 |
| Árnyék Zoé (rajongó munka) |
Árnyék Zoé egy Artemisz istennő vadászai közül. Apja az egyik ősi titán, Atlasz. Zoé eredetileg a Heszperidák tagja volt. A 2000 esztendeje tartó vadász léte alatt mindig hűséges követője volt Artemisznek, soha nem ingott meg.
Zoé gyakran beszélt óangol nyelven, régies szavakat használva, mint például a "vala" kifejezés. Amikor ideges volt, akkor erőteljesebb akcentussal beszélt. Kiemelt érdeklődést mutatott a csillagok és a csillagképek felé, tisztelettel beszélt a csillagképekről. A Heszperidákhoz hasonlóan Zoé is gyönyörű volt: haja fekete selyemként hullott vállára; bőre olyan volt, mint a karamell.
"Sötétbarna szeme volt, és turcsi orra. Ezüst koronájával és büszke arckifejezésével olyan királynős volt"- részlet "A titán átka" című könyvből
Zoé kezdetben nővéreivel, a Heszperidákkal együtt egy kertben élt, valahol nyugaton az arany almafával, amit egy Ladón nevű sárkány őrzött. Zoét száműzték testvérei, mert segített egy Herkulesnek, aki hiába próbálkozott közvetlen támadással, felsült Ladónnal szemben, ekkor Zoé elmondta neki, hogyan szerezhetné meg csellel az aranyalmát.
Egyik hajtincsét odaadta Herkulesnek, a hős kezében a hajtincs átváltozott egy karddá, amit Anakluszmosz néven ismerhetünk.
Végül csatlakozott Artemisz vadászaihoz, akiknek az a fő feladata, hogy levadásszák a szabadon kószáló szörnyeket, de vadásznak ezen kívül erdei vadakra is. Vadászként pedig nem érintkezhetett férfiakkal, köztük Herkulessel sem. Kis idő elteltével ő lett a vadászok hadnagya.
Egyszer összefutott Thália Grace, Annabeth Chase és Luke Castellan hármasával, amikor a fiatalok a Félvér tábor felé kóboroltak. Akkor Zoé majdnem rábírta Tháliát, hogy csatlakozzon a vadászokhoz, azonban Thália nem akarta elhagyni Luke-ot, ami Zoét igazán dühítette, hiszen haragudott a férfiakra.
Árnyék Zoé először "A titán átka" című kötetben tűnt fel, amikor Percy Jackson, Thália, Grover Underwood, Bianca és Nico di Angelo szembeszállt a gonosz mantikórral (Dr. Tüske). Zoé rábeszélte Bianca di Angelót, hogy csatlakozzon a vadászokhoz, majd elkísérte testvéreit a Félvér táborba. Akkor a vadászok nyerték meg a zászlószerző játékot. Az Orákulum elhagyta a padlást, hogy Zoé közelébe férkőzvén elküldje a lányt egy küldetésre, akinek az eltűnt Artemiszt kellett felkutatnia.
Zoé elindult a végzetes küldetésre Thália, Bianca és Grover társaságában. Percy pedig követte őket, mert meg akart győződni róla, hogy Annabeth épen és egészségesen előkerül majd.
Küldetésük során szembe kellett nézniük többek között a Nemeai Oroszlánnal, amit együttes erővel sikeresen legyőztek, bár rendesen feladta nekik a leckét az oroszlán fémes szőre. Még szerencse, hogy Percy megtalálta a szörny gyenge pontját - a száját -, amit megosztott gyorsan Zoéval is, aki nem kis küzdelem után eltalálta nyilával a fenevadat.
Zoé mindvégig nagyon aggódott istennője végett, és alig várta, hogy újra láthassa őt.
A sivatagban, Héphaisztosz roncstelepén Bianca meghalt. Zoé is bűnösnek érezte magát a tragédia miatt, mert ő vette fel a vadászok közé a még tapasztalatlan, 12 éves Biancát. Percy próbálta vigasztalni Zoét.
Ahhoz, hogy feljussanak Artemiszhez az Othrisz-hegyre, kénytelenek voltak átkelni a Heszperidák kertjén, ahol Zoé találkozott nővéreivel, akik megtagadták őt. Zoé igyekezett elterelni a százfejű Ladón figyelmét, amíg a többiek átosontak a kerten. Egy ideig elbizonytalanította a sárkányt, de végül Ladón szembeszállt egykori gazdájával és megsebezte Zoé oldalát, aki halálos sebet szerzett, amit egészen haláláig eltitkolt a többiek elől.
A hegyen megtalálták Artemiszt, aki Atlasz helyett tartotta az Égboltot. Itt tudták meg a hősök, hogy a Generális (Atlasz) valójában Zoé apja. Míg Percy átvette a terhet az istennőtől, addig Artemisz és Zoé szembeszálltak a titánnal. A harc közben Zoé több belső sérülést szerzett. Mivel a vadászok vesztésre álltak, ezért elveszítették halhatatlanságukat, ekkor Zoé sorsa is megpecsételődött, hiszen Ladón mérge ott volt a szervezetében, ami végül végzett a vadásszal. Halála után Artemisz csillagképet formázott Zoé lelkéből, hogy így örökké tisztelhesse őt a világ.
Ezzel pedig a prófécia egyik sora is beteljesedett: "Lesz, kinek nemzője lesz oka pusztulásának."
Kezdetben zárkózottnak és barátságtalannak tűnt, de később kiderült róla, hogy hatalmas szíve volt és odaadó hűséggel szolgálta Artemiszt.
A folytatásban kattintva elolvashatod, hogyan szállt szembe Zoé a százfejű sárkánnyal, Ladónnal!
"Ladón kinyitotta a száját. Az összeset. Száz fej sziszegett egyszerre. Meglehetősen hátborzongató volt, és akkor még nem is ért el a lehelete… Szájbűze úgy mart, mint a sav. Csípte a szemem, viszketett tőle a bőröm, szőrszálaim az égnek álltak. Az jutott eszembe, amikor New York-i lakásunkban a nyár közepén elpusztult egy patkány. Na, az volt hasonlóan büdös, bár ez vagy százszor erősebb volt, és megrágott eukaliptusz szagával keveredett. Megfogadtam, hogy többé nem kérek az iskolaorvostól köhögés elleni szirupot.Ki akartam vonni a kardom, de akkor eszembe jutott, hogyan mondott álmomban csődöt Héraklész, és inkább hallgattam Zoéra.Én balra, Thália jobbra ment. Zoé pedig elindult középen, egyenesen a sárkány felé.– Én vagyok, kis sárkánygyíkom. Zoé visszajött.Ladón előrelendült, aztán visszahúzódott. Néhány száját becsukta, a többivel tovább sziszegett. Teljesen összezavarodott. Eközben a Heszperidák néhány csillámlás kíséretében újra árnyékká olvadtak. A legidősebb így suttogott:– Bolond ez a lány.– Én etettelek, saját kezűleg – duruzsolta Zoé az arany fa felé lépve. – Még mindig szereted a friss ürühúst?A sárkány szeme felcsillant.Félig már megkerültük a kertet, amikor egy sziklás ösvényt vettem észre, amely a sötét csúcsra vezetett. Úgy cirkulált körülötte a köd, mintha az lenne a világ kellős közepe.Már majdnem átvágtunk a mezőn, amikor a dolgok kedvezőtlen fordulatot vettek. Éreztem, hogy a sárkány hangulata hirtelen elromlik. Vagy azért mert Zoé túl közel merészkedett, vagy azért, mert rájött, hogy éhes, szóval, nem tudom, miért, de Zoé felé vetette magát.Kapóra jött kétezer év edzése: Zoé elugrott az egyik csattogó fogsor elől, és elbukfencezett a másik alatt. Átvágta magát a sárkányfejek dzsungelén és felénk szaladt a bűzös sárkánylehelettől fulladozva.Kirántottam Árapályt, hogy segítsek.– Ne! – kiáltott Zoé. – Fuss!A sárkány megkarmolta az oldalát, Zoé felkiáltott fájdalmában. Thália felmutatta Égiszt, mire a sárkánynak lett sziszegnetnékje kínjában. Kihasználva a pillanatot, Zoé elszaladt mellettünk, föl a hegyre, mi pedig követtük.A sárkány nem üldözte tovább, csak hörgött-morgott és a földet döngette lábával. Az hiszem, annyira belénevelték, hogy a fát kell mindenáron őriznie, hogy még egy ízletes hőspecsenye sem csalogathatta el őrhelyétől."
- részlet "A titán átka" című kötetből
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése