2013. február 14., csütörtök

Ismerd meg a szereplőket: Kheirón

Kheirón egy halhatatlan kentaur, Percy mentora és a Félvér tábor tevékenységeinek igazgatója. Apja a titánok ura, Kronosz. Ezáltal Zeusz, Poszeidón, Hádész, Héra, Hesztia és Démétér féltestvére. Anyja egy Ókeanisz, azaz egy tengeri nimfa. Születése után Apolló vette magához és tanította.

Kentaur lévén Kheirón félig ember, félig ló. Középkorú férfinek tűnik, akinek ritkuló barna haja van és bozontos szemöldöke, szemei barnák, szakálla pedig a téli hónapokban mindig hosszabbnak tűnik. Ló testét fehér szőr borítja. A mitológiában a kentaurok hírhedtek voltak vadságukról, részegen erőszakosak voltak. Kheirón ezzel szemben intelligens, kulturált és kedves, és nincs közvetlen kapcsolatban a többi kentaurral. Nagy tudású, igen jó gyógyszerkészítő. 

Nagy gyógyító, asztrológus hírében állt már régóta. Tanárként, mentorként is tisztelték; tanítványai között sok történelmi hős akadt: többek között Aineiasz [éneász], Thészeusz, Akhilleusz/Achilles, Péleusz, Perszeusz, néha még a nagy Herkules is.

A történet elején Mr. Brunnerként ismerhettük meg, mint Percy latin/mitológiatanára. Álcája: amíg ő nem akarta, addig mindenki kerekesszékben látta őt, és lábai helyett műlábakat használt. A múzeumban ő menti meg Percy attól, hogy egy fúria, Alecto megölje. Percy felnéz a kentaurra, mentoraként tiszteli. Kheirón folyamatosan aggódik Percy miatt, végig törődik vele.

A Félvér táborban részt vesz a hősök kiképzésében, tanítja őket. Mindegyik tanítványát szereti; próbálja őket helyes tanácsokkal ellátni mind az élethez, mind az elkövetkezendő küldetéseikhez. Mivel a Félvér tábor egyik vezetője, Kheirón nagyon büszke a diákjaira: olyan, mint egy apa-figura, ha valakinek problémája van a magánéletében, azon is próbál segíteni. Nem rest kitenni magát a veszélynek, hogy megvédje a táborozókat, még akkor sem, ha tudja, esetleg nem képes arra egyedül. 

Ha szeretnél többet megtudni Kheirónról, olvasd el a könyvsorozatot!
Kheirón már akkor hitt Percyben, amikor a fiú még azt sem tudta ki ő valójában!
„Mr. Brunnernek olyan nézése volt, hogy nem eresztette az embert. Barna szem, átható tekintet, olyan érzésem támadt, hogy több ezer éves ez a tekintet, és már mindent látott.
– Meg kell tanulnia a választ a kérdésemre – mondta Mr. Brunner.
– A titánokról?
– A való életről. És arról, mire alkalmazhatja ott az ismereteit.
– Öh…
– Amit tőlem tanul – folytatta –, az létfontosságú. Remélem, ilyennek is tekinti! Csak a legjobb teljesítményt vagyok hajlandó elfogadni magától, Percy Jackson.
A magam részéről pipa voltam rá, amiért pont az én esetemben helyezi ilyen magasra a mércét.
Úgy értem persze, hogy az elég érdekes volt, amikor az iskolai bajnokságon görög páncélba öltözött, és azt dörögte: „Rajta!”. Kihívott bennünket ”kard a kréta ellen”, hogy fussunk a táblához, és írjuk fel minden valaha élt görög és római alak nevét, az anyjuk nevét és hogy milyen istent imádtak. De Mr. Brunner azt várta tőlem, hogy ugyanolyan jól teljesítsek, mint a többiek, annak ellenére, hogy én diszlexiás vagyok, és figyelemzavarom is van, és a büdös életben soha nem kaptam hármasnál jobb jegyet. De nem is: ő azt várta tőlem, hogy jobb legyek, mint a többiek. Én meg egyszerűen képtelen voltam megtanulni azt a rengeteg nevet és adatot, nemhogy helyesen le tudjam írni.
Mormogtam valami olyasmit, hogy nagyon fogok igyekezni. Mr. Brunner szomorú tekintete hosszan időzött a sztélén, mintha annak a lánynak a temetésén lenne.”
A Villámtolvaj, 11. oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése