2013. február 26., kedd

Mitológia Percy Jackson-módra: Dionüszosz

Dionüszosz, a bor istene
Dionüszosz a szőlő és a bor, a mámor, a növényzet és a termékenység istene. Fején szőlőlevelekből font koszorút visel, kezében egy borospoharat és egy hosszú szüreti botot tartott szőlőlevelekkel díszítve, fenyőtobozzal a tetején (ez a bot a thürszosz). Ezt a klasszikus ábrázolásmódot használták fel a Percy Jacksonhoz készített képhez is. A legtöbb mítosz szerint Zeusz és Szemelé gyermeke. A római megfelelője Bacchus.

Szent növényei a szőlő és a borostyán, szent állatai a tigris és a párduc.
„Még gyermekkorában felfedezte, hogy a szőlőből bort lehet készíteni, így az ő találmánya lett a bor, amelyet a világ minden táján elterjesztett, ugyanis kíséretével, a szatírokkal és a bakkhánsnőkkel végigjárta az egész világot, mindenütt megtanítva az embereket a bor készítésére.” Forrás: klte.hu 
Amerre járt mindenütt elterjesztette a szőlőművelés és a borkészítés tudományát. Miután az egész világgal elismertette isteni hatalmát, felment az Olimposzra az istenek közé.
Híres volt szerelmi kalandja Aphroditéval, aki két gyermeket is szült neki. Ariadnét, Mínósz király leányát feleségül vette, Zeusz pedig istennői rangra emelte őt Dionüszosz mellé.

Később Dionüszosz egy erdei nimfának csapta a szelet, ami az istenek között tiltott kapcsolatnak minősült, ezért Zeusz 10 évre eltiltotta őt a bortól. Miután másodszor is ugyanannak a nimfának udvarolt, Zeusz 100 évre a Félvér táborba száműzte őt engedetlensége miatt. Dionüszoszra bízta a tábor és a hősök megfelelő kiképzésének vezetését. Első büntetése miatt pedig a bor istene kénytelen volt diétás kólát inni. Szőlő helyett eperföldeket volt kénytelen varázserejével termeszteni a Félvér-hegyen.
 
A tábor lakói egyszerűen csak Mr. D-nek szólították őt. Percyvel történt első találkozása és a későbbi viselkedése a fiúval szemben elég lenéző és elutasító volt, gyakran viccelődött Poszeidón fiával és szándékosan rosszul mondta ki a nevét (pl.: Péter Johnson). A harmadik kötetben Nico is bosszantotta Mr. D-t, a fiú közölte vele, hogy ő a kedvenc kártyája a Mitomágia kártyajátékban. Ugyanebben a kötetben Mr. D leteremtette Percyt, amiért engedély nélkül hagyta el a tábort, ezért szőlőkacsokkal rabul ejtette őt Fekete Péterrel (Percy pegazusával) együtt. Miután végzett mondandójával továbbengedte a fiút, azzal a megjegyzéssel, hogy reméli ő lesz az egyik halott hős, akit az Orákulum említett jóslatában. Percy imáját meghallva, az isten végül megmentette őket a mantikórral szemben, a szörnyet szőlőindákkal fojtotta meg. Aztán Percy halálára szavazott az Olimposzon, Árész és Pallasz Athéné mellett.
 
A táborban mindössze két fia volt, Castor és Pollux, az ikrek. Fiaival nem törődött mindaddig, míg a negyedik részben el nem veszítette egyik gyermekét, Castort. Ezután Polluxot már megvédte, többet törődött vele (a maga módján). Mr. D ekkor mutatkozott először és utoljára szomorúan, érzelmes hangulatban a történet folyamán.
 
Dionüszosz is szembeszállt Tüphónnal. Arra kérte Percyt, hogy mentse meg az Olimposzt és védje meg Polluxot a háborúban. Elmondta a fiúnak, hogy az isteneknek mindig is szükségük volt és lesz is a hősökre. A történet végén megjegyezte Percynek, hogy talán nem is olyan rossz fiú, mint amilyennek őt gondolta, bár továbbra is meg fogják nehezíteni egymás életét.
Zeusz Dionüszosz büntetését 50 évre rövidítette, jó magaviselete és a csatában kivett szerepe miatt.

Az alábbiakban elolvasható Dionüszosz érdekes „dicsérete”!
„Dionüszosz feje még mindig be volt kötözve. Alaposan végigmért, majd így szólt:
- Látom, hogy Pollux túlélte. Úgy tűnik, mégsem vagy annyira reménytelen eset. Persze, ez is annak köszönhető, hogy a kezem alatt nevelkedtél.
- Ahogy mondja, uram!
Mr. D. bólintott.
- Hősiességemnek köszönhetően, Zeusz elfelezte a büntetésemet. Már csak ötven évet kell kihúznom a Táborban száz helyett.
- Még ötven évet?! - kérdeztem kétségbeesve. Nem nagyon tetszett a gondolat, hogy Dionüszosszal kell megöregednem, persze, ha egyáltalán megélem az öregkort.
- Nyugi, Jackson! - vigyorgott, és feltűnt, hogy ezúttal nem rontotta el a nevem. - Azt az ötven évet arra fogom használni, hogy megkeserítsem az életed!
Önkéntelenül elmosolyodtam.
- Maga soha nem okoz csalódást.
- Csak hogy értsük egymást. - Azzal elfordult, és nekilátott megjavítani tűztől perzselt szőlővessző trónját.”
Az utolsó olimposzi, 317-318. oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése