 |
| Hádész |
Hádész az
Alvilág istene és a holtak ura.
A római megfelelője Pluto. Kronosz és Rheia titánok gyermeke, a három olimposzi
nagy közé tartozik, Zeusz és Poszeidón fivére.
Amikor a három testvér
felosztotta egymás között a világot, Hádész kapta meg az Alvilágot, aminek
igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába. Hádész a
földalatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran „a
leggazdagabb" jelzővel illették.
Hádész birodalmát élők nem
igazán látogatták, kivéve a néha odalátogató hősöket, akik közül csak kevésnek
sikerült visszatérnie onnan.
Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái által húzott szekerén járta be, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hádésznak egy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a küklopszok készítették a holtak urának. Kharón Hádész hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának (a Sztüxnek) révésze volt, ő vitte át a holtak szellemeit az Alvilágba. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók (köztük Medúza) őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, Kerberosz.
Érdekesség:
Kerberoszról mintázta J. K. Rowling a Harry Potter és a Bölcsek kövében található Bolyhoskát.
Szent
állatai: a fekete bárány
és a (fekete) bika. Szent növényei:
a nárcisz és a cédrusfa.
Felesége
Perszephoné, az alvilág királynője, akit a
felszínről rabolt el és feleségül kényszerített magához. Hádésznak azonban el kellett engednie
nejét, mert annak anyja, Démétér elhanyagolta a földet, amíg
eltűnt lányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. Az évnek kétharmadát volt köteles az
Alvilágban tölteni férje mellett.
Hádész volt az egyetlen
isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigen tartottak neki nagy
ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy
magukra vonják az isten figyelmét. Hádészt az Olimposzon sem igen kedvelték az
istenek.
 |
| Nico di Angelo |
Hádésznak
is született az eskü ellenére félisten gyermeke, méghozzá kettő is: Nico és
Bianca di Angelo. A gyerekek még a II. világháború előtt születtek.
Édesanyjukat akkor veszítették el, mikor Zeusz
egy villámmal sújtotta azt a szállodát, ahol megszálltak. Az Istenek Ura el akarta pusztítani Hádész
gyermekeit, ugyanis a megállapodás szerint a három főistennek nem születhetett
gyermeke. Hádész sikeresen megvédte a gyerekeket, viszont Maria
di Angelo életét nem sikerült
időben megmentenie.
A testvérek később a Lótusz Kaszinóba kerültek (Nico akkor 9-10 éves lehetett), ahol
észrevétlenül eljárt „mellettük” az idő. Amíg azt hitték, hogy egy hónapja
tartózkodnak ott, addig a külvilágban eltelt nagyjából 70 év. Ám Hádész a
segítségükre küldött egy ügyvédet, hogy vigye ki őket onnan. A félistenek nem
is sejtették az ügyvéd kilétét, aki valójában Alecto volt, Hádész
egyik fúriája. Rideg természete
ellenére a gyermekei sorsával törődött.
Miután Zeusz mestervillámát ellopták, Hádész
elküldte Alectót, hogy szerezze meg a
villámot Percytől. Miután ez az akció kudarcba fulladt, a Minotauruszt szabadította rá Percyre.
A szörnynek sikerült Sally Jacksont
az Alvilágba juttatnia, így Hádész
meg tudta zsarolni a fiút, és cserére szólította fel Poszeidón fiát: a villámot az anyjáért. Hádész magának szerette volna
Zeusz villámszóróját, így ő
lehetett volna az Ég és egyben az Olimposz Ura. Végül Percynek sikerült
tisztáznia magát és megmenekült az istenek haragjától.
Nagyobb szerepet az utolsó
kötetben játszott még. A titánok elleni csatában Nicónak sikerült meggyőznie
apját, hogy vezesse a holtak seregét az Olimposz
védelmére, és szálljon szembe ő is a titánokkal. Hádész logikusan
végiggondolta helyzetét, majd beleegyezett fia kérlelésébe. A tüzes paripái
által húzott szekerével, valamint Nicóval
az oldalán meg is jelent a manhattani csata közepén, ahol zombi seregével csapást mért Kronosz
szörnyeire és embereire. Ennek a tettnek volt köszönhető, hogy Hádész gyermekei számára is építettek
egy kabint a Félvér táborban; illetve
Hádész akármikor felmehetett az Olimposzra és állandó helyet kapott a Tanácsban. Továbbá békét kötött Zeusszal és az
istenekkel.
Zeusz
megköszönte Hádész és Poszeidón segítségét:
„- Ami a testvéreinket illeti, külön köszönettel tartozunk... -Zeusz itt megköszörülte a torkát, mintha nehezére esne kimondani. - Khm. Hádésznak a hathatós segítségért.A Halottak Istene önelégült képpel bólintott. De most tényleg minden oka megvolt rá. Megveregette fia vállát, és Nico boldogabb volt, mint valaha életében.- És természetesen - folytatta Zeusz olyan képpel, mint akinek izzó szenet dugtak a nadrágjába – köszönetet kell mondanunk... ööö... szóval Poszeidónnak.- Elnézést, testvér, nem hallottam jól. Megismételnéd? - kérte Poszeidón.- Köszönetet kell mondanunk Poszeidónnak - morogta Zeusz. - Aki nélkül... nehéz lett volna...- Nehéz? - kérdezte csodálkozva Poszeidón.- Lehetetlen - helyesbített Zeusz. - Lehetetlen lett volna legyőzni Tüphónt.Az istenek egyetértően morogtak, és tetszésük jeléül a padlóhoz ütögették fegyvereiket.”
Az utolsó olimposzi, 321. oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése