Olimposzi történetek, 12. rész: Démétér kikel magából

Történelmi gyorstalpaló félisteneknek és Percy Jackson-rajongóknak! Ehhez az új bejegyzéssorozathoz az oldalon eddig közzétett adatok, szereplő leírások és a Percy Jackson's Greek Gods kalauz szolgáltatják az információkat. Egyes bejegyzések tartalmaznak majd idézeteket és hivatalos illusztrációkat az imént említett kalauzból! 
Az összefoglalók és fordítások mind saját munkák! Kérem ezeket tiszteletben tartani! Ha felhasználod bármilyen célra, akkor pontosan hivatkozz az itteni forrásra és KÉRJ ENGEDÉLYT tőlem! ~ Geri

Démétér kikel magából

Démétér a történtek ellenére úgy gondolta, ideje lenne beállni Hesztia mögé a sorba és csatlakozni a Szinglik Klubjához, de természetesen ismét elszámította magát. Pár hónappal később beleszeretett egy halandó hercegbe, Iasziónba.

"Ez is csak azt mutatja, milyen messzire jutottak az emberek a Prométheusztól kapott tűz segítségével. Most már tudtak beszélni és írni. Tudtak fogat mosni és hajat fésülni. Ruhákat viseltek és néha megfürödtek. Néhányan közülük olyan helyesek lettek, hogy flörtölhettek istennőkkel." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Iaszión (nem Jászon és nem is Iaszón) Kréta hőse volt. Jóképűségével és jólneveltségével megtestesítette a kor jóképű, partiképes férfiideálját. Ráadásul kinézete egy földbirtokos gazdára emlékeztetett, így megjelenésével kellőképpen megdobogtathatta Démétér szívét.

Iaszión éppen a szántóföldön dolgozott, amikor Démétér egy halandó lány képében jelent meg és beszélgetésbe elegyedtek.

"Ó, imádom a búzát! Én is! A búza a legjobb! Vagy valami ilyesmi; és egymásba szerettek." - Percy Jackson

Még néhány hétig találkozgattak a búzamezőn, az istennő tetőtől talpig beleszeretett a jóképű farmerbe.

Természetesen történnie kellett valami rossznak is. Egyik alkalommal Zeusz észrevette őket az olimposzi palota teraszáról. Látta a szerelmeseket és azt, milyen jól megértik egymás, őrülten féltékeny lett. Az pedig csak szította dühét, hogy az istennő egy jelentéktelen ember társaságában múlatta az időt.

Mikor Démétér csókot lehelt Iaszión arcára, az ég dübörögni kezdett, villámok cikáztak mindenfelé. Egyik pillanatról a másikra Démétér egyedül volt a mezőn, szerelméből nem maradt más, mint por és hamu. Ezután hiába dühöngött és átkozta Zeuszt, nem tehetett semmit sem, a főistennel nem szegülhetett szembe.

Démétér majd' egy hónapig ki sem jött olimposzi szobájából, ott duzzogott és siránkozott. Az istenek meglepetésére karjában egy fiúval lépett ki a szobából, ő volt az utolsó gyermeke, Plutosz, aki a görög mitológiában a gazdagság istene. Azokat, akiket Démétér és Perszephoné kegyeibe fogadott, Plutosz pártfogásába vette és elhalmozta minden jóval. Később a fiú rótta Görögországot, és a sikeres gazdákat kemény munkájukért - általában - pénzzel jutalmazta.

Démétér a történtek után sokadjára is megfogadta, hogy semmi köze sem lesz többé férfiakhoz, nos, ezúttal hű maradt fogadalmához.

Rossz tapasztalatai után teljesen besavanyodott, és nem volt többé az az édes istennő, akinek korábban megismerhettük. Talán erre legjobb példa, ami Erüszikhtónnal történt.

"Tudom. Ez a leghülyébb név a világon. Azt hiszem, úgy ejtik: E-Rü-Szik-Tón, de a fenébe is, csak találgatok." - Percy Jackson

Ez a fickó egy herceg volt, aki elég sokat képzelt magáról. Az erdő fáiból akart kastélyt építtetni magának. Ezzel mi a baj? Pont azokra a hatalmas és szép fákra fájt a foga, melyek Démétér számára szentek volt. Ezek gyönyörű, több száz méter magas tölgyek és nyárfák voltak, mindegyikre egy-egy természetszellem vigyázott, egy driád. A driádok mindig ezen fák körül táncoltak és dalokat zengtek Démétérről, virágnyakláncot fontak és óvták az erdőt.

"Tudta mindenki országszerte, hogy a liget Démétér számára szent volt, de Erik Tökmindegy-mi-a-nevét ez nem érdekelte. (Azt hiszem, a továbbiakban csak Eriknek hívom őt.)" - Percy Jackson

Erik felkérte ötven legjobb barátját, hogy segítsék kiirtani az erdőt, ehhez éles bronzfejszéket adott nekik. Amint a driádok észrevették a közeledő kivégzőosztagot, egyszerre kiáltozásba kezdtek és értesítették Démétért. Az istennő szempillantás alatt ott termett. Démétér egy halandó, hétköznapi lány alakját öltötte fel és csellel próbálta feltartóztatni az önfejű férfiakat. Démétér kérlelte őket, hogy ne vágják ki a fákat és válasszanak egy másik erdőt, kérése süket fülekre talált.

"- De ez az otthona sok ártatlan driádnak - próbálkozott Démétér.

- Ha a driádok próbálnának megállítani minket - kezdte Erik - őket is félbevágom!

Démétér összeszorította állkapcsát. - És ha Démétér próbálna megállítani titeket?

Erik felkacagott. - Hadd próbálja. Nem félek egy buta termény istennőtől. Most állj félre, vagy félbeváglak téged is, leány!" - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

John Rocco - Démétér megbünteti a halandókat

Erik félrelökte az istennőt és elindult a leghatalmasabb fehér nyárfa irányába. Ahogy lendítette a fejszéjét a fa irányába, egy kirobbanó forró fuvallat hanyatt lökte a herceget.

"Démétér hatalmasra nőtt - zöldesfekete köpenyében a fák felé magasodott, akár egy Gabonazilla, kukoricakoronájának levelei füstölögtek aranyló haján, kaszájának pengéje árnyékot vetett a halandók egész csoportjára." - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Erik lányokat megszégyenítő sikoltozásban tört ki és fejvesztett rohanásba kezdett.

"ÜNNEPELTETNI AKAROD MAGADAT! - ordította Démétér. - AKKOR EDD MEG, AMIT FŐZTÉL ERÜSZIKHTÓN - MINDEN ESTE KAPSZ EGY NAGY LAKOMÁT, SZÁNDÉKOD SZERINT! A BETAKARÍTÁS ISTENNŐJE VAGYOK, MINDEN TÁPLÁLÉK ÚRNŐJE. CSAK EGYÉL ÉS EGYÉL, NAPRÓL-NAPRA EGYRE TÖBBET, DE AZ ÉHSÉGED SOSEM FOG CSILLAPODNI" - Rick Riordan, Percy Jackson's Greek Gods

Démétér villanó smaragd fénnyel eltűnt. Erik sopánkodott és átkozta az isteneket, az erdőbe viszont nem tette be többé a lábát. Már azon az estén is hiába ette tele magát, éhsége nem csökkent. Vacsorázott hát másodjára, harmadjára is, helyzete nem változott. Még egy liter vizet is megivott, de az sem segített. Csak akkor könnyebbülhetett meg, ha elaludt.

Végül barátai is elhagyták, nem volt más választása, mint saját lányát fogta be rabszolgának, aki pénzért cserébe kénytelen volt ételekkel ellátni édesapját. Démétér nem volt könyörtelen és nem hagyta magára a segítségért fohászkodó lányt. Poszeidón személyében érkezett a mentőakció. (Ez az isten részéről amolyan kárpótlás volt Démétér irányába.) A tengeristen elvitte őt házvezetőnőnek a tenger alatti palotájába. Ami pedig Erüszikhtónt illeti, ő elsorvadt és meghalt.

A halandók tanultak a példából és még jobban tisztelték Démétért - hiszen tudták, mi vár azokra, akik szembeszállnak az istennővel.

Démétér ezt követően boldogan tengette napjait, élvezte legidősebb lánya, Perszephoné társaságát. Persze ez sem úgy sült el, ahogyan azt előre eltervezte...