Olimposzi történetek, 21. rész: Hádész, az Alvilág megreformálója

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Hádész, az Alvilág megreformálója

Miután a lelkek és a bírák körüli teendők megoldódni látszottak, Hádész tovább szervezte csapatát Ereboszban.

Felkerített magának három daimónt, a Fúriákat, akik Uranosz véréből születtek. A Fúriák a Bosszú szellemei voltak és különböző alakokban jelentek meg. Leggyakrabban csúnya öreg hölgyek képét öltötték fel. Fekete rongyos ruhákban jártak-keltek, hosszú szálkás hajjal és óriás denevérszárnyakkal borzolták a kedélyeket. Kezükben tüzes ostort tartottak, amivel kínzó fájdalmat okozhattak élőknek és holtaknak egyaránt. Láthatatlanul tudtak repülni, így soha nem lehetett tudni, honnan csapnak le.

Hádész felbérelte a Fúriákat, hogy legyenek afféle végrehajtók, akik kordában tartják a lelkeket. Kínzási módszerek tekintetében szabad utat adott nekik, mindenesetre az idős hölgyek elég kreatívnak bizonyultak...

Az Alvilág ura intézkedéseket tett, hogy a lelkek minél könnyebben megtalálhassák az Ereboszba vezető utat, ezért megbízta Hermészt az elkóborolt, elveszett lelkek figyelésével. Ha Hermész egy zavarodott lelket talált a Sztüx halandó oldalán, akkor útbaigazította.

"[...] adott nekik praktikus színes térképet és átadta az Alvilági Gazdasági Kamara üdvözletét." - Percy Jackson

A lelkek így már biztonságban átkelhettek Kharón segítségével a Sztüxön. Apropó Kharón... Hádész megkérte (vagyis megfenyegette) a révészt, hogy mindenkit egységes áron vigyen át a folyón.

Továbbá Hádész elrendelte a halandóknak, hogy vegyék komolyabban a temetési szertartásokat, máskülönben a lelkeket nem engedte be az Alvilágba. Amikor valaki meghalt, a családjának kötelessége volt áldozatot bemutatni az isteneknek. A temetéseken tisztességes szertartást kaptak az elhunytak, nyelvük alá egy érmét helyeztek, amit a túlvilágon Kharónnak adhattak. Ha valaki nem kapott érmét, akkor jó eséllyel szellemként a halandók világában ragadhatott.

Hogyan vitte el Hádész a híreket a halandókhoz? Volt egy fekete szárnyú daimónokból álló serege, az oneiroi. Ezek valójában álom daimónok voltak, akik meglátogatták a halandókat álmukban és látomásokkal, rémálmokkal zaklatták őket.

"Volt már valaha olyan álmod, amiből arra riadtál fel, hogy valahonnan lezuhansz? Akkor az oneiroi szórakozott veled. Valószínűleg kiválasztottak maguknak és lelöktek, csakhogy értsd. Legközelebb, ha ilyen történik, az öklödet üsd a padlóhoz és kiáltsd: Hádész, parancsold meg a hülye daimónjaidnak, hogy hagyják abba! " - Percy Jackson

Erebosz kapuinál is szigorodtak Hádész szabályai. Az isten ellátogatott a "Tartaroszi Állatvédő Ligához" és örökbe fogadta a valaha létezett legnagyobb, leggonoszabb kutyát. A kutya a Kerberosz nevet kapta. Kerberosz egy háromfejű, óriási kutya volt*, Tüphón és Ekhidna fia. Külsőre leginkább egy rottweiler és egy pitbull keverékének tűnhetett, csak elefántméretben. Hádész az Alvilág bejáratának őrzésével bízta meg a pokoli teremtményt. A pokolfajzat a kapukon készségesen beengedett mindenkit, de visszafelé már senki sem mehetett, a szökni próbáló lelkeket kíméletlenül felfalta. Ez borotvaéles fogaival és karmaival igazán könnyen ment neki, a három fejét már ne is említsük! Egyes mítoszok szerint kígyókból álló sörénye és kígyófarka volt.

Így már közel teljes volt a csapat! Az újonnan érkező lelkeket átkísérték a Sztüxön, beengedték a Pokol Kapuján és három bíró döntött további sorsuk felett, és már menekülni sem menekülhettek el.

A legtöbb szellem így is az Aszfodélosz mezőre került, ahol árnyékok vették őket körül és denevérek módjára körbe-körbe bolyonghattak.

A jó életűek Élüszionba kerültek, ahol saját kastélyban élhettek, finom ételeket és italokat fogyaszthattak és ötcsillagos kiszolgálásban lehetett részük. Ha pedig már unták az elíziumi létet, akkor ihattak a Léthé vizéből és újjászülethettek a halandók világában.

Ha valaki háromszor egymás után jó életet élt, akkor örök boldogságra lelt a Blest-szigeteken. Ezek amolyan karibi típusú magánszigetek voltak egy tó közepén, Elíziumban. Nem sokan éltek háromszor egymás után erényes életet, szóval nem volt túljelentkezés a szigeteken.

Ha bűnös életet élt valaki, akkor az illető meglelhette örök időkig tartó szenvedését a Bűnhődés mezején. A lelket forró olajban fürdették, bőrét lenyúzták, éhes démonok üldözték egy üvegszilánkokkal teleszórt mezőn. A legtöbb büntetés nem bizonyult igazán kreatívnak, de az kétségtelen, hogy a halhatatlan lelkeknek igazi kíntusán kellett átesniük.

Az egyik legszörnyűbb kínzásban talán Tantalosz részesült. Ez a férfi teljesen össze volt zavarodva. Görög király volt, egyben Zeusz fia, aki meghívást kapott az Olimposzra egy kis nektározásra és ambrózia falatozásra. (Tudjuk jól, micsoda megtiszteltetés lehetett, gondoljunk csak Ixion esetére...) Tantalosz túlságosan mohónak bizonyult.

"- Azta - mondta a vacsora után és megveregette a hasát. - Ez jó cucc! Kaphatnék egy maradékos zacsit, hogy megoszthassam otthon a barátaimmal?

- Szent én! - káromkodott Zeusz. - Szó se lehet róla! Az ambrózia és a nektár ritka és varázslatos dolgok. Nem oszthatod meg csak úgy akárkivel!

- Ó... - Tantalosz mosolyt erőltetett az arcára. - Hát persze. Tudom én. Nos... legközelebb vacsora nálam, hmm?" - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Tantalosz dühös lett az istenekre, mert ők nem bíztak benne. Lopni sem próbált ambróziát, nehogy Prométheusz sorsára jusson. Aztán meghívta magához az isteneket.

Először nem tudta, mivel rukkoljon elő a vacsorán. Csak állt a konyhában a fazék előtt, amikor fia, Pelopszhoz lépett oda hozzá.

"- Mi lesz vacsorára apa? - kérdezte Pelopsz.
Tantalosz sosem szerette a fiát. Nem tudom, miért. Talán Tantalosz tudta, hogy egyszer ezé a gyermeké lesz a királyság. A görög királyok mindig paranoiások voltak az ilyesmire.
- Vicces, hogy kérdezed.

Azon az éjszakán az istenek összegyűltek Tantalosz palotájában vacsorára, és egy fazék finom pörkölt került feltálalásra számukra.

"- Milyen hús ez? - kérdezte Démétér az első falat után. - Olyan, mint a csirke.

Tantalosznak az volt a célja, hogy megvárja, míg az összes isten eszik belőle, de nem tudta visszatartani őrült vihogását. - Ó... csak egy családi recept.

Zeusz összeráncolta a homlokát és letette a kanalat. - Tantalosz... mit tettél?

Héra félretolta a tálat. - És hol van a fiad, Pelopsz?

- Tulajdonképpen - kezdte Tantalosz - ő van a pörköltben. Meglepetés, idióták! Ha, ha! Ha, ha!

[...] Az olimposziak megrémültek. Végtére is, még mindig poszttraumás stressz gyötörte őket, mert lenyelte őket apjuk, Kronosz. Zeusz előhúzott egy villámot, Tantaloszt hamuvá porlasztotta és a király lelkét egyenesen Hádésznak adta.

- Készíts speciális büntetést a számára - mondta Zeusz. - Valamiféle étel bevonásával, kérlek." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods

John Rocco - Tantalosz büntetése

Hádész megragadta Tantalosz lelkét, levitte az Alvilágba, majd ott egy friss vízzel telt, derékig érő medencébe rakta a férfit. Lába a meder aljához tapadt olyan erősen, akár a cement. Tantalosz feje felé egy mágikus gyümölcsfa ágai lógtak, amin zamatos és illatos gyümölcsök csüngtek.

A király hiába próbálta elérni a fa ágait, sosem sikerült neki, mert az ágak mindig feljebb húzódtak, ha nyújtózni próbált feléjük. Még alvást is színlelt, hogy hirtelen csaphasson le egy-egy gyümölcsre, de a fa mindig túljárt az eszén. A vízből is próbált inni, de a víz mindig varázslatosan elpárolgott a kezéből. Lehajolt, hogy kortyoljon a vízből, de az inkább elhúzódott tőle. Büntetése az volt, hogy örökké ott álljon a fa alatt éhesen, elgyötörten.

Az istenek elefántcsonttal pótolták Pelopsz - Démétér által elfogyasztott - vállát, mikor életre keltették az ifjút. Az új életet kapott fiú Poszeidón kegyeltje lett, aki felvitte őt az Olimposzra azzal a céllal, hogy istenné teszi. Pelopsz azonban néhány év elteltével visszatért a halandók közé, örökös ármányok és háborúskodások közé.

"Mi a történet tanulsága? Dunsztom sincs. Talán: Ne aprítsd fel a fiadat és ne etesd meg belőle a vacsoravendégeidet! Habár ez egyértelműnek tűnik számomra, de hagyjuk." - Percy Jackson

*Kerberoszt, vagyis a Kerberosz ihlette háromfejű kutyát, Bolyhoskát, "élőben" is megnézheted a Harry Potter és a Bölcsek köve című filmben!