Olimposzi történetek, 22. rész: Hádésznak sziszifuszi munkája akad

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Hádésznak sziszifuszi munkája akad

Korábbi hivatalos illusztráció: Hádész

Nemcsak Tantalosz okozott fejfájást Hádésznak, hiszen később Sziszüphosz is rászolgált a maga speciális büntetésére. Sziszüphosznak akadt egy nagy problémája: nem akart meghalni.

Történt, hogy Sziszüphosz kifecsegte Zeusz egyik szerelmi kalandját – tehát elárulta az istenek magánéletéről szóló titkok egyikét –, ezért Hádésznak le kellett vinnie az Alvilágba és örök időkre megbüntetni férfit. Ez volt a parancs, de nem egészen így valósult meg.

Egyik nap a halál – konkrétan Thanatosz – kopogott a Sziszüphosz ajtaján. Thanatosz volt a halál istene, más néven a Kaszás, Hádész egyik főhadnagya. Nüx, az Éj istennőjének apa nélkül született fia és Hüpnosz, az Álom istenének ikertestvére; közös tartaroszi palotájuk a sötétség otthona. Thanatosz feladata volt, hogy a Moirák által meghatározott időben megjelent a halandóknál, kardjával levágott egy tincset a hajukból, majd megragadta lelküket és átadta Hermésznek, aki a holtakat az Alvilágba kísérte.

Mikor Sziszüphosz kinyitotta az ajtót egy nagydarab, fekete tollas szárnyakkal felé tornyosuló fickó állt előtte.

"- Jó napot! - Thanatosz a jegyzettömbjét bújta. - Van egy szállítmányom Sziszüphosznak, fájdalmas halál, aláírás szükséges. Ön Sziszüphosz?
Sziszüphosz próbálta elrejteni pánikját. - Hm... hát persze! Jöjjön be! Csak hozok egy tollat." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Ahogy Thanatosz lehajolt az alacsony ajtón belépve, Sziszüphosz megragadta a hozzá legközelebb eső nehéz tárgyat – egy kőből készült mozsarat – és fejbe vágta vele a Kaszást. Thanatosz nem számított a támadásra, így elájult a fejére mért ütéstől. Sziszüphosz megkötözte a halált és begurította az ágy alá.
Mikor Mrs. Sziszüphosz hazaért, nyomban észrevette az ágy alól kikandikáló fekete szárnyat, majd számon kérte férjurát. A férfi beszámolt mindenről, felesége viszont cseppet sem volt megelégedve a hallottakkal, mert tudta, mekkora bajba kerülhetnek. Csakhogy Thanatosz foglyul ejtésével felborult a rend az élők és holtak között. Egyetlen ember sem halt meg a Földön, és eleinte nem bánta ezt senki sem.
Akkoriban éppen hatalmas csata tombolt két nagy görög város között. Árész, a háború istene, szokásos módon a csatatér felett lebegett és a nagy mészárlást várta, amikor feltűnt neki, hogy senki sem esett el. A katonák véreztek, kaszabolták egymást, de nem haltak meg.

"- Hol van a halál? - ordította Árész. - Ez nem buli halál nélkül!
Elrepült a csatatérről és kérdezgetni kezdte az embereket szerte a világon: Elnézést, nem látta a halált? Nagydarab srác, fekete tollas szárnyakkal? Imádja elragadni a lelkeket?" ~ Percy Jackson

Végül rábukkant egy emberre, aki látott egy hasonló fickót bemenni Sziszüphosz házába. Árész berontott Sziszüphosz otthonába és kiszúrta az ágy alól kilógó szárnyat. Árész kiszabadította Thanatoszt. Mielőtt még Sziszüphosz védekezni próbált volna, a két isten megragadta őt és nagy durranással elpárologtak vele, egyenesen az Alvilágba.

Sziszüphosz ravasznak bizonyult és csellel megnyerte magának a bírákat és magát Hádészt is. Azt hazudta nekik, hogy a felesége nem rendezett számára méltó temetési szertartást és az isteneknek sem mutatott be áldozatot, így azt kérte, hogy a büntetése előtt visszatérhessen feleségéhez, hogy jó alaposan leszidhassa őt. Hádész bedőlt a trükknek és engedélyt adott a röpke visszatérésre.
A halandók világába visszatérve, Sziszüphosz gyorsan megkereste elpárolgott maradványait és megpróbálta szabályos testté visszaalakítani azokat. Bekopogott házuk ajtaján és mikor felesége meglátta őt, nyomban elájult. Ismét eldicsekedett tettével és felesége arra figyelmeztette, hogy Hádészt nem lehet csak úgy átverni, de a férfi reménytelen eset volt.

Évek teltek el, Sziszüphosz terve, miszerint Hádésznak fel sem tűnik egy lélek elvesztése a több ezer mellett, működni látszott. Thanatosznak viszont feltűnt a lélek hiánya, így Hádész is értesült a dologról.
Hádész elküldte Hermészt, hogy keresse meg Sziszüphoszt. Nem telt bele sok időbe, a szárnyas hírnök a lábánál fogva odavetette Sziszüphoszt Hádész trónja elé.

"Hádész hűvösen elmosolyodott. - Hazudtál nekem, ugye? Ó, van itt valami nagyon különleges a számodra." ~ Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Hádész a Büntetés Mezejének közepén magasodó hegyre vitte Sziszüphoszt. A hegy egyik oldala 500 méter hosszú, kopár terület volt, ami 45 fokos szögben lejtett.

"gördeszkázáshoz tökéletes" - Percy Jackson

A hegy lábánál egy autó méretű kerek szikla hevert. A büntetése az volt, hogyha a sziklát sikerül feljuttatnia a hegy tetejére, akkor a büntetése véget ér. Sziszüphosz megkönnyebbülten felsóhajtott, nehezebb feladatra számított.
Azonban, mikor Sziszüphosz már majdnem felért a hegy csúcsára, ereje elfogyott és a szikla visszazuhant eredeti helyére, a hegy lábához. És ez a folyamat állandóan ismétlődött, újra és újra. Sziszüphoszt arra ítélték, hogy örök időkre hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, mivel minden erejét összeszedve, verejtékezve görgette fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra ért volna, a kő mindig visszagurult. Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezése.
Ha Sziszüphosz megállt pihenni, akkor megjelent egy fúria, aki addig csapkodta őt a korbácsával, míg újra nem kezdett el mozogni.

A történet viszont happy enddel zárult néhány személy számára. Árész például újra élvezhette a vérontást és a halált. Mrs. Sziszüphosz végre nyugalmas és békés életet élhetett. Thanatosz pedig felhagyott a csengetéssel, kopogással és a jegyzettömbjével is, amit nem kellett többé aláírnia egyetlen léleknek sem. Attól kezdve láthatatlanul a kiszemelt áldozathoz lopakodott és figyelmeztetés nélkül elragadta a lelkét.