Mitológia Percy Jackson-módra: Janus

Janus, a kapuk istene (forrás)

Janus a kapuk istene: a választásé, a kezdeté és a végé. Kezdetben az istenek apjának tartották. A január hónap róla kapta nevét. Janus csak a római mitológiában van jelen, a rómaiak tiszteletének örvend; a görög mítoszokban nincs nyoma. A rómaiak legrégibb istene, akitől minden dolog kezdetét származtatták.

Janus egy azon istenek közül, akiket ránézésre egyszerre fel lehet ismerni, ugyanis a kapuk istene különös ismertetőjeggyel rendelkezik: két arca van – egyike előre, másik hátrafelé tekint.

Janus gyakran állította/állítja választás elé az embereket, amikor valaki egy fontos döntés előtt áll. Azonban nem éppen segítőkész, hiszen olyan érveket sorakoztat fel, amik elbizonytalaníthatják az illető személyt választása helyességében. Ezeket a választásokat szokták kapukkal is szimbolizálni, hiszen a továbblépéshez muszáj belépni az egyik kapun (ami nem biztos, hogy helyes döntés).

Ebből eredeztethető a Janus-arcú megnevezés, amit előszeretettel használnak a kettősség és a kétszínűség körülírására, illetve a kétszínű emberekre. Az ókori rómaiak még pénzérmére is ráverették a kétarcú istent.

Továbbá Janus őrzi a világot, nála vannak a menny és föld kulcsai és ő vezeti az évek és napok lefolyását. Az ókorban úgy tartották, reggel ő nyitotta meg az ég kapuit, és bezárta, amikor este hazaért. Később minden ki- és bejárás istene lett, neki volt szentelve minden ajtó és kapu. Minden munka jó kezdetéért és szerencsés befejezésért ő a felelős, ezért rengeteget imádkoztak hozzá a római emberek.
Janusnak kapuőrnek megfelelően kulcs és pálca van a kezében. Gyakran említik ajtónállónak és nyitogatónak is.

Janus a Percy Jackson-sorozat negyedik részében tűnt fel, és okozott nehéz pillanatokat hőseink számára. A labirintusban bolyongva keresztezték egymást a szereplők útjai. Ekkor Janusnak sikerült nagy határozatlanságot ébreszteni Annabeth-ben, pedig a lány (Athéné lányaként) határozott és egyben jól megfontolt döntéseiről híres. A kapuk őre próbálta minél hamarabb döntésre bírni a lányt, de Hérának köszönhetően nyertek kis időt a félistenek. Héra azt mondta Percynek, Annabeth-nek el kell döntenie, hogy bízik-e Luke-ban vagy sem.

„Először az arcaira figyeltem fel. Merthogy kettő volt neki. A koponyája két oldalán egy-egy, szemük a vállak irányába nézett. A feje a két arctól olyan széles lett, mint egy pörölyfejű cápának. Szemből mindössze két egymást fedő fület, és két egymást tükröző barkót lehetett látni.

New York-i szálloda ajtónállójának volt öltözve: hosszú, fekete kabát, kisuvickolt cipők és egy cilinder, ami csodával határos módon megmaradt duplaszélességű fején.”

Részlet a „Csata a labirintusban”-ból (100. oldal)

A negyedik kötet végén Mr. D elárulta Percyéknek, hogy más kisistenekkel együtt Janus is átállt Kronosz oldalára. (Több szó nem esett többet Janusról). 

A folytatásban egy hosszabb részlet olvasható el Janus, Annabeth és Percy beszélgetéséből!

„– Ezek hová vezetnek? – kérdezte őket Annabeth.

– Az egyik talán oda vezet, ahová menni szándékozol – kecsegtette a jobb arc. – A másik talán a biztos halálba.

– É-én tudom, ki maga – dadogta Annabeth.

– Hogy te milyen okos vagy! – gúnyolódott a bal arc. – De azt már nem tudod, melyik ajtót kellene választanod, mi? Siess, nem fogok itt állni egész nap.

– Miért akar összezavarni? – kérdezte Annabeth.

A jobb arc elmosolyodott.

– Te vezeted a küldetést, drágám! Minden döntés a te válladra nehezedik. Nem erről álmodoztál mindig?

– Én…

– Ismerünk, Annabeth – mondta a bal arc. – Tudjuk, mivel viaskodsz egész nap. Ismerjük a határozatlanságodat. De előbb vagy utóbb választanod kell. És talán a választásodon fog múlni az életed.

Nem egészen értettem, miről is beszélnek, de gyanítottam, hogy nem csupán az ajtókról van szó.

Annabeth elsápadt:

– Nem… Én nem…

– Szálljon le róla! – szólaltam meg. – Kicsoda maga egyáltalán?

– A legjobb barátod – felelte a jobb arc.

– A legádázabb ellenséged – vágta rá a bal.

– Janus vagyok – szavalta kórusban a két száj. – Én vagyok a kapuk istene. A kezdeté. A végé. A választásé.

– Hamarosan eljön a te időd is, Percy Jackson, de most Annabeth van soron – mondta a jobb arc, és pajkosan felkacagott.

– Jó kis móka!

– Fogd be! – állította le a bal arc. – Ez komoly. Egy rossz választás az egész életedet romba döntheti. Végezhet veled és a barátaiddal. De nem akarlak tovább nyomasztani, Annabeth: válassz!

Megborzongtam, amikor eszembe jutottak a prófécia szavai: „Athéné gyermekének utolsó csatája…”

– Ne válassz! – kértem.

– Attól tartok, nincs más választása, csak a választás – viccelődött a jobb arc.

Annabeth megnedvesítette kiszáradt ajkát.

– É-én azt az ajtót választottam – kezdte, de mielőtt rámutatott volna valamelyikre, fényár öntötte el a termet.

Janus felemelte kezeit, hogy mindkét oldalon beárnyékolhassa a szemét. Amikor a ragyogás kihunyt, a szökőkút előtt egy asszonyt láttunk.” 

Csata a labirintusban, 101-102. oldal