok azokat a gyönyörű földterületeket, amik felett átrepültünk?" - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Meglátogatta őket anyjuk, Rheia, és segítséget ajánlott. Elárulta nekik, hogyan szerezhetnek fegyvereket. Elmesélte nekik a százkarúak és a küklopszok szerencsétlen történetét, akiket Kronosz másodszor is a Tartaroszba száműzött. Pedig a százkarúak építették a palotáját és a küklopszok kovácsoltak fegyvereket a titánoknak. Hádésznak sötét fény csillant szemében, izgalmasnak találta, hogy a teremtés talán legveszélyesebb és legaljasabb helyére készültek. 

Hádész talált egy barlangrendszert, ami az Alvilágba vezetett. Jó érzéke volt a navigációhoz az alagutakban. Testvéreit egy földalatti folyóhoz vezette, mely a Sztüx (Ókeanosz és Téthüsz leánya) volt, ez egyenesen a Tartarosz ürességébe ömlött. Az istenek denevérekké változtak és a szakadékba repültek. A szakadék alján sziklatornyokkal borított komor tájat találtak, ahol lángoló gödrök, mérgező köd volt mindenfelé. A környéken csúnya szörnyeteget és gonosz szellemek kóboroltak.

A fiatal istenek addig keresgéltek, míg egy magas bronzfalat találtak, ami körül démonok járőröztek. Denevérként könnyedén át tudtak repülni a fal túloldalára, csakhogy beleütköztek a börtönőrbe. A börtönőr, akit maga Kronosz bérelt fel, mert ő volt a Tartarosz legfélelmetesebb szörnye, Kampé. Kampé deréktól felfelé emberszerű nő volt, kígyóhajjal. (Ismerősen hangzik igaz? Később más szörnyek is viseltek hasonló "hajkoronát".) Deréktól lefelé négylábú sárkány volt, több ezer vipera sarjadt lábaiból, mint egy fűszoknya. Derekát ötven szörnyű fenevad feje vette körül - medvék, vaddisznók, vombatok, és mindenféle más állat - ezek mindig haraptak, vicsorogtak és Kampé felsőjét rángatták. Lapockáiból pedig hatalmas, hüllőszerű szárnyak nőttek ki. Ráadásul skorpiószerű farkával ide-oda suhintott, amiből méreg csöpögött.

Az istenek egy sziklahalom mögül figyelték, ahogyan a börtönőr tüzes ostorával csapkodta a százkarúakat és a küklopszokat. A foglyoknak megszakítás, víz és élelem nélkül kellett dolgozniuk. A százkarúakat kőfejtésre, a küklopszokat pedig fegyverek kovácsolására kötelezték. Amint végeztek valami veszélyes fegyverrel, azt Kampé a forró magmába dobta. Ezek a hatalmas órások kinézetük ellenére szelíd lelkek voltak, mesterek, nem harcosok.

"Adj ezeknek a srácoknak egy vödör Legót és napokig boldogok lesznek." - Percy Jackson

Zeusz megvárta míg Kampé a börtönudvar túlsó részére ért és akkor odalopózott a közelebbi küklopszokhoz. Nehéz dolga volt ezekkel a lényekkel, mert sajnos nem forgott túlságosan gyorsan az agyuk. Szóba elegyedett egyikükkel, aki a Brontész nevet viselte. Gyorsan elmagyarázta nekik ottlétük okát és fegyvert próbált kérni tőlük, de azok nem tudtak mivel szolgálni, mert Kampé mindent a magmába dobált. Zeusz rávette őket, hogy készítsenek ártalmatlannak tűnő fegyvereket, amiket az utolsó pillanatban odadobnak nekik, még mielőtt Kampé elvenné azokat. Az istenek a sötétben várakoztak, míg Brontész két testvérével - Argész és Szteropész - elkészítette a fegyvereket.

A sárkányasszony akárhányszor hátat fordított, a küklopszok egy-egy fegyvert dobtak az isteneknek. Az elsőt Zeusz kapta, ami úgy nézett ki, mint egy négyméteres bronz rakéta, egyik felétől a másikig elektromos szikrák pattogtak. Egy közeli sziklát porrá is zúzott vele, de szerencsére senki sem vette észre a robbanást.

A második fegyvert Poszeidónnak dobták, ami egy háromágú szigony volt és érezni lehetett benne a viharok erejét. Tornádót, viharokat tudott megidézni vele.

A harmadik fegyvert Hádész kapta, egy csillogó bronz harci sisakot, amit a halál és a pusztítás motívumai díszítettek. Mikor a fejére tette, láthatatlanná vált. De ha úgy akarta, akkor a sisakból áradó terror hullámaival megbéníthatta ellenségeit.

John Rocco - Zeusz szembeszáll Kampéval

Az istennők sajnos kimaradtak a fegyverosztogatásból, pedig lehet, hogy kaptak volna. Kampé hirtelen visszafordult a küklopszok irányába, mert megérezte az istenek jelenlétét. Ostorát felemelve futott a váratlan vendégeket rejtő szikla irányába és üvöltött.

Zeusz kiugrott a szikla mögül és lesújtott fehéren izzó oszlopával a sárkányasszonyra. Villámai a legvakítóbb fényt produkálták, ilyet biztosan nem láttak még a tartarosziak.

"Kampénak annyi ideje maradt csak, hogy azt gondolja "Ajjaj!", mielőtt a villám egymillió darabos sistergő hüllő konfettivé robbantotta szét." - Percy Jackson

Az istenek örvendeztek, bár Poszeidón csalódott volt, hogy a többiek nem kaptak esélyt a harcban. Zeusz szabadon engedte a százkarúakat és a küklopszokat. Az óriások hálaképpen felajánlották segítségüket a nagy csatához. A bronzfalon kívülről szörnyek üvöltése hallatszott, akik a börtön irányába sereglettek, hogy kiderítsék a nagy fényesség okát. Démétér azt javasolta, tűnjenek el onnan, így az istenek és újdonsült barátaik a távozás mellett döntöttek. Hádész vezette vissza őket a fenti világba.

Kezdetét vette a Nagy Titánháború.