Kentaur lévén Kheirón félig ember, félig ló. Középkorú
férfinek tűnik, akinek ritkuló barna haja van és bozontos szemöldöke, szemei
barnák, szakálla pedig a téli hónapokban mindig hosszabbnak tűnik. Ló testét
fehér szőr borítja. A mitológiában a kentaurok hírhedtek voltak vadságukról, részegen
erőszakosak voltak. Kheirón ezzel szemben intelligens, kulturált és kedves, és
nincs közvetlen kapcsolatban a többi kentaurral. Nagy tudású, igen jó
gyógyszerkészítő.
Nagy gyógyító,
asztrológus hírében állt már régóta. Tanárként,
mentorként is tisztelték; tanítványai között
sok történelmi hős akadt: többek között Aineiasz [éneász], Thészeusz,
Akhilleusz/Achilles, Péleusz, Perszeusz, néha még a nagy Herkules is.
A történet elején Mr. Brunnerként ismerhettük meg, mint Percy latin/mitológiatanára.
Álcája: amíg ő nem akarta,
addig mindenki kerekesszékben látta őt, és lábai helyett műlábakat használt. A
múzeumban ő menti meg Percy attól, hogy egy fúria, Alecto megölje. Percy
felnéz a kentaurra, mentoraként tiszteli. Kheirón
folyamatosan aggódik Percy miatt, végig törődik vele.
A Félvér táborban részt vesz a hősök
kiképzésében, tanítja őket. Mindegyik tanítványát szereti; próbálja őket helyes
tanácsokkal ellátni mind az élethez, mind az elkövetkezendő küldetéseikhez. Mivel
a Félvér tábor egyik vezetője, Kheirón nagyon büszke a diákjaira:
olyan, mint egy apa-figura, ha valakinek problémája van a magánéletében, azon
is próbál segíteni. Nem rest kitenni magát a veszélynek, hogy megvédje a
táborozókat, még akkor sem, ha tudja, esetleg nem képes arra egyedül.
Ha szeretnél többet
megtudni Kheirónról, olvasd el a könyvsorozatot!
Kheirón
már akkor hitt Percyben, amikor a fiú még azt sem tudta ki ő valójában!„Mr. Brunnernek olyan nézése volt, hogy nem eresztette az embert. Barna szem, átható tekintet, olyan érzésem támadt, hogy több ezer éves ez a tekintet, és már mindent látott.– Meg kell tanulnia a választ a kérdésemre – mondta Mr. Brunner.– A titánokról?– A való életről. És arról, mire alkalmazhatja ott az ismereteit.– Öh…– Amit tőlem tanul – folytatta –, az létfontosságú. Remélem, ilyennek is tekinti! Csak a legjobb teljesítményt vagyok hajlandó elfogadni magától, Percy Jackson.A magam részéről pipa voltam rá, amiért pont az én esetemben helyezi ilyen magasra a mércét.Úgy értem persze, hogy az elég érdekes volt, amikor az iskolai bajnokságon görög páncélba öltözött, és azt dörögte: „Rajta!”. Kihívott bennünket ”kard a kréta ellen”, hogy fussunk a táblához, és írjuk fel minden valaha élt görög és római alak nevét, az anyjuk nevét és hogy milyen istent imádtak. De Mr. Brunner azt várta tőlem, hogy ugyanolyan jól teljesítsek, mint a többiek, annak ellenére, hogy én diszlexiás vagyok, és figyelemzavarom is van, és a büdös életben soha nem kaptam hármasnál jobb jegyet. De nem is: ő azt várta tőlem, hogy jobb legyek, mint a többiek. Én meg egyszerűen képtelen voltam megtanulni azt a rengeteg nevet és adatot, nemhogy helyesen le tudjam írni.Mormogtam valami olyasmit, hogy nagyon fogok igyekezni. Mr. Brunner szomorú tekintete hosszan időzött a sztélén, mintha annak a lánynak a temetésén lenne.”
A
Villámtolvaj, 11. oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése