Mitológia Percy Jackson-módra: Amphitrité

Amphitrité, a tengerek királynője

Amphitrité a tengerek királynője. Néreusz (öreg tengeristen) és Dórisz egyik Ókeanisz, azaz tengeri nimfa) gyönyörűséges leánya (egyes mítoszokban Ókeanosz és Téthüsz gyermekeként is említik). Poszeidón felesége, közös gyermekük Tritón. Római megfelelője Salacia.

A kék szemű Amphitrité egy volt Néreiszek közül, vagyis a tenger jóságos nimfái közé tartozott, akik Poszeidónt szolgálták. Amphitrité nevének jelentése: a harmadik, aki körbeöleli a tengert.
 

A Néreiszek között ő volt a legszebb és talán ez volt az oka, hogy Poszeidón beleszeretett. Az istennő eleinte ódzkodott a násztól és a tenger egy messzi zugában, Atlasz titánnál rejtőzött el. Poszeidón mindenfelé kerestette őt, végül egy delfin (akit egyszerűen Delfinnek hívtak) megtalálta Atlasznál és rábeszélte, hogy legyen a tengeristen felesége. Ezért hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezte el a delfint (belőle lett a Delfin csillagkép).
 

A házassággal Amphitrité teljes jogú uralkodója lett a tengernek, csakúgy, mint férje. Poszeidón palotájában éltek tenger alatti birodalmukban, az Aigaiban. Amphitrité azóta rendelkezik a tenger hullámaival, és hű feleségként felügyeli a tengeri szörnyeket. Legismertebb fiuk: Tritón, aki egy félig ember – félig hal sellőistenség.

Összesen négy gyermekük született, akik mind a tenger zúgását jelképezik: Tritón, “A Zajló”, aki apja parancsait kagylókürtbe fújva hirdeti ki. Rhode, “A Hullámzó”, aki Héliosz felesége, valamint a héliadák édesanyja. A harmadik Bentheszikümé, “A Mélység Hullámzója” és a negyedik, Kümopoleia.

Érdekesség: Templomában gyakran áldoztak tiszteletére homárollókat.

Amphitrité először (és utoljára) az ötödik kötetben tűnt fel, mikor Percy az Androméda hercegnőn történő robbanástól a tengerbe esik és elájul. Később apja, Poszeidón víz alatti palotájában ébredt fel, ami éppen ostrom alatt állt. A víz alatti templomban egy stratégiai asztal felé görnyedve találta apját (aki az ostrom miatt eléggé megviseltnek tűnt), Tritónt és Amphitritét. Percy ekképpen írta le a tengerek királynőjét:

"Mellette egy szépséges nő állt, rákollóhoz hasonlító, furcsa csápjai voltak, zöld vértet viselt, és haja feketén lebegett a vízben."

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete, 33. oldal)

Percy itt találkozott először apja feleségével, aki érthető okokból ridegen fogadta Poszeidón fiát. Amphitrité meglehetősen nehezen fogadta a félistent, ugyanis megvetette férje házasságon kívüli gyermekeit.

Végül a titánok elleni Manhattani csatában Poszeidón megemlítette Amphitritét is, mikor feleségét támadásra szólította.

A folytatásban Percy, Poszeidón, Amphitrité és Tritón beszélgetése olvasható el!

„- Semmi baj, Tyson! Ami a külsőmet illeti, elnézést érte. Tudod, a háború egy kicsit megviselt.

- De te halhatatlan vagy - mondtam halkan. - Olyan formát öltesz... amilyet csak akarsz.

- A birodalmam állapotát tükrözöm. És a birodalmam elég gyászos állapotban van. Hadd mutassalak be, Percy! A hadnagyom, Delfin, a Delfinek királya épp az előbb távozott. Ez itt a... ööö... a feleségem, Amphitrité. Drágám...

A zöld páncélos nő hideg pillantással végigmért, majd összefonta karját a mellkasa előtt, és így szólt:

- Bocsásson meg, uram, de várnak rám a harcmezőn. Azzal elúszott.

Elég kínos volt ez az egész, de meg tudtam érteni. Eddig eszembe sem jutott, hogy apámnak van egy halhatatlan felesége. Amphitrité nyilván nem örült apu kis románcainak, beleértve az anyámmal folytatottat is.

Poszeidón megköszörülte a torkát:

- Ő a fiam... akarom mondani a másik fiam, Triton.

- A fiad és egyetlen örökösöd - javította ki a srác. Dupla halfarkával előre-hátra csapdosott. Rám mosolygott, de csak a szájával, a szeme barátságtalanul hideg maradt.

- Üdvözöllek, Perszeusz Jackson! Végre eszedbe jutott, hogy segíteni kéne?

Ezt úgy kérdezte, mintha a lábamat lógattam volna eddig. Ha a víz alatt el lehet pirulni, akkor én megtettem.

- Mondd meg, mit tegyek, és segítek! - válaszoltam.

Triton úgy mosolygott, mint akinek tetszik a dolog - mintha egy szórakoztató öleb lennék, aki bekapja a kockacukrot, amit az orrára rakott. Poszeidónhoz fordult.

- A frontvonalba megyek, apám. Ne aggódj, én nem fogok elbukni.

Udvariasan Tyson felé biccentett. Én, úgy látszik, nem érdemeltem meg ennyi tiszteletet. Aztán elsiklott a vízben.”

(Az utolsó olimposzi, 34-35. oldal)