Olimposzi történetek, 10. rész: Prométheusz tüzet lop Hesztiától

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Prométheusz tüzet lop Hesztiától

Hesztia története korántsem ért véget a kérők kikosarazásánál, hiszen akadtak még egyéb problémái is. Mint ahogy azt megtudtuk, eleinte csak egyetlen családi tűzhely volt a világon, annak párja nem akadt sehol máshol, pláne a halandó emberek tulajdonában nem. Ez Hesztia védjegyének számított akkoriban, az apró emberek nem tudták, hogyan kell a tűzzel bánni.

Az emberek továbbra is barlangjaikban ücsörögtek, nem ismerték a világ kihasználható elemeit. Prométheusz, a titán, megsajnálta agyagból alkotott teremtményeit, fürkészte őket. Mivel az istenek hasonmására teremtette azokat, akkor talán az emberek is képesek úgy viselkedni, mint a halhatatlanok. Csupán kis segítségre volt szükségük.

Prométheusz akárhányszor ellátogatott az Olimposzra, mindig szemet szúrt neki, ahogyan az istenek Hesztia kandallója körül nyüzsögtek. A tűz volt az egyetlen olyan dolog, ami a palotát otthonná varázsolta. Észrevette, hogy a tüzet rengetegféle módon lehet használni. Lehetett melegedni mellette, lehetett vele főzni és italokat melegíteni, éjszaka a fáklyák fényével világítani lehetett. Ha csak egy picit kaphatnának belőle az emberek... Prométheusz fejében egy ötlet kapott szikrára, beszélt hát Zeusszal. A főistennek azonban nem igazán tetszett a titán ötlete.

"- Emberek? Úgy érted, azok a szutykos kis fickók, akik viccesen sikoltoznak, ha rájuk lépsz? Mi szükségük lenne tűzre?

- Ők jobban ki tudnák használni nálunk - mondta Prométheusz. - Tudnának házakat építeni, városokat, és még annyi mindent.

- Hogyne, - válaszolta Zeusz - ez a legrosszabb ötlet, amit valaha hallottam. Legközelebb meg fel akarod majd fegyverezni ezeket a csótányokat. Adj tüzet az embereknek, és át fogják venni a világot. Mind beképzeltek lesznek, és azt hiszik olyan jók, mint a halhatatlanok. Nem. Teljes mértékben megtiltom." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

John Rocco - Prométheusz tüzet lop Hesztiától

Természetesen Prométheusz nem nyugodott bele a döntésbe. Egyre csak Hesztiát bámulta, csodálta, ahogyan összetartja az olimposziakat a szent tűzzel. Úgy döntött, ez nem fair az emberekkel szemben. Akcióba lendült!

Prométheusz kivárta a legmegfelelőbb alkalmat és lopott a kandalló tüzének parazsából. Egy édeskömény üreges szárába rejtette a parazsat, majd kiosont a palotából "a parázsló növénnyel, aminek olyan illata volt, mint az égő medvecukornak" (Rick Riordan).

Egyes mítoszok szerint maga Hesztia segített Prométheusznak. Hiszen hogyan lophatott egy olyan istennőtől, aki állandóan a tűz mellett ücsörgött? Kizárt, hogy Hesztia ne vette volna észre a lopást.

Valószínűleg rokonszenvet érzett Prométheusz és a kis emberek iránt. Mivel Hesztia jószívű volt, feltehetően hagyta ellopni a parazsat.

Akárhogyan is történt, a titán sikeresen kilopózott a palotából és a parázsló édesköményszárat átadta az embereknek. Eltartott egy ideig, mire megtanultak bánni a tűzzel anélkül, hogy megégetnék vagy megölnék egymást vele. Az emberek hamarosan átadták egymásnak a tudást és a tűzcsiholás mesterségét, és az ötlet terjedt, mint a futótűz.

Zeuszt általában hidegen hagyta, mi történik a földön, de egyik éjszaka kiállt a palota erkélyére és különös dolgon akadt meg a szeme. A világot fények szeplői lepték el. Ezek a fények házakban, településeken és városokban táncoltak, az emberek tehát kijöttek barlangjaikból. Az istenek ura fortyogott a dühtől, majd a mellette álló Hérát arra utasította, hogy kerítse elő Prométheuszt és vigye elé azonnal.

Zeusz egyáltalán nem örült új felfedezésének, nem szerette, ha ellenszegülnek a parancsainak, pláne, ha az a valaki egy olyan titán, aki kegyelmet kapott a háború után. Egy dolog vált egyértelművé számára, a titán büntetést érdemelt. Olyan módon büntette meg Prométheuszt, amire addig nem volt még példa és amit senki sem felejthetett el.

Zeusz a titánt egy sziklához láncolta a Kaukázus keleti pereménél, majd megidézett egy hatalmas sast, ami csőrével felnyitotta Prométheusz hasát és falatozott a májából. Ez újra és újra megtörtént. Minden egyes nap... Prométheusz minden este meggyógyult, így a sas (ami egyébként Zeusz szent állata) másnap ismét ehetett a májából. Az istenek és a többi titán is megértette az üzenetet:

"Ne legyél engedetlen Zeusszal, különben rossz dolog fog történni veled, valószínűleg láncok, máj és éhes sasok közreműködésével." - Percy Jackson

Ami pedig Hesztiát illeti, őt nem vádolta meg senki semmivel. Elképzelhető, hogy rosszul érezte magát a történtek miatt, de belátta, hogy a titán áldozata nem volt hiábavaló. Ettől kezdve Hesztia lett minden családi tűzhely védnöke szerte a világon. Minden halandó otthonában a kandalló és a tűzhely neki volt szentelve.

"Ha szükséged volt védelemre, például, ha valaki üldözött vagy vert téged, akkor odafuthattál a legközelebbi tűzhelyhez és ott már senki sem érhetett hozzád." - Percy Jackson

Minden tűzhellyel rendelkező otthonban az emberek kötelesek voltak segíteni a menedéket kérőknek. A családok fontos fogadalmaikat a tűzhelynél tették meg, ételük kis részét áldozatként a tűzbe dobták.

Ahogy a városok egyre növekedtek, mind úgy működtek együtt, akárcsak egy egységes otthon. Minden városban volt egy központi tűzhely, ami Hesztia védelme alatt állt. Az állampolgárok becsülettel védelmezték itt egymást. Egy másik városból érkezett nagykövet is a központi tűzhelyhez vonult először, ahol kinyilváníthatta békés szándékait. Prométheusznak igaza lett, az emberek tényleg úgy kezdtek viselkedni, mint a halhatatlanok, éppen olyan jól és éppen olyan rosszul.

Az emberek templomokat építettek az istenek tiszteletére, édes illatú áldozatot égettek számukra, énekeket zengtek a fantasztikus isteneikről. Nyilván ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az olimposziak végül megszokták és elfogadták az embereket.

Zeusz mégsem tudott megbocsátani Prométheusznak az engedetlenségéért, ám végül a titán feloldozást kapott, de az egy másik történet.

Hesztia az esetek többségében képes volt fenntartani a békét az olimposziak között, de nem mindig sikerült neki. Például, egyik alkalommal nővére, Démétér, annyira megharagudott testvéreire, hogy majdnem ő okozta a nulladik világháborút...