Mitológia Percy Jackson-módra: Apollón

Apollón, a Nap istene

Apollón a Nap, a költészet, a zene és a tánc, a művészetek, a jóslás, az íjászat és a gyarmatosítás istene. Apollón a gyógyítás istene is, aki megtisztította azt a bűnös lelket, akit arra érdemesnek talált. Továbbá a múzsák vezetője. Zeusz és Létó fia, Artemisz ikertestvére*. Római megfelelője Apollo.

Szent állatai a hattyú, a farkas, a delfin, az egér és a gyík; szent növényei a pálma, az olajág, és a babér.

Egyik legelső híres cselekedete, hogy megölte a Püthont, amely Püthó városánál élt, és a környéket rettegésben tartotta. A nagy sárkánykígyó rendszeresen tönkretette a mezőket és beszennyezte a vidék vizeit. Az ifjú istenség nyilaival megölte a kígyót, aki Gaia gyermeke volt, így bűnhődnie kellett tettéért. Kilenc évet kellett töltenie Admétosz istállójában, mint gulyás. Amikor a büntetését elvégezte, delfin alakjában tért vissza Püthóba, papokat vitt magával. Ezért Püthót átkeresztelték Delphire/Delphoira, ahol Apollón egy papnőjét fantasztikus jóstehetséggel áldotta meg. Innen ered a Percy Jackson-könyvekben fellelhető Delphi Orákuluma is.

Mint a legszebb férfi istenség, Apollón igen sok szerelmi szálat kötött mind istenekkel, mind halandókkal. Apollón első nagy szerelme legendássá vált. Daphné nimfába szeretett bele, aki elutasította szerelmét. A reménytelen szerelem átkával Erósz (Cupido) büntette meg Apollónt, mivel az kigúnyolta Erósz szerelmet hozó nyilait, és ráadásul Erószt idegesítette Apollón éneke. Daphné Ladón folyamisten lánya volt, akit Apollón üldözött szerelmével. Daphné bánatában megkérte Péneusz folyamistent, hogy segítsen rajta, aki meg is hallgatta a lányt. Amikor Apollón megközelítette és meg akarta ölelni Daphnét, a nimfa babérfává változott. Ezért Apollón babérkoszorút hordott hajában. A babérkoszorú mágikus erővel rendelkezik, Apollón sosem tud megőszülni.

Apollón először „A titán átkában” bukkant fel. Miután Artemisz eldöntötte, hogy levadássza az Ophiotauruszt, az istennő megkérte ikertestvérét, hogy szekerén vigye el a vadászait és Percyéket a Félvér táborba. Apollón eleget tett nővére kérésének, sőt megengedte Tháliának, hogy vezethesse a szekerét, aki „felejthetetlen utazást” biztosított a többi utas számára. A szekér leginkább egy lángoló üstökösre emlékeztetett.
 

Apollón nagyon aggódott Artemisz miatt, mikor az istennő az eltűnt, és annak ellenére, hogy nem lett volna szabad segítenie Percyéknek, mégis megtette. Egy Fred nevű hajléktalan alakjában útmutatást adott a fiúnak.

Később az Olimposzon az istenség Percy életben hagyása mellett voksolt. Az istenek közül Apollón az egyik leglazább természetű volt. Az olimposziak vitája alatt mindvégig iPodját hallgatta, így az is kérdéses, egyáltalán tudta-e mi zajlik a háttérben.

Az utolsó kötetben aranyszekerén beszállt a Tüphón elleni harcba, segített a többieknek. A győzelem után támogatta a hősöket, és jóváhagyta, hogy Rachel legyen az új Orákulum.

*Kiegészítés: Apollón és Artemisz a többi isten alakjához képest jóval fiatalabbak. Ezért a könyvekben tizenévesnek írja le őket Rick Riordan.
** A könyv fordítója hol Apollón, hol Apolló néven említi az istenséget. De, a hivatalos magyar megnevezése: Apollón.

Rachel Apollónnak tett esküje és Apollón belépője:

„A nap még vakítóbban tűzött, és a tornác felett lebegve egy férfi jelent meg az égen - egy szőke, fehér tógás fickó, napszemüveggel és beképzelt vigyorral a képén.

- Apolló! - ismertem fel.

Az isten rám kacsintott, aztán szája elé tette az ujját.

- Rachel Elisabeth Dare! - szólította meg. - Megáldottak az előrelátás képességével, de az áldás egyben átok is! Biztos vagy benne, hogy mégis vállalod a próbát?

Rachel bólintott.

- Ez a sorsom.

- Elfogadod az ezzel járó kockázatot?

- Igen.

- Akkor folytassuk! - mondta az isten.

Rachel lehunyta a szemét.

- Elfogadom a rám rótt szerepet. Az életem Apollónak szentelem, az Orákulum Istenének. Szememmel a jövőbe tekintek, és magamhoz ölelem a múltat. Testembe fogadom Delphi szellemét, az Istenek Hangját, a Talányokban Beszélőt, a Sors Látnokát.

Nem tudom, honnan szedte ezeket a szavakat, de csak úgy ömlöttek belőle, miközben a Köd oszlani kezdett.

A múmia szájából zöld füst kúszott ki, és vastag pitonként Rachel lába felé tekergett. A múmia lassan szétmállott. Végül nem maradt más belőle, csak egy marék por egy halom festett göncön. A Köd újra körbevette a lányt.”

Az utolsó olimposzi, 341-342. oldal