Mitológia Percy Jackson-módra: Kriosz

Titánpalota az Othrisz-hegyen (forrás)

Kriosz a Dél ura, a csillagok és csillagképek titánja. Uranosz és Gaia fia, első generációs titán. Testvérei a Hekatonkheirek, a küklopszok, valamint a többi titán és a titanisz. Felesége Eurübia, akitől három gyermeke született: Asztraiosz, Pallasz és Perszész. Hatalmát az istenek megdöntötték a Titánok Birodalmában, a titánok elleni csatában.

Krioszt is bevonták a tíz éven tartó háborúba, ami az olimposzi istenek és a titánok között zajlott. Kriosz társa, Kronosz pártjára állt. Miután Zeusz elment Gaiához segítséget kérni, szólt a küklopszoknak és a százkarúaknak. Az ő segítségükkel az istenek nyerték meg a háborút. Kriosz a többi titánnal együtt Hádész birodalmának legmélyére, a Tartaroszba jutott. Zeusz később, saját hatalma megszilárdítása után ismét a felvilágra engedte a titánt.

Azóta Kriosz a háttérbe szorult, neve először a „Csata a labirintusban” című kötetben hangzott el először, Percy álmában. Percy álmában az Androméda hercegnőn belehallgathatott Luke és Kronosz párbeszédébe, mely a Félvér tábor elleni támadásról szólt:

„Kiváló. Kronosz nem beszélt sokat, hangja mégis tőrként szúrt elmémbe. Hideg kegyetlenség áradt belőle. Ha megszerezzük a navigáláshoz szükséges eszközt, én magam fogom vezetni a csatát.

Luke lehunyta a szemét, mintha össze akarná szedni a gondolatait.

– Uram, talán túl korai lenne… Kriosz vagy Hüperión is vezethetnék…

Nem, közölte Kronosz halkan, de ellenvetést nem tűrően. Én fogom vezetni. Elég, ha még egy lélek csatlakozik hozzánk, és én hiánytalanul térek meg a Tartaroszból.”

(„Csata a labirintusban” egy részlete)

Az ötödik, egyben befejező részben viszont maga Kriosz is megjelent, szintén Percy álmában. A fiú ekkor az Othrisz-hegy tetején álló titánpalotában volt, ahol belehallgathatott Kriosz és Hüperión titánok beszélgetésébe, akik éppen a háború jeleneteit nézték és elemezték. [Ez a párbeszéd a folytatásra kattintva olvasható el!]

Kriosz külseje:

„[…] fekete páncélján úgy csillogtak az ezüstszegecsek, mint a csillagok az éjszakai égen. Az arcát szarvakkal díszített harci sisak takarta.”

(„Az utolsó olimposzi” egy részlete)

Kronosz manhattani veresége után Hermész megemlítette, hogy az Othrisz-hegyet lerombolták, Kriosz pedig elmenekült. 

A folytatásban egy hosszabb részlet olvasható el Kriosz és Hüperión beszélgetéséből!

„Álmomban egy hegytetőre épült, sötét palotában jártam. Sajnos, pontosan tudtam, melyikben. Az Othrisz-hegy tetejére épült titánpalotában voltam. A hegyet Kaliforniában Tamalpais-hegy néven ismerik. A főpavilon nyitva állt, az oszlopok és Titán-szobrok között beszivárgott a sötétség. A fekete márványpadlóról visszaverődött a fáklyák fénye. A pavilon közepén egy páncélos óriás roskadozott az örvénylő fellegek alatt. Az eget tartó Atlasz volt az. Két másik óriás egy parázstartóba meredve tanulmányozta a lángokat.

- Szép ki robbanás - mondta az egyik, akinek fekete páncélján úgy csillogtak az ezüstszegecsek, mint a csillagok az éjszakai égen. Az arcát szarvakkal díszített harci sisak takarta.

- Nem nagy ügy - mondta a társa, aki aranytógát viselt, és akinek ugyanolyan arany szeme volt, mint Kronosznak. Az egész teste ragyogott. Apollóra emlékeztetett, a Nap Istenére, de ez a titán nyersebb fényben tündökölt, és arckifejezése kegyetlenebb volt. - Az isteneknek válaszolniuk kell a kihívásokra. Hamarosan elpusztítjuk őket.

Megpróbáltam kivenni a lángokban villódzó képeket: viharokat, összedőlő épületeket, sikoltozó halandókat vettem észre.

- Én keletre megyek, hogy vezessem csapatainkat. Te maradj itt, Kriosz, és őrizd az Othrisz-hegyet!

A kosszarva felhorkant:

- Mindig én kapom az aljamunkát. Dél Istene. A Csillagképek Istene. Most meg én leszek Atlasz bébiszittere, amíg te szórakozol.

Az örvénylő felhők alatt Atlasz fájdalmasan felnyögött:

- Engedjetek ki, átkozottak! Én vagyok a legnagyobb harcos! Vegyétek át a terhem, hadd küzdjek én is!

- Hallgass! Megkaptad az esélyt, de elbuktál - mordult rá az aranytógás. - Kronosz azt akarja, hogy ott maradj, ahol vagy. Ez rád is vonatkozik, Kriosz. Engedelmeskedj!

- És ha harcosok szűkében lesztek? - kérdezte Kriosz. - Az az álnok, szmokingos unokaöcsénk nem sok hasznotokra lesz a háborúban.

Az arany titán felnevetett.

- Ne aggódj miatta! Különben is, az istenek az első támadásunkat sem tudják majd kezelni! Fogalmuk sincs, mekkora erőtartalékaink vannak még. Jegyezd meg, amit most mondok: néhány nap múlva az Olimposz romokban fog heverni, és mi összegyűlünk itt, hogy megünnepeljük a Hatodik Korszak hajnalát!

Az arany titán lángoszloppá változott, és eltűnt.

- Persze - morgott Kriosz -, ő bezzeg lángoszloppá változhat, én meg viselhetem ezeket az ostoba kosszarvakat!” 

(Az utolsó olimposzi, 27-28. oldal)