2013. február 19., kedd

Mitológia Percy Jackson-módra: Hádész

Hádész
Hádész az Alvilág istene és a holtak ura. A római megfelelője Pluto. Kronosz és Rheia titánok gyermeke, a három olimposzi nagy közé tartozik, Zeusz és Poszeidón fivére.
Amikor a három testvér felosztotta egymás között a világot, Hádész kapta meg az Alvilágot, aminek igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába. Hádész a földalatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran „a leggazdagabb" jelzővel illették.
Hádész birodalmát élők nem igazán látogatták, kivéve a néha odalátogató hősöket, akik közül csak kevésnek sikerült visszatérnie onnan.

Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái által húzott szekerén járta be, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hádésznak egy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a küklopszok készítették a holtak urának. Kharón Hádész hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának (a Sztüxnek) révésze volt, ő vitte át a holtak szellemeit az Alvilágba. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók (köztük Medúza) őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, Kerberosz.
Érdekesség: Kerberoszról mintázta J. K. Rowling a Harry Potter és a Bölcsek kövében található Bolyhoskát.
Szent állatai: a fekete bárány és a (fekete) bika. Szent növényei: a nárcisz és a cédrusfa.

Felesége Perszephoné, az alvilág királynője, akit a felszínről rabolt el és feleségül kényszerített magához. Hádésznak azonban el kellett engednie nejét, mert annak anyja, Démétér elhanyagolta a földet, amíg eltűnt lányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. Az évnek kétharmadát volt köteles az Alvilágban tölteni férje mellett.

Hádész volt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigen tartottak neki nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hádészt az Olimposzon sem igen kedvelték az istenek.

Nico di Angelo
Hádésznak is született az eskü ellenére félisten gyermeke, méghozzá kettő is: Nico és Bianca di Angelo. A gyerekek még a II. világháború előtt születtek. Édesanyjukat akkor veszítették el, mikor Zeusz egy villámmal sújtotta azt a szállodát, ahol megszálltak. Az Istenek Ura el akarta pusztítani Hádész gyermekeit, ugyanis a megállapodás szerint a három főistennek nem születhetett gyermeke. Hádész sikeresen megvédte a gyerekeket, viszont Maria di Angelo életét nem sikerült időben megmentenie.
A testvérek később a Lótusz Kaszinóba kerültek (Nico akkor 9-10 éves lehetett), ahol észrevétlenül eljárt „mellettük” az idő. Amíg azt hitték, hogy egy hónapja tartózkodnak ott, addig a külvilágban eltelt nagyjából 70 év. Ám Hádész a segítségükre küldött egy ügyvédet, hogy vigye ki őket onnan. A félistenek nem is sejtették az ügyvéd kilétét, aki valójában Alecto volt, Hádész egyik fúriája. Rideg természete ellenére a gyermekei sorsával törődött.

Miután Zeusz mestervillámát ellopták, Hádész elküldte Alectót, hogy szerezze meg a villámot Percytől. Miután ez az akció kudarcba fulladt, a Minotauruszt szabadította rá Percyre. A szörnynek sikerült Sally Jacksont az Alvilágba juttatnia, így Hádész meg tudta zsarolni a fiút, és cserére szólította fel Poszeidón fiát: a villámot az anyjáért. Hádész magának szerette volna Zeusz villámszóróját, így ő lehetett volna az Ég és egyben az Olimposz Ura. Végül Percynek sikerült tisztáznia magát és megmenekült az istenek haragjától.

Nagyobb szerepet az utolsó kötetben játszott még. A titánok elleni csatában Nicónak sikerült meggyőznie apját, hogy vezesse a holtak seregét az Olimposz védelmére, és szálljon szembe ő is a titánokkal. Hádész logikusan végiggondolta helyzetét, majd beleegyezett fia kérlelésébe. A tüzes paripái által húzott szekerével, valamint Nicóval az oldalán meg is jelent a manhattani csata közepén, ahol zombi seregével csapást mért Kronosz szörnyeire és embereire. Ennek a tettnek volt köszönhető, hogy Hádész gyermekei számára is építettek egy kabint a Félvér táborban; illetve Hádész akármikor felmehetett az Olimposzra és állandó helyet kapott a Tanácsban. Továbbá békét kötött Zeusszal és az istenekkel.

Zeusz megköszönte Hádész és Poszeidón segítségét:
„- Ami a testvéreinket illeti, külön köszönettel tartozunk... -Zeusz itt megköszörülte a torkát, mintha nehezére esne kimondani. - Khm. Hádésznak a hathatós segítségért.
A Halottak Istene önelégült képpel bólintott. De most tényleg minden oka megvolt rá. Megveregette fia vállát, és Nico boldogabb volt, mint valaha életében.
- És természetesen - folytatta Zeusz olyan képpel, mint akinek izzó szenet dugtak a nadrágjába – köszönetet kell mondanunk... ööö... szóval Poszeidónnak.
- Elnézést, testvér, nem hallottam jól. Megismételnéd? - kérte Poszeidón.
- Köszönetet kell mondanunk Poszeidónnak - morogta Zeusz. - Aki nélkül... nehéz lett volna...
- Nehéz? - kérdezte csodálkozva Poszeidón.
- Lehetetlen - helyesbített Zeusz. - Lehetetlen lett volna legyőzni Tüphónt.
Az istenek egyetértően morogtak, és tetszésük jeléül a padlóhoz ütögették fegyvereiket.”
Az utolsó olimposzi, 321. oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése