Olimposzi történetek, 15. rész: Perszephoné hozzámegy elrablójához

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Perszephoné hozzámegy elrablójához

John Rocco - Perszephoné (régebbi rajz)

Míg a felszínen zajlott a kutatás Perszephoné után, addig a lány Hádész alvilági palotájában tartózkodott és szembesült vele, hogy a világ nem mindig csak körülötte forog.

Hiába sikoltozott, toporzékolt, senki sem hallotta segélykérését, még Démétér sem. Próbálkozott néhány hatalmas hisztivel is: ágyát felnyársalta, a falakba rugdosott. Amikor Hádész kísérteties szolgái ételt vittek neki, akkor széttörte a tányérokat és nem evett semmit, pedig éhezett. Hasztalannak bizonyult minden erőfeszítése.

Az első pár napban még a szobát sem hagyta el a fiatal istennő. Hádész pár alkalommal megpróbált beszélni vele, de hiába, helyette egy párna puffant a mellkasán.

Nagyjából a negyedik napon fordulópont következett, hiszen Perszephoné elhagyta a szobát - igaz ennek a legfőbb oka az unalom volt. Amikor észrevette, hogy senki sem őrizte a szobáját, nyomban kiszaladt a palotából, de hiába próbálkozott elmenekülni, nem talált kiutat. Bármerre tekintett, mindenhol szürke és komor pusztaságot látott, telis-tele halott emberekkel. Inkább a kastély közelében maradt, mert nem akart a holtak közé lépni. Hádész talált rá és visszavitte őt a palotába.

"- Szeretni foglak téged! - ígérte Hádész. - Te vagy a legragyogóbb dolog az egész Alvilágban. Együtt veled, soha nem fogom hiányolni többé a napfényt. Te még a Napnál is tüzesebb vagy.

- Te hülye vagy! - sikoltott." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Napok teltek el, és akárhányszor átvágott a palotán Perszephoné, mindannyiszor elcsodálkozott annak hatalmasságán és különös szépségén. Hádész termei aranyból és ezüstből készültek. A kísérteties szolgálók mindig újabb és újabb ajándékokat vittek a lánynak, amiket az Alvilág istene küldött számára. Kapott csodálatos, különféle ékkövekből készült virágcsokrokat, drága ékszereket (például: rubint rózsákat gyémánt szárakkal; platinából és aranyból készült napraforgókat smaragd levelekkel). Perszephonét lenyűgözték a csodálatos csokrok, ilyen gazdagságot még az Olimposzon sem látott.

Az istennő belátta, hogy hátborzongató és félelmetes vendéglátójának komoly hatalom volt a kezében. Hádész egymaga irányította a több ezer lelket, rémisztő szörnyeknek és lényeknek parancsolt, valamint hozzáfért a földben lévő összes drágakőhöz, így ő lett a leggazdagabb isten a világon.

"Mégis gyűlölte a helyet. Persze, hogy utálta! Hiányzott neki a nap, a rétek és a friss virágok." - Percy Jackson

Perszephoné egyik alkalommal megbotlott a trónterem ajtajában és külön párbeszédet hallott Hádész és lélek között, gyanította, hogy róla volt szó. Berontott hát a terembe és kérdőre vonta az istent. A Holtak ura nem kertelt, beszámolt neki Démétér akciójáról, miszerint addig éhezteti az emberiséget, míg vissza nem kapja a lányát. Perszephoné csodálkozott anyja tettén, akit szelíd és barátságos istennőnek ismert meg, mégis hitt Hádész szavainak. Azt tudták, hogy Démétér nem fog az Alvilágba utazni, mert oda egyik isten sem szívesen ment. Bár, Perszephoné meg volt afelől győződve, hogy anyja beállít harckocsijával és visszaviszi a felszínre, tévedett. Mikor a férfi közölte vele, hogy feleségét nem szívesen eresztené el, idegességében Perszephoné kiszaladt a palota melletti kertbe.

A kertben nyugodtabbnak érezhette magát. Talán ez volt az egyetlen hely az Alvilágban, ami némiképp kedves lett számára. Szerette a föld alatt nyíló fényes virágokat, a neonfényes gyümölcsöket és a gondosan nyírt fák illatos virágait. Patak csordogált a kert közepén. Az asztalon egy ezüst kancsóban nektár kavargott, egy tálcán kedvenc sütijeit és friss gyümölcsöket látta. Nem értette, hogyan lehetett ott minden, ami a felső világból hiányzott neki. Megjelent Hádész a háta mögött.

"- Te... Te ezt nekem készítetted?

A férfi megvonta vállát. - Sajnálom, hogy nem készült el hamarabb. Összegyűjtöttem az Alvilág legjobb kertészeit." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Hádész odahívta magához Aszkalaphoszt, aki kertészollóval a kezében rohant oda urához. A férfi egészen ébernek tűnt a többi zombihoz képest és közölte Hádésszal, hogy egy látogató várja. Míg az isten elment, addig ez a "kertész-zombi" társalgott tovább Perszephonével. A kertész frissen szedett, érett gránátalmákkal kínálta a lányt.

"Egyet elővett a kezeslábasából és letette az asztalra, majd késével három részre vágta a gyümölcsöt. Több száz lédús lilás-pirosas mag csillogott a belsejében." - Rick Riordan, PJ's Greek Gods

Perszephoné ránézett a gránátalmára, kínzó éhséget érzett (bár meghalni nem tudott, hiszen halhatatlan volt, azért az éhség őt is gyötörte). Nem bírt ellenállni a zamatos gyümölcsnek, leült az asztalhoz és elfogadott egy gerezdet belőle. Valószínűleg többet is evett volna, de közben Hádész visszatért látogatójával, Hermésszel.

"- Szerelmem! - szólította Hádész, olyan hangon, mintha sírt volna.

Perszephoné lábra pattant. Elrejtette ragacsos bíbor színű ujjait a háta mögé és remélte, hogy nem folyik gyümölcslé az állán. - Mmm-hmm? - motyogta a lány, miközben próbált szétrágni néhány magot a szájában." - Rick Riordan, PJn's Greek Gods

Hádész bemutatta neki Hermészt, majd közölte Perszephonével a jó hírt, miszerint a hírnökkel vissza kell mennie az olimposziakhoz. Csakhogy a lány kitörő lelkesedése elmaradt. Megsajnálta a szomorú Hádészt és elgondolkodott, mi mindent tett érte az eltelt napokban. Egy elhaló "Hát, legyen!" hagyta el ajkait, de nem érzett örömöt a lelkében. Aztán következtek Hermész kérdései...

"- Érintkeztél bármilyen itt élő állattal?

Perszephoné összevonta szemöldökét. - Nem.

- Meglátogattál bármilyen farmot? - érdeklődött Hermész. - Költöttál tízezer drachmánál többet devizában?

- Ööö... nem.

- Utolsó kérdés - kezdte Hermész. - Ettél bármilyen ételt az Alvilágban? - Kezét bocsánatkérően felemelte. - Tudom, hülye kérdés. Úgy értem, te ennél nyilván okosabb vagy. Ha ettél volna ételt az Alvilágban, örökre itt maradtál volna!

Perszephoné megköszörülte a torkát. - Hát..." - Rick Riordan, PJn's Greek Gods

Vajon hazudott volna Perszephoné? Igen? Vagy nem? Erre nem került sor, ugyanis a kertész arra kérte az istennőt, mutassa meg a kezeit az isteneknek. Perszephoné elpirult és megmutatta a gyümölcs levétől ragacsos és lilás kezeit. Hádész körtáncot járt és fülig érő vigyor terült el arcán. Aztán kicsit visszavett lelkesedéséből, nehogy gyerekesnek látszódjon, majd közölte a lánnyal, hogy maradnia kell. Perszephoné érzelmei zavarosak voltak. Nem tudta eldönteni, hogy rosszul vagy inkább jól járt.

Hermész visszatért az Olimposzra és beszámolt a fejleményekről az isteneknek. Démétér dühbe gurult a hírek hallatán. Irtózatos haragjában sikerült olyan erős átkot küldeni az Alvilágba, hogy az célba találta Aszkalaphoszt, aki gekkóvá változott.

"Miért pont gekkó? Fogalmam sincs. Szerintem annyira ideges lett Démétér, hogy egy zombi gekkó volt a legrosszabb átok, ami hirtelen eszébe jutott." - Percy Jackson

Hádész azt az üzenetet küldte még az isteneknek, hogyha Démétér miatt még több ember hal meg, akkor a halottakból egy zombi apokalipszist fog elszabadítani, de ha Perszephoné mellette maradhat, akkor eltekint ettől. Aztán Hesztia rukkolt elő a tökéletes megoldással.

"Perszephoné dönthessen az idejéről - javasolta a tűzhely istennője. - A gránátalma egyharmadát ette meg. Az év egyharmadát töltse Hádésszel, a kétharmadát pedig Démétérrel." - Rick Riordan, PJn's Greek Gods

Az istenek egyöntetűen helyeseltek, elfogadták Hesztia javaslatát. Démétér örült a döntésnek, de sosem tudott teljesen megbocsátani Hádésznek.

Amikor Perszephoné az Alvilágban volt, Démétérnek köszönhetően az időjárás hidegre fordult és nem hagyta növekedni a növényeket. Az év többi részében pedig jó idő volt. A régi Görögországban három évszakot különítettek el egymástól. A hideg volt az ősz, amikor a növények nem növekedtek, a másik kettő pedig a tavasz és a nyár.

Idővel Perszephoné beleszeretett Hádészbe és kapott trónt a palotában. Hekaté, a mágia titánja, aki segített a lány keresésében, leköltözött az Alvilágba és az istennő kísérőjévé vált. Az Alvilág sokkal sötétebb lett Hekatének köszönhetően, viszont a titanisz itt tökélyre fejleszthette varázserejét.

Démétér nem feledkezett meg Triptolemoszról sem, az eleuszi hercegről, akinek odaadta szekerét és arra kérte, járja a világot és tanítsa meg az embereknek a mezőgazdálkodás csínját-bínját. Ezt követően Démétér tényleg lenyugodott.

Démétér többé nem hisztizett, megtette ezt helyette Héra, aki mellett Démétér haragja szelídnek mutatkozott...