2013. február 20., szerda

Mitológia Percy Jackson-módra: Pallasz Athéné

Pallasz Athéné
Pallasz Athéné a bölcsesség, az igazságos háború, az igazságosság, a művészetek, az építészet, a kézművesség, a jog és a képzés istennője. A római megfelelője Minerva. Athéné Zeusz és Métisz gyermeke.
 
Métisz volt a bölcsesség istennője, a főisten első felesége. Egy jóslat szerint a születendő gyermek hatalmasabb és okosabb lett volna, mint maga Zeusz. Az Ég Ura így dühében élve lenyelte a terhes Métiszt. Métisz férje gyomrában mellvértet és sisakot készített lányának. A főisten igen rosszul bírta felesége munkáját, és amikor a sisakot kezdte el kalapálni, Zeusz feje majdnem széthasadt a fájdalomtól. Ekkor Héphaisztosz sietett apja segítségére, és kalapácsával ütést mért Zeusz fejére. Így a főisten fejéből kipattant Athéné, talpig felfegyverezve, fénylő díszben, Zeusz azonnal megszerette. Ezt bizonyítja, hogy gyakran adta neki Héphaisztosszal készíttetett pajzsát is, az Égiszt, melyet, ha megrázott, a hadak földre estek.
Szent állata a bagoly és a kígyó.

Athéné oltalma és hatalma alatt álltak a városok, amelyek közül az első volt Athén, amiért Poszeidónnal kellett megküzdenie. Athéné egy olajfát adott az embereknek, Poszeidón sós vízzel ajándékozta meg őket tavasszal. Attika lakói Athénét választották, a várost elnevezték Athénnek, majd az emberek megépítették neki a Parthenont és ő lett Athén védőszentje.

Athéné bár szintén a háború uralkodója, Árész ellentéte. Igazságos és szereti az embereket. Az asszonyokat szőni és fonni, a férfiakat pedig hajóépítésre, földművelésre, szántásra, kovácsmesterségre, aranyművességre és kelmefestésre tanította. Athéné az igazságosság jegyében gyakran segített a mitikus hősöknek, így Odüsszeusznak, Herkulesnek, Perszeusznak is.

Athéné lánya, Annabeth
Évszázadokkal később, miután ez a mitologikus világ átkerült a nyugati civilizációba, Pallasz Athéné megismerkedett egy fiatal férfivel a Harvardon. Mr. Chase történelem szakos volt, Athéné pedig rengeteget segített neki a tanulásban. Egy idő után egymásba szerettek. 1993-ban Athéné megajándékozta egy kislánnyal a férfit, a gyermeket az ajtóküszöbnél hagyta egy aranybölcsőben, ő volt Annabeth.
Először a harmadik részben segített a hősöknek. Athéné egy idegenvezetőnek álcázta magát a Hoover-gátnál, egy jó tanáccsal látta el Percyt a menekülést illetően, annak ellenére, hogy kétségei voltak vele szemben. Valószínűleg azért segített nekik, hogy ezzel is törlesszen Annabeth felé, amiért olyan korán elhanyagolta őt.
„Az utolsó olimposziban” Athéné rájött, hogy Tüphón figyelemelterelés, mégpedig Kronosz küldte őt az Egyesült Államok ellen, hogy távol tartsa az isteneket Olimposztól, így tudta, hogy egy sereget kell küldenie az Empire State Building-hez. Meggyőzte Zeuszt, hogy küldje el Hermészt a félistenekhez, és mondja el nekik az információkat erről a csapdáról.
A csata sikeres végkimenetele után felajánlotta lányának, Annabeth-nek, hogy az ő tervei alapján építsék újjá az Olimposzt, Annabeth természetesen elfogadta a megbízást és egyben ezt a tiszteletteljes jutalmat. Athéné is igennel szavazott Percy halhatatlanságát illetően, annak ellenére, hogy látta Annabeth ijedt arckifejezését arra a gondolatra, hogy elveszítheti a fiút.
Percyvel szemben feltehetően azért ilyen szigorú, mert ismeri Poszeidón szerelmi múltját, és nem szeretné, hogy a jövőben a fiú megbántsa majd Annabeth-t.

Ha kíváncsi vagy Athéné és lánya nem mindennapi párbeszédére, a folytatásban elolvashatod!
„Annabeth döbbenten bámult az istennőre.
- Úr... úrnőm?
Athéné szárazon mosolygott.
- Építész vagy, nem? És Daidalosz terveit is tanulmányoztad. Ki lenne alkalmasabb nálad az Olimposz átépítésére? Vagy nem akarsz egy eónokig fennálló emlékművet alkotni?
- Vagyis... vagyis teljesen szabad kezet kapok?
- Úgy építed át, ahogy kívánod - válaszolt az istennő. - Építsd fel nekünk az örökkévalóság városát!
- Csak jó sok szobor legyen benne rólam - tette hozzá Apolló.
- Engem se hagyj ki! - csatlakozott Aphrodité.
- És mi lesz velem? - kérdezte Árész. - Böhöm nagy szobrokat akarok, hatalmas kardokkal, és...
- Elég lesz - szakította félbe Athéné. - Azt hiszem, felfogta. Most pedig állj fel, lányom, mától az Olimposz hivatalos építésze vagy!
Annabeth felállt, és szédelegve elindult felém.
- Mindent bele! - biztattam vigyorogva.
Azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor ő is nehezen tudott megszólalni.
- El kell... el kell kezdenem tervezni... szükségem van papírokra, és ööö... ceruzákra, és...”
Az utolsó olimposzi, 323-324. oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése