 |
| Artemisz |
Artemisz a
Hold és a vadászat szűz istennője,
ő segít a szülésnél, a nők és gyermekek védelmezője. A vadállatok úrnője is. Zeusz
és Létó lánya, Apollón ikertestvére. Római megfelelője Diana.
Szent állata a
szarvastehén; szent növényei a rózsa, gránátalma és a citromfa.
Zeusz felesége, Héra, féltékenységében kígyót küldött a várandós Létó után, akinek sikerült elrejtőznie
egy szigeten a szülésig. Artemisz egy nappal Apollón előtt jött világra, és már születésekor segített hosszasan
vajúdó édesanyjának. Ezért is ő lett a szülő nők védelmezője.
Három éves korában
találkozott először Zeusszal, aki rögtön megszerette, és megkapta tőle, amit
kért: íjat, nyilat, az erdők feletti hatalmat. Másik kérése az örök szüzesség
volt, hiszen látta számos isten szerelmi bánatát. Ezért gyakran íjjal és
nyíllal felszerelkezve ábrázolták. Héphaisztosz
és a küklopszok készítették számára a
fegyvereket.
A távoli hegyi erdőket
járta nimfákkal a sarkában. Ezekben az erdőkben általában szarvastehénre és
szarvasbikára, oroszlánra, párducra vadászott.
Egyes mitológiai források
alapján Artemisz vadászokat tartott maga mellett, akikkel a földre szabadult
szörnyeket vadászta le. Ezek a vadászok általában fiatal lányok voltak, akiket
halhatatlansággal ajándékozott meg feladatuk végrehajtásához. Ebből merített
ötletet Rick Riordan is műveihez.
A férfiakkal szemben
általános ellenszenvvel rendelkezett, ám, ha egy férfi kiérdemelte, akkor
elnyerhette az istennő tiszteletét.
Artemisz és vadászai
először a harmadik kötetben tűntek fel a mantikór
elleni harcban, a Westover Hall
iskolánál. Segítettek az ifjú hősöknek legyőzni a fenevadat. A sikeres közbeavatkozás
után Artemisz elmondta Percynek, hogy
segítőivel Nyugat felé veszik az irányt és levadásszák az Ophiotaurust. (Korábban már leírtam, hogy az Ophiotaurus feláldozásával akkora erőre lehet szert tenni, amivel
az olimposzi istenek is legyőzhetők, erre pedig Kronosz vágyott.)
Az egyik vadász, Árnyék
Zoé a hősökkel tartott küldetésük során. Thália és Zoé hamarosan szoros
barátságot kötöttek. Útjuk egyenesen Atlaszhoz,
a titánhoz vezetett, aki a földet és az eget tartotta. Sajnos Atlasszal
való találkozásuk tragikus véget ért, hiszen Zoé az életét adta azért, hogy barátait megmenthesse, pedig a titán a lány édesapja volt. Eközben Percy
vette a vállára Atlasz terhét,
így addig Artemisz tudott küzdeni az ősi istenséggel. Végül sikerült Atlaszt visszaszorítani eredeti helyére,
így újra ő tartotta a terhet.
Az Olimposzon, mikor Percy életéről döntöttek az istenek, Artemisz kiállt a fiú mellett. Védelmére
kelt, hiszen Percy már számtalan
alkalommal kockáztatta életét az olimposziakért. Artemisz az elsők között volt,
aki tervet készített a titánok elleni csatához.
A Zoéval történtek, és Artemisz hatása Tháliát arra sarkallták, hogy végül beállt a halhatatlan vadászok
sorába. Thália lett a vadászok vezetője.
A vadászat istennője
legközelebb a Tüphón elleni csatában tűnt fel újra a sorozatban. Míg az
istennő a hatalmas szörnyeteggel volt elfoglalva, addig a vadászok a Félvér tábor hőseinek
segítettek Kronosz hadseregével
szemben.
Percy
Jackson is azon kevés
férfiak közé tartozik, aki döntéseivel és tetteivel kiérdemelte Artemisz
elismerését és tiszteletét.
(Hivatalos kép sajnos nem
áll rendelkezésre sem Artemiszről, sem a vadászokról egy hivatalos Percy
Jackson oldalon sem.)
A
folytatásban Tüphón legyőzéséből idéztem, amikor az istenek (köztük Artemisz)
a Tartarosz mélyére taszítják a szörnyet!
„A küklopszok hosszú, vastag, fekete csáklyás végű vasláncokat lóbáltak a kezükben - egy hadihajót is lelehetett volna velük horgonyozni. Lasszóként megpörgették, és Tüphónra dobták őket. Aztán az örvénylő vízsegítségével Tüphón lábára és karjára tekerték a láncokat, amíg a szörnyeteg egészen bele nem gabalyodott.Tüphón dobálta magát, morgott, és a láncokat tépkedte. Sikerült néhány küklopszot lerántania hátasáról, de túl sok volt a lánc. A küklopszok hada szépen lassan elkezdte lefelé húzni Tüphónt.Poszeidón ekkor eldobta háromágú szigonyát, és beleállította Tüphón nyakába. Aranyszínű vér, a halhatatlanok ikhorja fröccsent ki a sebből, és zuhogott alá, mint egy felhőkarcoló tetejéről aláhulló vízesés. A háromágú szigony visszatért Poszeidón kezébe.A többi isten újult erővel rontott Tüphónra. Árész az óriás közelébe repült, és orron szúrta. Artemisz egy tucat ezüstnyilat lőtt Tüphón szemébe. Apolló lángoló nyílvesszőitől még az ágyékkötője is meggyulladt. Zeusz rendületlenül tovább bombázta villámaival. A folyó vize emelkedni kezdett, és úgy fonta körül az óriást, mint báb a hernyót. Tüphónt lehúzták a súlyos láncok. Fájdalmában üvöltött, és olyan erővel dobálta magát, hogy a hullámok átcsaptak a part ötemeletes házain és a George Washington Bridge-en, de nem tudott kikászálódni a mederből. Apám nyitott neki egy speciális lefolyót a víz fenekén, azon keresztül egyenesen a Tartaroszba csúszhatott. A szörny feje búbja fölött átcsaptak a habok, és többet nem bukkant elő.”
Az utolsó olimposzi, 307. oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése