Rajongók által készített "Szörnyek tengere" poszterek

A CinemaCon-on bemutatott Percy Jackson - Szörnyek tengere POSZTER sajnos a mai napig nem jelent meg jó minőségben, ezért gyűjtöttem néhány rajongói (azaz "fanmade") posztert, amik talán enyhítik a hivatalos plakát utáni sóvárgást. Remélem a fent említett művet május elején -jobb lenne május 1.- a FOX kiadja majd a hivatalos Percy Jackon honlapon.

A posztereket elnézve, úgy tűnik, többnyire mindenkit a könyv borítója ihletett meg, ezért nem meglepő, hogy gyakori a munkákon Polüphémosz (küklopsz) szeme. Az interneten rengeteg fanmade poszter kering a filmhez, ezek közül válogattam össze a jobbakat.

A kép forrása

Több rajongói munka a folytatásra kattintva tekinthető meg!

Tovább olvasom

Ismerd meg a szereplőket: Chris Rodriguez

Chris Rodriguez (rajongói alkotás)

Chris Rodriguez egy félisten, Hermész fia. Chris általában egy nagyon nyugodt és türelmes ifjú hős. A fiú külsőre úgy van leírva, mint egy nagydarab spanyol tizenéves, akinek fekete haja és barna szeme van. Valószínű az is, hogy a többi Hermész-gyermekhez hasonlóan éles arcvonásokkal rendelkezik.

A történet során először a második részben tűnt fel, és nem éppen pozitív szerepben. Chris más hősökhöz hasonlóan átállt Kronosz oldalára, és csatlakozott a Luke által toborzott sereghez. Döntése nem vont véletlen, hiszen akkoriban azért kellett összezsúfolódnia több félistennel a Hermész-bungalóban, mert egyik isten sem ismerte el nyilvánosan sajátjának. Ebből a szempontból érthető, hogy dühös volt az olimposziakra. Még ugyanebben a részben kapott egy titkos küldetést, ami nem kisebb feladat volt, miszerint egy titkos utat kellett keresnie a Félvér táborba a Labirintuson keresztül (ez csak a folytatásban derült ki), hogy a szörnyek megtámadhassák a „gyanútlan” hősöket.

A harmadik kötetben Clarisse a saját küldetésére indult a Labirintusba, ahol belebotlott Chrisbe. A fiú akkor már szörnyen festett és az őrület határán járt, ugyanis az útvesztőben teljesen magára maradt és nem talált kiutat.

A negyedik részben úgy tűnt, Chris teljesen megtébolyult a Labirintus miatt. Mint kiderült, Chris a sivatagban bolyongott, Clarisse édesanyjának házától nem messze. Árész lánya ezután visszavitte a fiút a Félvér táborba, ahol az ottani nővérektől és gyógyítóktól várt segítséget. Eleinte Chris állapota egyre csak romlott, aztán Mr. D-nek (vagyis Dionüszosznak) köszönhetően megerősödött. Mr. D-nek megvolt ahhoz a hatalma, hogy kigyógyítsa őrületéből a fiút. 
Silena Beauregard randizáshoz adott tanácsokat Clarisse-nek, ugyanis a lány érdeklődött Chris iránt, majd a fiú is viszonozta neki érzelmeit. Így sikerült összejönniük, Chris és Clarisse a későbbiekben már egy párt alkottak.

Az befejező könyvben Chris már újra a jók oldalán harcolt Manhattanben, a titánok ellen. Számára nagyon fontos a barátnője, Clarisse. Amikor Clarisse nem volt hajlandó segíteni Percyéknek és harcolni a végső csatában, akkor Chris megpróbálta megnyugtatni és rávenni, hogy segítsen, de a lány nem hallgatott rá. Később mégis meggondolta magát Clarisse, és harcba vezette az Árész-kölyköket. Chris hősiesen kivette részét a csatából.

Különleges képességei: Mivel sokat nem szerepelt a történetben, így a sajátos képességeiről sem szerezhetünk részletesebb információkat. Annyi ismeretes róla, hogy igencsak jó harcosnak mutatkozott meg a titánok elleni csatában. 

A folytatásban elolvasható Chris különös története és felbukkanása!

Tovább olvasom

Chris Rodriguez és más hősök?

Néhányan kérdeztétek már korábban, hogy kit alakít a filmben Grey Damon és kicsoda valójában Chris Rodriguez! Ezért a következő bejegyzésben ismertetem Chris alakját, a már régebben, általam írt "Ismerd meg a szereplőket" sorozat folytatásában.

Várható, hogy a jövőben a "Mitológia Percy Jackson-módra" bejegyzéssorozat mellett olvasható lesz újra egy-egy hős ismertetése is, a feljebb említett kategóriában! Jó olvasást hozzá!

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Hekaté

Hekaté fekete kutyáival (a kép forrása)

Hekaté a varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője, az egyik holdistenség, valamint az egyik alvilági istenség, a Tartarosz uralkodónője. Egyes mondák Perszesz és Asztéria gyermekeként említik, míg mások szerint Zeusz és Démétér lánya.
 

Jelképei: a hold vagy fogyó hold, a fáklya és a tőr. Szent növényei: a sisakvirág (melyet ő talált meg és használt először, erősen mérgező növény) és a mák. Szent állatai: a fekete kutya, fekete menyét, a fekete macska és a fekete ló/kanca.

Hekaté a fogyó hold istensége. Egyik társa Artemisz, az újhold és a vadászat istennője; másik Démétér, aki többek között a telihold istensége is. Hekaté segített Perszephoné, azaz Démétér lányának keresésében.
 
Hekaté a szellemek és a kísértetek királynője, aki az Alvilágban lakik. Innen jön fel tőrrel és fáklyával a kezében, fekete kutyafalkától kísérve, hogy így megrémíthesse az embereket. Néha felküldi a kísérteteket és a szellemeket, hogy betegséget, őrültséget hozzanak az emberekre, vagy rémálmokat okozzanak. Ezért Hekaté az elhunyt lelkek úrnője is. Az ókoriak úgy hitték, minden születés és halál alkalmával jelen van, pontosabban, amikor a lélek belép a testbe vagy távozik belőle. 
 
Hekaté küldte az emberekre a szörnyalakokat, az empuszákat. Az empuszákkal rémisztgették az Ókorban a gyermekeket, afféle vámpír-szerű lényekkel, akik éjjel az alvó gyermekek vérét szívták.

Az újhold éjszakáin Hekaté a keresztutaknál is meg szokott jelenni éjfélkor, szellemhadától és a Sztüx-melléki fekete kutyáitól körülvéve. Fáklyával kezében és ostorral üldözi, hajtja a kísértetek rémséges seregét. Általában hármas keresztutaknál bukkan fel, mivel az istennő hatalma átfogta a három világsíkot: a földet, a mennyet és az alvilágot. A boszorkányok maguk is a keresztutaknál gyülekeznek, és itt idézik meg úrnőjüket. Az áldozatok maradványait ugyanitt helyezik el, hogy tiszteljék, vagy éppenséggel kiengesztelhessék az istennőt. A hiedelmek szerint, azok a nők, akik Hekatéhoz fohászkodtak, kitűnő méregkeverők voltak: vagyis boszorkányok. A varázslók és a boszorkányok hozzá fohászkodnak segítségért.

A képzőművészetben (talán a hármas keresztútra történő célzással) vagy hármas testűnek vagy három-fejűnek ábrázolták.

A Percy Jackson-könyvekben maga sosem jelent meg, viszont számos tevékenység és történés kapcsolódott nevéhez.
Először a második részben Dionüszosz (azaz Mr. D) említette őt, miszerint más kisistenségek társaságában ő is átállt Kronosz oldalára.
A negyedik kötetben sem maga Hekaté tűnt fel, hanem a már feljebb említett rémséges szörnyei, az empuszák. Emberi alakjukban a Goode Középiskola pomponlányai voltak, név szerint Kelli és Tammi, akik megtámadták Percyt (Poszeidón fia akkor nyíltnapon volt a középiskolában). Percy külsőre középiskolás lányoknak látta őket, de szerencséjére Rachel Dare mellette volt (aki, mint tudjuk, átlát a Ködön és a szörnyek álcáján), így figyelmeztetni tudta Percyt a veszélyre.
Az utolsó részben Hekaté vont láthatatlan burkot New York köré, ami megakadályozta az emberek számára a városba történő ki-be közlekedést. Valamint különös kék fényeket küldött az Olimposz felé, amik az isteni erőknek köszönhetően nem értek pontos célt.

„Biztos valamelyik kibírhatatlan varázslónő művei, lefogadom, hogy Hekaté szórakozik, de nyilván láttátok, ártalmatlanok. Olimposznak erős mágikus védelme van. Különben is, Aiolosz, a Szelek Ura, a legerősebb hadtestét küldte a fellegvár védelmére. Nincs az az isten, aki az Olimposzt a levegőből meg tudná támadni. Azonnal lesöprik az égről.”

(„Az utolsó olimposzi” egy kisebb részlete)

Végül, Percynek köszönhetően a kisistenek is kaphattak utódaik számára bungalókat a Félvér táborban (köztük megemlítette Morpheuszt és Hekatét). 

A folytatásban elolvasható Percy kalandja az ál-pomponlányokkal!

„Tammi rám vicsorgott:

– Gólya! – mondta undorral. – Ez a mi iskolánk, félvér! Abból táplálkozunk, akit megkívánunk.

Hirtelen megváltozott. Arcából kifutott a vér. A karjából is. Olyan fehér lett a bőre, mint a kréta, a szeme vörösen égett. Fogai agyarrá nőttek.

– Egy vá-vámpír! – dadogtam. Aztán észrevettem a lábát.

A szoknya alatt az egyik lába barna volt, és szőrös, ráadásul patában végződött. A másiknak emberláb formája volt, de bronzból öntötték. – Egy vámpír, akinek a lába…

– Hagyjuk a lábamat! Udvariatlanság felemlegetni a másik testi hibáját.

Tovább közelített felemás lábán. A pomponjait leszámítva elég bizarr látványt nyújtott, de valahogy nem tudtam nevetni rajta – addig nem, amíg ilyen vörös szempárral és hegyes tépőfogakkal néztem szembe.

– Vámpírnak neveztél? – kacagott fel Kelli. – Az csak egy ostoba legenda, aminek mi szolgálunk alapul. Mi vagyunk az empuszák, Hekaté szolgálói!

– Mmm – lépett egészen közel Tammi. – Fekete mágia keltett bennünket életre, és formázott meg állatból, bronzból és szellemekből! Fiatalemberek vérén élünk. Na, mi lesz azzal a csókkal?

Kivillantott tépőfoga láttán sóbálvánnyá dermedtem. Még szerencse, hogy Rachel egy pergődobbal megcélozta az empusza fejét.

A démon sziszegve ütötte el a felé repülő hangszert, amely végiggurult a zenekari állványok közt, majd döngve nekipattant egy nagydobnak. Rachel ezután egy xilofont vágott hozzá, de a szörny azt is elhárította.”

(Csata a labirintusban, 17. oldal)

Tovább olvasom

Újabb jó minőségű képkocka a Szörnyek tengeréből

A 20th Century Fox újabb jó minőségű képet hozott nyilvánosságra az augusztusban mozikba kerülő Percy Jackson - Szörnyek tengere című filmből.

A kép csak részben új, hiszen a TvGuide.com egyszer már csatolta egy cikkéhez, melyet ITT az oldalon is megosztottam. A képen Hermész (Nathan Fillion) és Percy (Logan Lerman) látható, valamint -a most már jól látható- hírnökbot és az azon tekergőző kígyók, név szerint George és Martha.

Bár a képet elnézve valószínűsíthető, hogy őket nem keltették életre az adaptációban. Sebaj, a lényeg az, hogy ismét kaptunk egy jó minőségű stillt a filmből!

Tovább olvasom

Thor Freudenthal: újabb exkluzív storyboard

Thor Freudenthal ezúttal nem egy feladvánnyal jelentkezett, hanem egy egyszerű storyboard-ot osztott meg Twitterén a Percy Jackson - Szörnyek tengeréhez. A vázlat elég mókás, Tyson épp megeszi Percy ebédjét.

Thor Freudenthal üzenete a kép mellé:

Másik Percy Jackson vázlat: Tyson megeszi Percy ebédjét. Vicces jelenet a forgatáshoz Logan Lerman & Douglas Smith társaságában. pic.twitter.com/D07QsWHvdO

A legutóbbi storyboard egy feladvány volt, melyen egyértelműen Thália keze látszik, amint éppen testet ölt.

Tovább olvasom

A nap híre: "nagyban készül a szinkronos verzió"

Készül a szinkron, na, még nem a filmhez, hiszen azt még a készítők pofozgatják a digitális trükkökkel, a 3D-be történő konvertálással és a vágásokkal. Egyelőre a már korábban megjelent Percy Jackson - Szörnyek tengere elő-előzeteséről van szó! Nemrég az InterCom Facebook oldalán, a MozICom-on a szerkesztők válaszoltak egy rajongó kérdésére a filmmel kapcsolatban:

"Hamarosan még több információt osztunk meg a filmről, és azt a fülest kaptuk a film forgalmazójától, hogy már nagyban készül a szinkronos verzió is. Természetesen az elsők között osztjuk meg veled/veletek itt az oldalunkon."

Szóval érdemes nyomon követni az oldalt a friss információkkal kapcsolatban! Bár egyszer hasonló ígéretet kaptunk már (ezt megírtam ebben a bejegyzésben), reméljük már nem kell sokat várni arra a bizonyos szinkronos előzetesre és friss információkra!

Addig pedig itt van (az általam feliratozott) előzetes:

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Amphitrité

Amphitrité, a tengerek királynője

Amphitrité a tengerek királynője. Néreusz (öreg tengeristen) és Dórisz egyik Ókeanisz, azaz tengeri nimfa) gyönyörűséges leánya (egyes mítoszokban Ókeanosz és Téthüsz gyermekeként is említik). Poszeidón felesége, közös gyermekük Tritón. Római megfelelője Salacia.

A kék szemű Amphitrité egy volt Néreiszek közül, vagyis a tenger jóságos nimfái közé tartozott, akik Poszeidónt szolgálták. Amphitrité nevének jelentése: a harmadik, aki körbeöleli a tengert.
 

A Néreiszek között ő volt a legszebb és talán ez volt az oka, hogy Poszeidón beleszeretett. Az istennő eleinte ódzkodott a násztól és a tenger egy messzi zugában, Atlasz titánnál rejtőzött el. Poszeidón mindenfelé kerestette őt, végül egy delfin (akit egyszerűen Delfinnek hívtak) megtalálta Atlasznál és rábeszélte, hogy legyen a tengeristen felesége. Ezért hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint (belőle lett a Delfin csillagkép).
 

A házassággal Amphitrité teljes jogú uralkodója lett a tengernek, csakúgy, mint férje. Poszeidón palotájában éltek tenger alatti birodalmukban, az Aigaiban. Amphitrité azóta rendelkezik a tenger hullámaival, és hű feleségként felügyeli a tengeri szörnyeket. Legismertebb fiuk: Tritón, aki egy félig ember – félig hal sellőistenség.

Összesen négy gyermekük született, akik mind a tenger zúgását jelképezik: Tritón, “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki. Rhode, “A Hullámzó”, aki Héliosz felesége, valamint a héliadák édesanyja. A harmadik Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és a negyedik, Kümopoleia.

Érdekesség: Templomában gyakran áldoztak tiszteletére homárollókat.

Amphitrité először (és utoljára) az ötödik kötetben tűnt fel, mikor Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esik és elájul. Később apja, Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), Tritónt és Amphitritét. Percy ekképpen írta le a tengerek királynőjét:

"Mellette egy szépséges nő állt, rákollóhoz hasonlító, furcsa csápjai voltak, zöld vértet viselt, és haja feketén lebegett a vízben."

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével, aki érthető okokból ridegen fogadta Poszeidón fiát. Amphitrité meglehetősen nehezen fogadta a félistent, ugyanis megvetette férje házasságon kívüli gyermekeit.

Végül a titánok elleni Manhattani csatában Poszeidón megemlítette Amphitritét is, mikor feleségét támadásra szólította.

A folytatásban Percy, Poszeidón, Amphitrité és Tritón beszélgetése olvasható el!

„- Semmi baj, Tyson! Ami a külsőmet illeti, elnézést érte. Tudod, a háború egy kicsit megviselt.

- De te halhatatlan vagy - mondtam halkan. - Olyan formát öltesz... amilyet csak akarsz.

- A birodalmam állapotát tükrözöm. És a birodalmam elég gyászos állapotban van. Hadd mutassalak be, Percy! A hadnagyom, Delfin, a Delfinek királya épp az előbb távozott. Ez itt a... ööö... a feleségem, Amphitrité. Drágám...

A zöld páncélos nő hideg pillantással végigmért, majd összefonta karját a mellkasa előtt, és így szólt:

- Bocsásson meg, uram, de várnak rám a harcmezőn. Azzal elúszott.

Elég kínos volt ez az egész, de meg tudtam érteni. Eddig eszembe sem jutott, hogy apámnak van egy halhatatlan felesége. Amphitrité nyilván nem örült apu kis románcainak, beleértve az anyámmal folytatottat is.

Poszeidón megköszörülte a torkát:

- Ő a fiam... akarom mondani a másik fiam, Triton.

- A fiad és egyetlen örökösöd - javította ki a srác. Dupla halfarkával előre-hátra csapdosott. Rám mosolygott, de csak a szájával, a szeme barátságtalanul hideg maradt.

- Üdvözöllek, Perszeusz Jackson! Végre eszedbe jutott, hogy segíteni kéne?

Ezt úgy kérdezte, mintha a lábamat lógattam volna eddig. Ha a víz alatt el lehet pirulni, akkor én megtettem.

- Mondd meg, mit tegyek, és segítek! - válaszoltam.

Triton úgy mosolygott, mint akinek tetszik a dolog - mintha egy szórakoztató öleb lennék, aki bekapja a kockacukrot, amit az orrára rakott. Poszeidónhoz fordult.

- A frontvonalba megyek, apám. Ne aggódj, én nem fogok elbukni.

Udvariasan Tyson felé biccentett. Én, úgy látszik, nem érdemeltem meg ennyi tiszteletet. Aztán elsiklott a vízben.”

(Az utolsó olimposzi, 34-35. oldal)

Tovább olvasom

Hivatalos: Rick Riordan új könyvet ír Percy Jackson szemszögéből

Micsoda hír! A Hypable.com oldalon olvasható a cikk, miszerint egy új Percy Jackson-szerű könyv van készülőben, amit Rick Riordan is megerősített Twitteren!

A cikk és a megerősítés(ek):

Rick Riordan egy új könyvet ír a görög mitológiáról Percy Jackson szemszögéből. Úgy tűnik, Rick Riordan egy új projekten dolgozik! Ez nem egy új Percy Jackson-könyv, csak az ő szemszögéből készül.

Ma reggel a "Percy Jackson és az olimposziak" sorozat, valamint több másik sorozat írója tweetelt, miszerint egy új könyvön dolgozik.

Rick Riordan - Igaz: Írok egy új könyvet az eredeti görög mítoszokról, Percy Jackson nézőpontjából. Nagyon jól szórakozom vele. Még nincs megjelenési dátum.

Az új könyv, Riordan elmondása alapján, egy beszámoló az eredeti görög mitológiáról. Ennek a könyvnek, miközben semmi köze sem lesz a sorozatokhoz, melyekben Percy szerepelt, narrátora kedvenc Poszeidón gyermekünk lesz.

Rick kihangsúlyozta, hogy ez semmilyen módon sem fog kapcsolódni más Percy Jackson-könyvekhez. Egyszerűen csak Percy nézőpontjából lesz elmesélve.

Rick Riordan - *De* ez nem egy új sorozat, és *NEM Percyről* fog szólni. Ő a narrátor. Nem fog semmit sem mondani neked Percy jövőjével kapcsolatban.

Több terv a könyvvel kapcsolatban:

Rick Riordan - Olvastad valaha az eredeti mítoszok egy gyűjteményét? Képzeld el, ahogy Percy fogja elmondani őket. Átmeneti munkacíme: Percy Jackson's Greek Gods (Percy Jackson görög istenei).

Tehát egyelőre nincs megjelenési dátuma a "Percy Jackson görög istenei" munkacímű könyvnek. Nem lennénk meglepve, ha erre a könyvre kis ideig várni kellene, figyelembe véve, hogy Riordan "House of Hades" (Hádész háza) című könyve októberben fog megjelenni, majd ezt követően a befejező része a "Heroes of Olympus" (Olimposz hősei) sorozatnak, és elég elfoglalt lesz a fő regényével.

A szerző következő nagy sorozata a skandináv istenekkel fog foglalkozni, mint például Thor és Odin. Ez a könyvsorozat is hasonló lesz a Percy Jackson-könyvekhez és a Kane Chronicles-sorozathoz, az utóbbi az egyiptomi mitológiához kapcsolódik.

Tovább olvasom

Mitológia Percy Jackson-módra: Pán, a természetisten

Nagy Pán (rajongói illusztráció)

Pán a Vadon Istene, a pásztorok kecskeszarvú és -lábú istene. A kecske- és birkapásztorok, valamint a halászok és vadászok az ő védelme alatt állnak. A leggyakoribb változatok alapján Hermészt tartják az apjának (mivel a szatírok is az ő gyermekei), az anyja pedig egy nimfa. Római megfelelői Faunus és Silvanus. 

Pán kecskeszarvval és kecskelábakkal, szakállal, farokkal jött a világra, anyja ekkor úgy megijedt tőle, hogy elszaladt és magára hagyta fiát. Hermész viszont nem hagyta cserben Pánt, felvitte az Olimposzra, hogy bemutassa őt istentársainak, akik örömmel fogadták a különös ifjút. 
Jellegzetes hangszere a pánsíp. Pán beleszeretett egy Szürinx nevű nimfába, aki elmenekült előle. Pán egy folyónál utolérte a nimfát, akit az istenek megszántak és nádszállá változtattak. Pán ebből a nádszálból készítette el a szürinxet, vagyis a pánsípot.
Az erdőket és a mezőket hatalmába vette, védelmezi a nyájakat, vadászik az erdők vadjaira, szerencsét hoz a vadászoknak. 
 
A szatírokhoz hasonlóan kapcsolatban áll a nimfákkal, táncol, énekel és játszik velük. Ő volt az, akitől Apollón a jóslás tudományát megtanulta. Jókedvű mezei istenként bekerült Dionüszosz kíséretébe, akikkel zajongva járja be a hegyeket és völgyeket, ijesztgeti a fürdő nimfákat.
Olyannyira erős hangja van, hogy ordítása még a titánokat is megfutamodásra késztette. Ezért nevezik a hirtelen jött nagy rettegést páni félelemnek. Az ókori görögök Pántól várták, hogy megmagyarázhatatlan félelmet gerjesszen az ellenségben és megfutamítsa őket. Az emberek áldoztak neki teheneket, bakokat, juhokat, tejet, mézet és mustot.
Az isten nevét a mindenséggel is összefüggésbe hozták és úgy fogták fel, mint a természet megszemélyesítőjét. Nagy Pán jelentette/jelenti a természetet, természet mostani enyészete pedig a Pán halálát.

Az emberiségnek köszönhetően a természet a mai napig egyre jobban veszít erejéből. Ehhez hozzájárulnak a folyamatos erdőirtások, a szemetelés, a vizek és a levegő szennyezése. Pán pedig ezek miatt meggyengült és nyoma veszett. 
Grover, a Félvér táborban lakó szatír (akinek zsebében általában egy tucatnyi pánsíp hever és hajlamos a pánikolásra) saját céljaként tűzte ki, hogy megkeresi a Nagy Pánt, amire a Patás Vének Tanácsától engedélyt is kapott az első kötet végén.

„A Nagy Pán, a Vadon Istene kétezer évvel ezelőtt eltűnt. Egy tengerész az epheszoszi partok közelében titokzatos hangot hallott a szárazföld felől: „Mondd meg nekik, hogy a Nagy Pán halott!" Amikor az emberek meghallották a hírt, elhitték. Azóta is rombolják és fosztogatják Pán birodalmát. De nekünk, szatíroknak, Pán volt urunk és parancsolónk. Ő védelmezett minket és a föld érintetlen, vadon részeit. Nem hisszük el, hogy meghalt. A szatírok minden generációjában a legbátrabbak Pán keresésének szentelik életüket. Minden helyet végigkutatnak a világban, az összes érintetlen, ember nem járta helyet, és remélik, hogy megtalálják, hova rejtőzött, és felébresztik álmából.”

(A Villámtolvaj egy részlete)

Grover Underwood

Grover küldetése nem indult éppen zökkenőmentesen az Aranygyapjú miatt, hiszen Pán helyett a gyapjú vonzotta magához, így Polüphémosz csapdájába esett. Mint kiderült jó pár néhai szatír esett ebbe a csapdába, hiszen az Aranygyapjú is hatalmas varázserővel bír, így erejét összetévesztették Pánéval.
 
A harmadik kötetben Új-Mexikóban különös nyomra bukkant Grover, ugyanis megérezte a természetisten illatát, sőt közelsége olyannyira mámorító volt, hogy Grover elájult. Azonban jelentősen nem jutott előrébb kutatásával, hiszen Kheirón minden őrzőt a táborba rendelt, hogy felkutassák az eltűnt hősöket. Percyéknek pedig Annabeth keresésre kellett indulniuk. Még ugyanennek a résznek a végén Pán üzenetet küldött Grover részére, ami csupán két rövid szóból állt: „Várlak téged!”
 
A negyedik részben a Vének Tanácsa számon kérte Grovert az „állítólagos” üzenettel kapcsolatban, amit a Nagy Pántól kapott. A tanács szkeptikus volt a hallottakkal kapcsolatban, így csak egy hetet adtak az ifjú szatírnak, valamint tanácsolták neki a bábszínházat és a sztepptáncot. 
 
Grover biztosan tudta, hogy az egyetlen hely, ahol rátalálhatnak Pánra: az a Labirintus. Megérzése pedig beteljesedett, hiszen megannyi kalandon átküzdve magukat szintén olyan közel kerültek a természetistenhez, hogy Grover elájult (akárcsak az Új-Mexikóban történtekhez hasonlóan). Végül rábukkantak a Nagy Pánra a Labirintus egy eldugott barlangjában. Pán arra kérte Grovert, mondja el mindenkinek, hogy a Nagy Pán meghalt.
Pán szavai:

„A nevem, Pán… eredetileg azt jelentette, hogy egyszerű, de ma már azt jelenti, minden. A vadon szellemét mindenkinek át kell adnod, akivel találkozol. Azt üzenem nekik, hogyha meg akarják találni a Pánt, magukban kell keresniük! Állítsátok helyre a természetet, négyzetméterről négyzetméterre. Mindenki abban a sarkában kezdje a világnak, ahol lakik. Ne várjatok senkire, még az istenekre sem, hogy megcselekedje ezt helyettetek."

(A „Csata a labirintusban” egy részlete a 303. oldalról)

Beszélgetésük végén Pán megáldotta őket, majd fehér ködként szertefoszlott. Az ő elmúlásával együtt a barlang állatai is porrá váltak.

A Pántól kapott „páni félelem” erejével Grovernek sikerült a táborra törő ellenséget elkergetni. A vén szatírok természetes nehezen fogadták az istenség elmúlásának hírét, mi több hazugnak titulálták Groverrel együtt a többi hőst is. A fiatal szatír segítségére pedig nem kisebb személy sietett, mint Dionüszosz, aki elmondta a tanácsnak, hogy Groverék igazat szóltak. Ennek ellenére a vének nem engedtek álláspontjukból, így Dionüszosz feloszlatta a tanácsot (ezzel megszűnt Grover száműzetésének kérdése is).

Az utolsó kötetben Grover a világot járta, hogy meggyőzze a természetszellemeket és a lényeket Pán haláláról. Valamint próbálta összekovácsolni a szatírokat, hogy védelmezzék a vadont.

A folytatásban betekinthettek a Nagy Pán nem hétköznapi barlangjába! Valamint elolvashatjátok Pán szavait, melyeket a hősökhöz intézett!
 

Pán barlangja:

„A falakon vörös, zöld és kék kristályok csillogtak. A furcsa derengésben lenyűgöző növények nőttek – óriásorchideák és csillag alakú virágok, a falakat indák futották be, rajtuk bíbor és narancssárga bogyók híztak. Lábunk alatt selymes, zöld mohaszőnyeg. A barlangnak magasabb volt a mennyezete, mint egy katedrálisnak, és úgy ragyogott, mint egy galaxisnyi csillag. A barlang közepén egy aranyozott, U alakú római ágy terpeszkedett, rajta rengeteg selyempárna. Körülötte régen kihalt állatok heverésztek: egy dodó madár, egy emlős, ami mintha a farkas és a tigris keveréke lett volna, továbbá egy hatalmas rágcsáló, talán a tengerimalacok ősanyja, és az ágy mögött egy gyapjas mamut lépkedett az ormányával gyümölcsöket tépegetve.

Az ágyon egy vénséges szatír ült, és égszínkék szemével figyelte, ahogy közeledünk. Göndör haja és hegyes szakálla hófehér volt, de még a lába is ősz szálaktól szürkéllet. Hatalmas, csillogó, barna, csavart szarvai voltak. Ezeket már nem lehetett volna sapka alá rejteni, ahogy Grover tette a sajátjaival. A nyakába akasztva pánsíp lógott.

Grover térdre rogyott az ágy előtt:

– Nagy Pán!

Az isten kedvesen mosolygott rá, de szomorúság csillogott a szemében:

– Grover, kedves, bátor szatírom! Már régóta vártalak!”

(Csata a labirintusban, 298-299. oldal)

Pán szavai a hősökhöz (az első bekezdés Groverhez szól):

„– Erősnek kell lenned. Megtaláltál, és most el kell engedned. Át kell venned a terhemet. Egyetlen isten ezt már nem bírja el a vállán. Mindannyiótoknak cipelnie kell.

Amikor a Pán tiszta, kék szemével a szemembe nézett, rádöbbentem, hogy nemcsak a szatírokra céloz, hanem a félvérekre és az emberekre is. Mindenkire.

– Percy Jackson, tudom, mit láttál ma. Ismerem a kételyeidet. Egy valamit elárulhatok: ha eljön az idő, a szíved nem ismer majd félelmet.

Annabethhez fordult:

– Athéné lánya, közeleg az időd. Egy olyan darabban vár rád főszerep, amire nem is számítottál.

Most Tyson következett:

– Küklopsz mester, ne csüggedj! A hősökről sokszor többet képzelünk, mint amilyenek valójában. De a te neved, Tyson, tovább él majd generációkon keresztül. És végül hozzád szólok, Miss Rachel Dare…

Rachel arca megrándult, amikor meghallotta a nevét. Hátrálni kezdett, mintha valami bűnt követett volna el, de a Pán csak elmosolyodott. Felemelt kézzel megáldotta.

– Tudom, hogy azt hiszed, nem leszel képes jóvátenni. De neked is ugyanakkora hatalmad van, mint az apádnak – mondta a Pán.

– Én… én… – csuklott el Rachel hangja, és könny gördült végig az arcán.

– Tudom, hogy nehéz elhinni. Nem kell mást tenned, csak várni a megfelelő alkalomra."

(Csata a labirintusban, 301-302. oldal)

Tovább olvasom